Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1933 / 12. szám
12. szám TŐZSDEI JOG JOGGYAKORLAT Eljcárási jog 50. A tőzsdetanács 1933 július 22-iki hirdetménye a paritásos eladásoknál esetenként alkalmazásra kerülő kedvezményes fuvardíjelszámolásról nem értelmezhető úgy, mintha a hirdetmény hatálybalépte előtt létrejött ügyletek tekintetében a kedvezményes fuvardíj elszámolása ki volna zárva. A hirdetmény hatálybelépte előtti időre nézve az általános jogelvek és az árúüzleti szokások 35—37. §-a irányadók. 598/1933. Vb. Ítélet. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes felperestől 1933 július 7-ikén 150 mm. búzát vásárolt 14 pengős árban budapesti paritással. A búzát alperes rendelkezése értelmében felperes a Hungária Egyesült Gőzmalmok r.-t. címére szállította le. A szállított búza ellenértékének elszámolásánál alperes a fuvart Mezőtúrról Budapestre mm-ként 125 fillér helyett 139 fillérrel számolta el arra való hivatkozással, hogy a fuvardíjat vele is ugyanígy számolta el a címzett malom, s így 21 pengőt a vételárból levonásba hozott. Ezen összeg és járulékainak a megítélésére irányul a kereset. Alperes perveszteség esetére szavatossági követelést vélvén érvényesíthetni a Hungária Egyesült Gőzmalmok r.-t. budapesti cég ellen, nevezettet szavatosként perbevonta. Szavatos a tárgyaláson megjelent és alperesért a védelmet vállalta. Ügy alperes, mint szavatos kérték felperest keresetével elutasítani és a perköltségek megfizetésére kötelezni. Védekezésük lényege az volt, hogy a jelen esetben a Magyar Királyi Államvasútak 1933 július 1-én kelt díjkedvezményi jegyzékének 114. és 115. tételszáma alatt megjelölt fuvardíjkedvezmény azért pem kerülhet alkalmazásra, mert a tőzsdetanács 1933 július 22-ikén kelt és július 27-ikén megjelent 227. számú hirdetményben, melyben akként intézkedett, hogy amennyiben az államvasútak előbb hivatkozott díjkedvezményi jegyzékében felsorolt feltételek fennforognak, úgy paritásos eladásnál mindig a kedvezményes fuvardíjat kell alkalmazni, kimondotta, hogy ez a határozat az 1933 július 24-ikétől kötött ügyletekre kiterjedő hatállyal lép csak életbe, minthogy pedig a kereset tárgyát képező ügylet 1933 július 7-ikén jött létre, az ezen ügyletből származó fuvardíjak elszámolásánál a régi, nem pedig az új kedvezményes fuvardíj veendő alapul. A bíróság alperes és szavatos védekezését alaptalannak találta. A m. kir. Államvasútak 1933 július 1-én kelt és július 3-ikán megjelent díjkedvezményi jegyzéke szerint az ezen jegyzék 114. és 115. tételszámai alatt megjelölt fuvardíjkedvezmények csak azon feltétel alatt kerülneik alkalmazásra, ha a küldemény címzettje írásbeli nyilatkozattal kötelezi magát, hogy úgy a részére érkező, mint az általa feladott összes árút 30 kilométer távolságon túl közúton nem fuvaroztatja. Ezen rendelkezéssel kapcsolatban a tőzsde tanácsa 1933 július 22-ikén kelt és július 27-ikén a 227. számú hirdetményben akként intézkedett, hogy ha az ügylet valamelyik paritásos állomás megjelölésével jött létre, úgy a szerződő felek között az árúüzleti szokások 35. §-ának megfelelő fuvardíjelszámolást az előbb említett 114. és 115. tételszám alatt megállapított kedvezményes díjtételek alapján kell megejteni, tekintet nélkül arra, hogy fennforognak-e azok a díjszabási határozmányokban megállapított feltételek, melyektől a kedvezményes fuvardíjtételek alkalmazása függ, s tekintet nélkül arra, hogy a kedvezményes fuvardíjtételek valóságban alkalmaztattak-e, vagy sem, egyben kimondotta, hogy ez a határozat 1933 július 24-ikén az ezen naptól fogva kötött ügyletekre kiterjedő hatállyal lép életbe. Alperes és szavatos a 227. számú hirdetményben foglalt határozatot tévesen magyarázzák. A tőzsdetanács ugyanis a most hivatkozott hirdetményben foglalt határozatban azért mondotta ki, hogy ez a határozat az e naptól fogva kötött ügyletekre kiterjedő hatállyal lép életbe, mert ezen rendelkezését nem kívánta visszaható hatállyal felruházni s miután a határozat az államvasútak kérdéses díjjegyzékének kelte, vagyis 1933 július 1 és a 227. számú hirdetmény kelte, vagyis 1933 július 22-ike között létrejött ügyletek tekintetében nem intézkedett, kétségtelen, hogy ezekre nézve továbbra is az általános jogelvek és a tőzsdei árúüzleeti szoikások általános határozmányai, jelen esetben a szokások 35. és 37. §§ irányadók. Minthogy a szavatosként perbevont címzett malom nem tagadta, hogy az államvasútak hivatkozott díjkedvezmény-jegyzékében megkívánt nyilatkozatot megadta s hogy így a kedvezményezett fuvardíjat fizette, az általános jogelvek szerint sem volna semmi alapja annak, hogy a vevő a magasabb díjtételt számolja el az eladó (felperes) terhére és pedig annál kevésbbé, mert ha a címzett a kedvezményezett fuvardíjat fizette, ellenben az elszámolást a régi magasabb fuvardíj alapján ejthetné meg, úgy a különbözet erejéig jogtalanúl gazdagodnék az eladó felperes kárára. Mindezeknél fogva alperest a vételárból általa jogtalanul levont és összegszerűleg nem vitás kereseti követelés megfizetésében annál is inkább marasztalni kellett, mert amidőn a bíróság a rendelkező rész értelmében döntött, a hivatkozott államvasúti rendelet szellemének megfelelőleg járt el. A kormány intenciója nyilván a rendelet kibocsájtásakor az volt, hogy a termelőkön segítsen. Mennél kisebb az árút terhelő fuvardíj, annál nagyobb értéket képvisel az árú a termelőre. Ha tehát a törvényes előfeltételek fennforgása dacára a vevő mégsem a kedvezményes fuvardíj elszámolására köteleztetnék, úgy a rendeletben kontemplált előnytől a megsegíteni kívánt termelő elüttetnék. Bár a per tárgya csupán 21 pengő volt, a bíróság a iköltségeket mégsem a 21 pengős, hanem egy magasabb bírósági díjfokozat szerint állapította meg, mert a jelen perben elvi jelentőségű kérdés várt elintézésre ennek megfelelőleg peres felek ügyvédjei nagyobb tevékenységet fejtettek ki, mint egy más hasonló összegű perben, így ezt a fokozott ügyvédi tevékenységet honorálta a bíróság, midőn a szokásos díjfokozatnál magasabb perköltségeket ítélt meg. Budapest, 1933