Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - Újabb döntések a tőzsdebíróság előtti eljárásban lerovásra kerülő jogügyleti illeték tárgyában

2 TŐZSDEI JOG 7—8. szám számú végzésben olvashatjuk, hogy „a kezességvállalás nem tartozik az olyan ügyletek közé, amelyekből folyólag, ha azok kereskedők és nemkereskedők között jöttek létre, a tőzsdebíróság hatásköre a 94. § d) pontja alapján kiköthető, mert a kezességvállalás akkor sem vonható a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1—3. és 259. szakaszának 1., 3., 6 és 7. pontjaiban említett kereskedelmi ügyletek valamelyikének fogalma alá, ha az egyenes adós ügylete kereskedelmi ügylet, vagy ha maga a kezesség is kereskedelmi ügyletnek tekintendő". A Kúria e döntése értelmében a hatáskör megállapítása szempontjából irányadó jogügylet a kezességvállalás ügylete és nem az, amelyért a kezesség elvállaltat ott. E felfogás szerint abból az anyagi jogszabályból, hogy a kezesség terjedelme a főkötelezettség mindenkori terjedelméhez igazodik, perjogi következményeket nem lehet levonni. Legújabban a budapesti kir. ítélőtábla ismét visszatért a korábbi gyakorlatra. A P. V. 5442/1931. számú végzésében a tőzsdebíróság 2017/1930. V. B. számú végzését, amelyben II. r. alperes (a nemkereskedő kezes) hatásköri kifogásának helyt adott, feloldva kimondta, hogy: „II. r. alperessel, mint kereskedővel szemben a hatáskör kérdése az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának d) pontja alapján bírálandó el. Nem helytálló a tőzsdebíróságnak az a döntése, hogy hatásköre II. r. alperessel szemben azért nem áll meg, mert a kezesség, amelynek alapján felperes II. r. alperest perli, a kereskedelmi törvénynek a fentemlített törvényhelyben idézett 258. és 259. §§-ainak felsorolt pontjaiban említett ügyletek közé nem sorolható. A kezesség ugyanis járulékos kötelem. A kezes kötelezettségének a kezesség csak jogcíme. Annak jogalapja az a tartozás, illetve az a jogügylet, amelyért a kezességet vállalta. Annak a kérdésnek az elbírálása szempontjából, hogy II. r. alperessel szemben a tőzsdebíróság hatásköre a törvény 94. § d) pontja alapján megáll-e, elsősorban az a kérdés döntendő el, hogy a felperes által 1. r. alperes ellen, mint föadós ellen érvényesített követelés olyan ügyletekből származik-e, amelyek a K. T. 258. § 1., 2., 3. vagy a K. T. 259. § í., 3., 6. és 7. pontjainak valamelyike alá sorolható, mert ha igen, úgy II. r. alperes kezesi kötelezettsége olyan jogügyletre vonatkozván, amelyre nézve a tőzsdebíróság hatásköre nem kereskedővel szemben is kiköthető, a hatáskör II. r. alperessel szemben is megállhat". A kir. ítélőtábla feloldó végzése folytán a tőzsdebíróság a kérdéssel újból foglalkozott és hatáskörét II. r. alperessel szemben is megállapította. A kir. ítélőtábla a tőzsdebíróság utóbbi végzését helybenhagyta. Minthogy a két egybenhangzó határozattal szemben a kir. Kúriához jogorvoslatnak helye nincs, a Kúria a kérdésben nem foglalt állást. A tőzsdebíróság azonban a Tábla döntése folytán részben eltérve a legrégibb gyakorlat tág értelmezésétől, most azt a gyakorlatot folytatja, hogy a perrendi novella 94. §-ának d) pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletért való kezességvállalás esetén hatáskörét a nem kereskedő kezessel szemben is megállapítja. A kir. Ítélőtábla P. V. 5442/1931. számú végzésében felhozott indokolás nézetem szerint szerencsés összeegyeztetése a materiális és a perjogi szabályoknak, de nem sérti a perrendi novella szorosan magyarázandó rendelkezéseit sem, mert csupán arra szorítkozik — helyesen —, hogy megjelöli azt az ügyletet: a kezességvállalás jogalapját, szemben annak jogcímével, — melynek fennforgását, vagy fenn nem forgását a törvény 94. §-ának d) pontja alkalmazásánál vizsgálni kell. Ujabb döntések a tőzsdebíróság előtti eljárásban lerovásra kerülő jogügyleti illeték tárgyában. Lapunk 3. számában ismertettük a közigazgatási bíróság 12.837/1930. szám alatt hozott ítéletét, amelyben megállapítást nyert az, hogy a jogügyleti illeték lerovásának nincs helye a tőzsdebírósági eljárásban akkor, ha az ügyletről okirat nem csatoltatik és a perben sem bírói egyezség nem jön létre, sem ítélet nem hozatott. A hivatkozott ítélet, a tőzsdebíróság előtti eljárásban lerovandó illetékekről rendelkező 1875. XVI. t.-c. 8. §-át életben lévőnek állapítja meg, anélkül azonban, hogy az 1920:XXIV. tc. 38. §-a és az ezen törvény végrehajtásáról szóló 79200/920. számú pénzügyminiszteri rendelet 30. §-a által teremtett új helyzettel bármily irányban foglalkozott volna. A tőzsdebíróság oly esetben, amidőn a keresethez jogügyletről szóló okirat csatolva nincsen, a kereset beadásakor nem is kívánja meg az ezidőszerint igen jelentékeny összeget: rendszerint 3.6%-ot kitevő jogügyleti illeték lerovását. Tisztázatlan maradt azonban az a kérdés, vájjon ez a jogügyleti illeték lerovandó-e akkor, ha az ügyben bírói egyezség jön létre, vagy ítélet hozatik, és ha igen, vájjon nem kell-e ily esetben az egyezségi és az ítéleti illetéket a jogügyleti illetéken felül téríteni, avagy a jogügyleti illeték, amennyiben az nagyobb, mint az egyezségi vagy az ítéleti illeték, ez utóbbinak a helyébe lép. A Pp. szerint szabályozott ú. n. magán\ nlasztottbírósági eljárás során ugvanis az 1914. évi XLIII. tc. 72. §-a értelmében, „ha