Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A Tőzsdebíróság hatásköre nem-kereskedő által vállalt kezesség esetén

I. évfolyam 7—8. szám. Megjelenik minden hő elején Budapest, 1933 július 1. TŐZSDEI JOG A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE Felelős szerkesztő: DB. MÓRA ZOLTÁN tőzsdei h. főtitkár, A Tőzsdei Jog előfizetési ára a Tőzsdei Hirdetmények Tára és a Tőzsdei Árjegyzőlap előfizetői részére egész évre 2.— P, mások számára egész évre 3.— P A „Tőzsdei Jog"-ot érintő megkeresések „Tőzsdei Jog" Tőzsdepalota III. emelet címre küldendők A Tőzsdebíróság hatásköre nemkereskedő által vállalt kezesség esetén. írta: Dr. Kende Ernő A polgári perrendtartás 77. §-ának rendelkezései értelmében azon belföldi bíróság illetékessége, mely a főkötelezettre általánosan illetékes, a mellékkötelezettre, mint pertársra mindig, tehát akkor is kiterjed, ha az illető bíróság az egyedül perelt mellékkötelezettre illetékességgel nem bírna (v. ö. Kovács Marcell, a Polgári Perrendtartás magyarázata, II. kiadás 293. o.). Ehhez képest a pertársaság címén a kezes a főadóssal együtt perelhető. Az 1881. évi LIX. tc. (Perrendi Novella) 94. §-ának b), illetőleg d) pontjában foglalt rendelkezés folytán, mely szerint a tőzsdebíróságnak kikötés alapján csak akkor van hatásköre, ha a felek magukat ezen kivételes bíróságnak írásban kifejezetten alávetették, a tőzsdebíróság hatásköre a mellékkötelezettel, a kezessel szemben pusztán a pertársaság címén nem állapítható meg. A mellékkötelezett, a kezes a tőzsdebíróság előtt csak akkor vonható perbe, ha reánézve az 1881. évi LIX. tc. 94. §-ában taxatíve felsorolt valamely eset fennforog, de ilyenkor azután megáll a tőzsdebíróság hatásköre vele szemben akkor is, ha a főkötelezettre nem terjedne ki a hatáskör. Ha a kezességet vállaló személy kereskedő, úgy a hatáskör megállapítása rendszerint nem okoz nehézséget, mert kereskedők — a Perrendi Novella 94. §-ának b) pontja értelmében — bármely kereskedelmi ügylet tekintetében alávethetik magukat a tőzsdebíróság hatáskörének, így az általuk vállalt kezesség tekintetében is. A gyakorlatban akkor szokott nehézség felmerülni, ha a kezességet vállaló fél nem kereskedő. A Perrendi Novella 94. § rf) pontja ugyanis — az esetre, ha az ügylet kereskedő és nem kereskedő között jött létre — csak bizonyos taxatíve felsorolt kereskedelmi ügyletekre nézve engedi meg a tőzsdebíróság hatáskörének kikötését. Ezek között az ügyletek között a kezességvállalás maga nincs felsorolva. Háromféle megoldás lehetséges és a gyakorlatban valóban mind a háromféle megoldás felmerült. A törvény életbelépése után hosszú ideig az volt a bírói gyakorlat, hogy annak a bíróságnak, amelynek a főadósra nézve hatásköre van, kiterjed a kezesre is a hatáskörre, és pedig akkor is, ha a kezes nem kereskedő; elég az, ha kereskedelmi ügylet tekintetében vállalt kezességet. A budapesti kir. tábla 8281/1886., 671/1903. és 603/1896. számú végzéseiből, minthogy ezek általában ,.kereskedelmi ügylet" iránt vállalt kezességről beszélnek, oda kell következtetnünk, hogy a régebbi bírói gyakorlat szerint a tőzsdebíróság hatásköre megállt a nemkereskedő kezes ellenében, tekintet nélkül arra, hogy milyen kereskedelmi ügyletért vállalta a kezességet. A vonatkozó indokolásokból, hogy ,,a tőzsdebiróság illetékessége a mellékkötelezettség elbírálására is kiterjed, tehát a nemkereskedő kezesre is, ki kereskedelmi ügylet iránt vállalt kezességet, feltéve, hogy magát ezen kivételes bíróságnak írásban alávetette" (budapesti kir. tábla, 603/1896), hogy „a tőzsdebíróság illetékessége a mellékkötelezettség elbírálására is kiterjed" (budapesti kir. tábla 671/1903), hogy ,,a kezesség pedig a K. T. 270. § értelmében a kezes személyére való tekintet nélkül ugyanazon elbírálás alá esik", mint a főkötelezetté (budapesti tábla 2029/1895, a m. kir. Kúria 1209/1895. számú végzésével indokainál fogva helybenhagyva) — úgy látom, hogy a korábbi joggyakorlat anyagi jogszabályból vonta le a perjogi következtetéseket. Így érthető meg, hogy ez a bírói gyakorlat az egyes kereskedelmi ügyletek között, melyért a kezesség elvállaltatott, nem tett különbséget, holott a megkülönböztetés lehetősége perjogi alapon: a Perrendi Novella 94. § b) és d) pontjai alapján adva volt. A kir. Kúria a későbbi években egészen más elvi álláspontra helyezkedvén, ettől a gyakorlattól eltávolodott és perjogi alapon oldotta meg a kérdést. A 675/1907.