Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1933 / 12. szám
2 TŐZSDEI JOG 12. szám De még élesebb világításban tűnik elő felperesnek, ki bizományos létére a törvény értelmében s a bizományi ügylet természetéből folyólag az ügyletet megbízója érdekeinek megfelelőleg köteles ellátni, jogtalan eljárása, ha figyelembe vesszük az osztrák hitelrészvényekben kötött ügyletek tekintetében a helybeli tőzsdén dívó szokást. Az értéküzleti szokások 9. §-a értelmében ugyanis az ezen részvények iránt létrejött kötés a következő hó 4-ik napjára kötött gyanánt kezelendő, az ügylet lebonyolítása tehát az illető hó 4-én tartandó tőzsdei leszámolásban történik; azonban a vevő ós eladó közt a leszámolás és kiegyenlítés a déli tőzdén hivatalosan megállapított leszámolási árfolyamhoz képest naponként eszközlcndő. Ennek a következményeként a bizományos, ki megbízója ügyleteit a tőzsdén ellátja, a naponkénti leszámolási árfolyamhoz képest terhére mi> tatkozó különbözetet a következő napon kiegyenlíteni köteles, miből továbbá az következik, hogy megbízójától csak annyiban követelhet további fedezetet (feltéve, hogy ez — mint jelen esetben is — szerződésileg ki lett kötve), amennyiben az előző napon jegyzett leszámolási árfolyamhoz képest a megbízó terhére különbözet mutatkoznék; a fedezetnyújtási kötelezettség beálltának meghatározásnál tehát egyedül a naponkénti leszámolási árfolyamok szolgálhatnak irányadókul, nem pedig az egyik felszámolási árfolyam megállapításától a következő nap felszámolási árfolyamának jegyzéséig terjedő időszakban beállt árhullámzások; ami természetes magyarázatát abban találja, hogy a bizományos is csak akkor veheti a bizományi ügyletből megbízóját igénybe, midőn abból kifolyólag a megbízó helyett ő is teljesíteni köteles. Ha tehát a mai felszámolási árfolyamhoz képest a bizományos megbízója részéről kellő fedezettel nem bír, joggal kövekelheti (mindig feltéve, hogy az ügylet folyamata alatt való fedezetnyujtás szerződésen alapszik), hogy megbízója a következő napon történő leszámolásig a hiányt pótolja, mert ekkor a bizományos a mutatkozó árkülönbözetet szintén fedezni köteles. Ellenben nincs jogosítva a két felszámolási árfolyam megállapítása közt fekvő idő alatt előfordult árfolyamok szerint szabni meg fedezethez való igényét. Egyszóval a megbízó fedezetnyujtási kötelezettsége a naponként hivatalból megállapított felszámolási árfolyam szerint irányul, vagyis a megbízó csak annyiban köteles bizományosának fedezetet nyújtani, amennyiben az utolsó elszámolási árfolyam alapján mutatkozik terhére fedezetlen különbözet. Hogy járt el azonban felperes? Midőn a november 14-iki (fekete szombat) délutáni tőzsdén az árfolyamok rohamosan, habár csak mulólag, csökkentek; midőn — mint maga előadja — a tőzsdén az általános fejetlenség mellett az ügylet rövididőre szünetelt; midőn a hírlapok közlései szerint az osztrák hitelrészvények legalacsonyabb árfolyama 262 frt. 50 kr. volt, midőn tehát alperes terhére darabonként mindössze 25 krnyi, öszszesen tehát 12 frt. 50 krnyi fedezetlen különbözet mutatkozott, a hitelrészvényeket a saját teszése szerint megszabott 261 frt. 20 krnyi árfolyamon alperes előleges értesítése nélkül eladta, így vélvén legpontosabban megfelelhetni a törvény által reárótt azon kötelességnek, hogy az ügyletet a rendes kereskedő gondosságával megbízója érdekeinek megfelelőleg tartozik ellátni. A tőzsdei szokásokkal s a törvény világos rendeletével ellenkező ily eljárást a bíróság nem szentesíthet, s azért az előadott indokok alapján felperest keresetével el kellett, hogy utasítsa. Egyúttal azonban nem mulaszthatja el a bíróság kijelenteni, hogy a kereseti kötlevél nyomtatott szövegében foglalt némely ügyleti feltételek, nevezetesen azok, melyek szerint felperes saját ellenőrizhetetlen belátása szerint jogosítva van az ügyletet bármikor, akár magánúton is, a tőzsdén kívül s anélkül, hogy a tőzsdei árakhoz kötve volna, lebonyolítani s a fedezeti értékeket eladni, s mindezt a megbízó értesítése nélkül, annak tudtán kívül, s mely feltételek értelmében az ily módon eszközölt lebonyolításokat a megbízó ellenmondás nélkül elismerni tartozik stb., mindezen feltételek olyanoknak tekintendők, melyek a bizományi ügylet természetével s annak törvényileg megállapított alapelveivel homlokegyenest ellenkeznek, s melyek a szolid tözsdebizományi forgalom kellékeivel éppen az e forgalmat közvetítők érdekében össze nem egyeztethetők. Alperesnek az 1000 frtnyi fedezet vissztérítésére irányuló viszontkeresete megítélhető azért nem volt, mert 1891 november 23-án felvett óvásában alperes az ügylet további érvényben tartásához ragaszkodott, s így az máig is fennállónak lévén tekintendő, bizományos felperes az ügylet folyama alatt a kapott fedezet kiadására nem kötelezhető. Felperest mint pervesztes félt a perbeli költségekben is marasztalni kellett. Ezen ítélet stb. Budapest, 1892 január 15.