Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám

11. szám TŐZSDEI JOG 3 hogy a váltók mindig fizetés gyanánt adattak és fogadtattak el, a váltók tényleges átadásának napja tekintendő a fizetés napjának. A kötlevél szerint pedig „a dollár fizetendő a fizetés napján érvényben levő newyorki árúánfolyamon átszámítva aranypengőben", tehát alperes jogosult, sőt köteles volt a dollárnak aranypengőre való átszámítását a váltók tényleges átadása napján érvényben volt newyorki árúárfolyamon eszközölni, vagyis amidőn az átszámítást tényleg ily módon eszközölte, a szerződésnek megfelelően járt el. A felperes által felhozott azon érv, hogy a dollár árfolyamának esése folytán alperes az ő kárára indokolatlanul gazdagodnék, holott az ügylet megkötésekor a felek szándéka éppen az volt, hogy ez, vagy az ellenkező lehetőség egy akkor teljesen fixnek és megingathatatlannak vélt értékmérőnek, a dollárnak alapulvételével kizárassék, nem volt figyelembevehető, mert felperes, amikor a vételárat az Egyesült Államok pénzében határozta meg, ezen pénznem értékváltozása lehetőségének rizikóját — bármily csekélynek vélte is azt — szükségképpen magára vállalta és ebből folyólag a dollár tényleg bekövetkezett értékcsökkenéséből származó hátrányt neki kell elszenvednie, mint aki a neki járó szolgáltatást ezen pénznemben kötötte ki. Budapest, 1933. évi október hó 12. napján. Dr. Rapoch Jenő, Büchler Bertalan, dr. Szeben Dezső tőzsdetanácsosok bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. 48. Árúüzleti szokások 25a. §-ának alkalmazása a rendelkezés-adás elmulasztása esetén. Elállás jogossága. A vidékről Budapestre utazó fél (félképviselő) javára útiköltség címén megítélt öszszeg nem haladhatja meg az ügyvédi képviselet esetén megállapítandó munkadíjat. 801/1932. Vb. ítélet: Indokok: A kereseti előadás szerint alperes eladott felperesnek 1932. évi július hó 4. napján 150 mm búzát azzal a kikötéssel, hogy a szállítás legkésőbb 1932. évi július hó 29-ikón történik. Alperes nem szállítván, felperes fedezeti vételt foganatosított és 315 pengő árkülönbözetet követelt keresetében alperestől. Alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy felperestől a szokások értelmében megfelelő rendelkezést nem kapott. A keresethez B) alatt csatolt sürgönyben megadott rendelkezés elkésett. Állította, hogy július 29-ikén a 2. •/• alatt csatolt óváslevél tanúsága szerint a szokások 25a. §-ának értelmében az ügylettől elállott, mintha az meg sem köttetett volna. Felperes a.zt állította, hogy a szállítási határidő alatt alperes azt közölte vele, hogy a búza zsákokba van rakva, és hogy ezen bejelentés után küldte el július 28-ikán a B •/. alatti sürgönyt. Tagadta, hogy a 2. 7- alattit megkapta. Az árúüzleti szokások 25a. §-ának 5. bekezdése értelmében, ha bizonyos időszákon belül teljesítendő ügyletnél az eladó a vevőt az elszállítási rendelkezés megadására fel nem hívta, a vevő köteles felhívás nélkül is az elszállítási rendelkezést olyidőben elküldeni, hogy az legkésőbb a teljesítési napot megelőző nyolcadik napon az eladó birtokába jusson. Ilyen rendelkezést felperes saját előadása szerint sem küldött alperesnek. Ehhez képest alperes jogosult volt a szokások 25a. §-ának 7. bekezdése értelmében a 65. § b) pontja szerint az ügylettől elállni mintha az meg sem köttetett volna. Választott jogáról alperes felperest a 2. •/"• alatti csatolt ajánlott levélben értesítette. A bíróság felperesnek tagadását, hogy a levelet megkapta, a levélhez mellékelt postai feladóvevényre tekintettel figyelembe nem vette és az ezekszerint alaptalannak bizonyult keresetet elutasította. Alperes képviseletében dr. N. N., alperes veje jelent meg, aki nem gyakorló ügyvéd. Alperes képviselője Debrecenből utazott fel a tárgyalásokra, kérte utazási költségeinek megállapítását. Ezek a költségek többet tesznek ki, mint a bíróság díjszabása szerint ügyvédi képviselet esetén megállapítható munkadíj, emiatt a bíróság alperes javára a hasonló ügyben felmerülő ügyvédi költségeknek megfelelő összeget ítélte meg. Budapest, 1933. évi szeptember hó 26. napján. Friedlaender Emil, Berger Mór, Büchler Bertalan tőzsdetanácsosok bírák, dr. Kende Ernő jogügyi titkár. 49. Játékkifogás a bolettatörvény 44. §-a értelmében; tőzsdei határidőügyletből eredő követeléssel szemben. „Nyerészkedési szándék". A mezőgazdasági üzem tárgyát képező birtok nagysága és a megkötött határidőügyletek tárgyát k.épező gabona mennyisége közötti viszony. Jogi személyt nem képező „bérgazdaság" és annak egyik társtulajdonosa közötti viszony. 1018/1932. Vb. ítélet, indokok: A kereseti előadás szerint alperes tartozik felperesnek a megbízásából kötött és lebonyolított tőzsdeügyletekből kifolyólag az A7. alatt csatolt folyószámlában részletezett 2494 aranypengővel. Ezen tőkeösszeg és járulékainak megítélésére irányul a kereset. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésének lényege az volt, hogy a kereseti ügylet az alperes fivére N. N. által bérelt bérgazdasággal sem összefüggésben, sem arányban nem áll, az ügylet csak különbözetre irányult, tehát kifejezetten játékról van szó, mely az 1930. évi XXII. t. c. 44. §-a szerint bírói úton nem érvényesíthető. Tagadta a kereseti követelés összegszerű helyességét. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. Nem volt vitás, hogy alperes a budapesti tőzsdének évtizedek óta tagja és ez a tagsága csak a kereseti ügylet lebonyolítását követő időben, 1932 december 1-én szűnt meg. Alperes eskü alatti vallomása alapján nem vitás tényként állapította meg a bíróság azt, hogy alperes 1916. év óta fivérével, N. N.-nel az -i 1130 katasztrális holdat haszonbérelte s a haszonbérletből csak 1932 október 1-ér.l lépett ki. Így kétségtelen, amit különben alperes is elismert, hogy a peres felek között létrejött határidőügylet az 1930:XXII. t. c. 43 .§-a értelmében megengedett határidőügylet. Ennek előrebocsátása után a bíróság annak a vizsgálatába bocsátkozott, hogy vájjon a kereseti ügyletből, mint megengedett határidőügyletből eredő követelés játékból eredő nyereségnek tekinthető-e vagy sem. Az 1930:XXII. t. c. 44. §-a szerint játék esetét lehet megállapítani különösen akkor, ha az eladott vagy megvett árumennyiségnek a szerződő felek termelésével, illetőleg szükségletével szemben mutatkozó aránytalanságából, a szerződő felek vagyoni viszonyaiból, vagy az eset egyéb körülményeiből nyilvánvaló, hogy a szerződő felek szándéka már a szerződés megkötésekor