Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám

4 TŐZSDEI JOG 12. szám szeptember hó 5. napján. Politzer Sándor, Frey Kálmán, Nagy Andor tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. 51. Hajón való fuvarozás alatt megsemmisült búzáért a hajózási díjszabás szerint járó kártérítési összeg kiszámításánál maga a tőzsdei ár és nem az árúnak a bolettával kiegészített ára szolgál alapul, különösen, amidőn az árú külföldre szállíttatott és a boletta ellenértéke visszautaltatott. A kártérítési összeg után járó késedelmi kamatok fizetésének kezdő időpontja a vasúti üzletszabályzat 73. §-ától eltérőleg nem a reklamáció napja, hanem az az időpont, amikor az árú rendes szállítás mellett a rendeltetés helyére megérkezhetett volna. 530/1933. Vb. Ítélet. Indokok: A kereseti előadás szerint alperes az A) alatt csatolt szerződéssel 200.000 mm. gabonaának uszályrakományokban való szállítását vállalta el a Futurával szemben. 1932 augusztus második felében a 714. számú uszályban az előbb említett szerződés alapján fuvarozott 5000 mm. búzarakománynál havaria következtében 188.730 kg búza semmisült meg. Alperes elismerte kártérítési kötelezettségét, vitássá csupán a kárösszeg nagyságát tette. Alperes védekezésének lényege az volt, hogy havária esetén a hajózási díjszabás szerint kártérítés fejében az árú tőzsdei értékét, a felmerült költségeket, továbbá a maximálisan 5%-ban megállapított elmaradt hasznot tartozik megfizetni. Minthogy alperes eme kötelezettségének eleget tett, amennyiben a most felsorolt kártérítési tételedet kifizette, felperes ezeken kívül nem követelhet további 5% elmaradt hasznot a megsemmisült búza boletta-értéke után is, A késedelmi kamatokra nézve pedig alperes azt vitatta, hogy ezeket azért fizette csupán 1932 november 16-ikától, s nem 1932 szeptember 28-ikától, ahogy felperes kéri, mert felperes csupán 1932 november 8-ikán reklamálta meg kárát, a reklamálást megelőző időre pedig a vasúti üzletszabályzatban foglalt intézkedés analógiájára a reklamált összeg után kamat nem jár, a reklamálás napját követő 8 napi időre pedig alperesnek a tényállás kiderítése végett volt szüksége. A kártérítés mérve tekintetében a bíróság az alperes álláspontját fogadta el. A hajózási díjszabás szerint az árú megsemmisülése esetén kártérítés feejében a hajózási vállalat, amennyiben az árúnak tőzsdei értéke van, ezt, ha pedig az ilyen értékkel nem bír, úgy a kereskedelmi értéket, továbbá a felmerült költségeket, nemkülönben elmaradt haszon címén a tőzsdei, illetve kereskedelmi értéknek legfeljebb 5%-át tartozik megtéríteni. Nem volt vitás, hogy az alperesi hajósvállalat ezeket az összegeket kifizette, vita csupán a tekintetben volt, hogy alperes az 5% elmaradt hasznot az árúnak a megsemmisülés idején érvényben volt tőzsdei ára után térítette meg, felperes ellenben nem a tőzsdei ár, hanem az árúnak a bolettával kiegészített ára után akarja az 5% elmaradt haszon megtérítését. Minthogy a hajózási díjszabás kifejezetten intézkedik a tekintetben, hogy amennyiben a megsemmisült árú tőzsdei értékkel bír (szabatosan, amennyiben annak tőzsdei ára van), úgy kártérítés fejében maximálisan ezen érték 5%-a fizetendő, minthogy a havariát szenvedő hajóban szállított búza tőzsdei értőikkel bíró árú, minthogy a boletta ellenértéke külföldre történt szállításról lévén szó, nem vitásan a királyi kincstár által a felperes részére visszautaltatott, minthogy felperes, ha havária nem következik be, sem juthatott volna más helyzetbe, minthogy részére a boletta ellenértéke visszatéríttessék, minthogy felperes az árú tőzsdei ára után az 5%, tehát a maximális elmaradt hasznot megkapta, méltánytalan volna, hogy az árú értékébe be nem számítható boletta ellenértéke után is alperes elmaradt haszon fizetésére köteleztessék, ezért felperest az e címen követelt 943 pengő 50 fillér, valamint az ezen összeg után felszámított 45 pengő 27 fillér késedelmi kamat megítélésére irányuló kereseti ikérelmével el kellett utasítani. A késedelmi kamatokat illetőleg a bíróság a felperes álláspontjára helyezkedett és a kamatfizetés kezdő határidőpontjául 1932 szeptember 28-ikát, végső időpontjául pedig a fizetés napját állapította meg. A vasúti üzletszabályzat 73. §-a szerint késedelmi kamat tényleg csak a reklamáció napjától jár. Az üzletszabályzatnak ez a rendelkezése azonban nem alkalmazható a hajózási vállalatokra, mert míg a vasúti fuvarozásoknál előforduló károk (lopás, kicsurgás stb.) esetében a vasút túlnyomórészt a kárról csak a reklamálás folytán megejtett nyomozás folytán szerez tudomást és a reklamálás előtt nem is tudhatja, hogy az érdekelt fél kárigényét fogja-e érvényesíteni és ha igen, milyen összeg erejéig, addig a hajózásnál a hajó elsülyedése esetén a hajózási vállalat már a havária napján tudomást szerez az árú megsemmisüléséről. Minthogy a hajózási díjszabás a vasúti üzletszabályzat rendelkezésével ellentétben ilyen esetben részletesen meghatározza a hajózási vállalat kártérítési kötelezettségének egyes tételeit is, kétségtelen, hogy alperes nem a reklamálás napjától, hanem már akkor késedelembe esett, amidőn az árú a rendeltetés helyére megérkezhetett és az eladó az árú vételárának birtokába juthatott volna. Budapest, 1933. évi szeptember hó 15. napján. Katona Zsigmond, dr. Klár András, Bartha Imre tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. Minden j jogász, kereskedő és I közgazdász jj olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot | és a TŐZSDEI JOG-t Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)