Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - A jogügyleti illeték a tőzsdebíróság előtti eljárásban

2 TŐZSDEI JOG 3. szám JOGGYAKORLAT A tőzsdebíróság joggyakorlata a külföldi fizetési eszközben meghatározott vagy külföldi részére teljesítendő szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerült vitás kérdésekben 12. Kártérítésben való marasztalás, amidőn az alperes a megvásárolt árut azért nem vette át, mert a szerződésben kikötött és dinárban meghatározott vételárat az alperes — előadása szerint — nem tudta beszerezni. Különbség a pénzszolgáltatásnak az effektivitás kikötésével és e nélkül eszközölt meghatározása között. Utólag teljesítési határidő engedélyezése. 1445/1931. Vb. ítélet: Alperesek kötelesek felperesnek aranypengő tőkét, stb. Indokok: Felperes azt adta elő keresetében, hogy I. r. alperes az A. alatti kötlevél szerint megvásárolt tőle 1931. július 25-én 200 mm. 1931. évi termésű fehérbabot, mázsánként 240 dinár vételárért, 1931. évi agusztus havi szállításra. I. r. alperest ismételten felhívta az elszállítási rendelkezés megadására, majd 1931. szeptember 1-én a B. alatt másolatban csatolt óvással élt, és a rendelkezés megadására, illetve az ügylet teljesítésére szeptember hó 7-ig halasztást engedélyezett. I. r. alperes a megvett árut ekkor sem vette át, miért is a szeptember 7-ét követő legközelebbi hétköznapon, szeptember 9-én az árut alperes terhére eladta, 150 dináros napiáron és erről a C. alatti szerint azzal értesítette I. r. alperest ,hogy követeli tőle a felmerült 19.000 dinár árkülönbözet megfizetését. Miután alperes ezen felszólításnak nem tett eleget, kérte I. r. alperesi céget és ennek egyetemleges felelősségű tagjait, II. és III. r. alpereseket 19.000 dinár tőke és járulékai megfizetésére kötelezni. — A tárgyaláson előadta, hogy kész követelését pengőben elfogadni. Alperesek azzal védekeztek, hogy azért nem adhattak felperesnek diszpozíciót, mert az A. alatti kötlevél szerint a vételár dinárban fizetendő, és így tudták, hogy a korlátozó rendelkezések folytán nem áll módjukban a szerződést a maguk részéről teljesíteni. Hangsúlyozták, hogy mivel ők még a teljesítési határidő lejárta előtt közölték felperessel, hogy a most említett okból a szerződést teljesíteni nem fogják, felperesnek nem volt joga utólagos teljesítési határidőt adni. A bíróság megállapította, hogy mivel az A .alatti kötlevél szerint a Budapesten fizetendő vételár ueryan dinárban, de nem effektív dinárban volt meghatározva, a K. T. 326. §-ának 2. bekezdése szerint az országos pénznemben, tehát pengőben fizetendő, és így alpereseknek a korlátozó rendelkezésekre alapított védekezése nem volt figyelembevehető. A bíróság tényként állapította meg, hogy alperesek felperestől még a teljesítési haátridő lejártát megelőzőleg a teljesítési határidőnek leeralább 8—10 nappal való meghosszabbítását kérték. Ehhez képest a bíróság megállapította, hogy felperes, aki a B. alatti szerint ennél rövidebb 7 napos utólagos teljesítési határidőt engedélyezett, jogosan követelheti az ezen utólagos teljesítési határidő lejártát követő hétköznapon, 1931. szeptember 9-én eszközöli fedezeti eladás alkalmával felmerült árkülönbözet megtérítését. Budapest. 1932. évi január hó 15-én. Dr. Rapoch Jenő, Braun Arnold, dr. Latzkó Vilmos tőzsdetanácsotok bírák, Dr. Engel György, jogügyi titkár. (Ezen ítélet a B. K. 1932. július 24-i számában megjelent 4100/1932. számú M. E. rendelet hatálybalépte előtt hozatott; ez utóbb idézett rendelet a külföldiek számára pengőben megállapított követelésekben való marasztalást is korlátozások közé szorítja. Hasonlóan rendelkezik az 1745/1931. Vb. számú ítélet, ítélet.) 13. Mentesítette a tőzsdebíróság alperest a kártérítés kötelezettsége alól, amikor az ügylet oly időben jött létre, midőn a felek a devizakorlátozásokk-a még nem gondolhattak. 1533/1931. Vb. ítélet: Felperes keresetével elutasíttatik, stb. Indokok: A bíróság alperes védekezését alaposnak találta. A kereset tárgyát képező ügylet 1931. június 23-ikán, tehát oly időben jött létre, amidőn a peres felek az 1931. július 13-án bekövetkezett bankzárlatra és az est követő devizakorlátozásokra nem gondolhattak. Minthogy azonban 1931 aug. 8-án életbelépett 4500/1931. M. E. sz. rendelet szerint a Nemzeti Bank engedélye nélkül külföldi részére pengőt befizetni vagy átutalni nem volt lehetséges, minthogy a kötlevél szerint a fizetésnek pengőben duplikát ellenében Budapesten kellett történnie, a szállító alperes pedig külföldi, minthogy a fizetés akként, amiként azt a felek tervezték az ügylet megkötésekor, az időközben életbelépett devizakorlátozások következtében lehetetlenné vált, ennélfogva alperes jogosan tagadhatta meg a szállítást, miért is annak elmaradása miatt a felperesnek kártérítéssel nem tartozik. Budapest, 1932. évi december hó 16. napján. Politzer Sándor, Berger Mór, Weisz János tőzsdetanácsosok, bírák. Dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. 14. Kártérítésre kötelezte a bíróság alperest, amikor az alperes külföldi fizetési eszközben teljesítendő fizetésre oly időben vállalt kötelezettséget, amidőn a devizakorlátozásokról már tudomása volt s amikor az ebből előállható következményekkel az alperesnek már számolnia kellett. 1716/1931. Vb. Részítélet: A bíróság kimondja, hogy alperes a dió nem szállítása miatt az . . . .-on 1931. október 27-én érvényben volt napiár alapján kártérítéssel tartozik a felperesnek. Indokok: A külfölddel való fizetési forgalom korlátozására vonatkozó első 4500/1931. M. E. sz. rendelet 1931. július 17-én jelent meg, a kereseti ügylet pedig 1931. július 30-án jött létre, tehát oly időben, amidőn a devizakorlátozásokról alperesnek már tudomása volt s amikor az ebből előállható következményekkel az alperesnek már számolnia kellett. Minthogy alperesről, mint tekintélyes fővárosi cégről nem tételezhető fel, hogy a rendelet megkerülésével óhajtotta volna a kereseti ügyletet lebonyolítani, csak azt lehetett és kellett megállapítani, hogy alperes az ügyletet törvényes módon kívánta lebonyolítani. A bíróság úgy találta, hogy alperes, aki a devizakorlátozások fennállásának idején kötötte a kereseti ügyletet s akinek az ügylet létrejöttétől a teljesítési határidő lejártáig elegendő idő állott rendelkezésére, hogy az ügylet lebonyolításának törvényes módon való eszközléséről gondoskodhassék, egyáltalában nem járt el kell gondossággal és nem tett meg mindent, hogy az ügylet teljesedésbe mehessen. Azzal a tényével, hogy még 1931. október 13-án is ígérte, hogy a legközelebbi napokban rendelkezni fog, méltán kelthette felperes-