Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 6. szám - A tőzsde közönsége és a tőzsdei jog ismerete - Búza- és lisztminőségvizsgálatok [könyvismertetés]

4 TŐZSDEI JOG 6. szám ban augusztus 30-án kelt levelével minden jogos indok nélkül megtagadta. Felperes óvást vett fel, az 500 mm tengerit alperes rovására exekutive eladta és így alperes a szerződési ár és a kényszereladási ár közötti mázsánként 2.50 pengőt, összesen tehát 1250 pengőt kitevő különbözettel adósa lett. Ezen összegnek és járulékainak megfizetésére kérte alperest kötelezni. Alperes kérte felperest keresetével elutasítani és a perköltségek viselésére kötelezni. Előadta, hogy 1932 augusztus 7-én tényleg vásárolt felperestől az A) alatti kötlevél szerint 500 mm tengerit. Felperes 1932 augusztus 30-án felhívta őt a tengeri átvételére. Alperes meg is jelent az átvételre, azonban miután megállapította, hogy az árú nem felel meg a szerződés feltételeinek, ugyanazon a napon, augusztus 30-án kelt levelével, az ügylettől elállott, mintha az meg sem köttetett volna. Az árú azért nem felelt meg a szerződés feltételeinek, mert felperes importált ó-romániai tengerit akart átadni alperesnek, elvámolt állapotban. Ehhez felperesnek nem volt joga. Az Árúüzleti Szokások gabonaneműekre vonatkozó különös határozatainak 2. §-a szerint ugyanis magyar gabona alatt olyan gabonát kell érteni, amely Magyarországnak a világháború kitörése előtti határain belül termett, a felperes által átadni kívánt árú pedig nem vitásan ó-romániai tengeri volt. A 12. § 2. bekezdése szerint pedig, aki a külföldről behozott gabonával összekevert gabonát ad el, még mustra szerint, vagy megtekintésre kötött eladás esetében is tartozik ezt a körülményt az ügylet megkötése előtt a vevővel közölni; nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés még inkább áll arra az esetre, midőn valaki kizárólag külföldről behozott gabonát ad el. Az előírt közlés a jelen esetben nem vitásan nem történt meg. A 13. § első bekezdése szerint készárúügylet alapján külföldről szállított gabonaneműek átadását a vevő akár elvámoltan, akár elvámolatlanul követelheti, tehát a vevőnek van e tekintetben választási joga. Az által, hogy felperes elvámolt árút ajánlott fel, alperes, a vevő elesett ezen jogának gyakorlásától. Az előadottakon felül azért sem volt köteles alperes ó-romániai tengerit átvenni, mert a peresített ügylet megkötésekor ilyen tengeri behozatalára csak hizlalók kaptak engedélyt és az így behozott tengeri nem képezhette kereskedelmi forgalom tárgyát, alperes tehát nem gondolhatott arra, hogy felperes ilyen árút ad neki el. Felperes ezzel szemben rámutatott arra, hogy az A) alatti kötlevél szerint ő nem magyar tengerit, hanem egyszerűen tengerit adott el alperesnek és így bármilyen származású árút szállíthatott. Ez kitűnik a 13. § 3. és 4. bekezdéséből is, de enélkül is a szokványok szelleméből következik, hogy abban az esetben, ha nincs külön megjelölve, hogy milyen árú képezi az ügylet tárgyát, bármilyen származású árú szállítható. Tény, hogy a kérdéses időben román tengerit csak hizlalás céljaira volt szabad behozni és ennek folytán az ilyen tengeri nem kerülhetett kereskedelmi forgalomba. A hizlalók azonban belátták, hogy a legtöbb esetben a Dunán hajóban érkező és ezért a Duna mellett átveendő árúval kapcsolatban nagyon sok fuvarköltség terheli őket és ezért lépéseket tettek a kormánynál az iránt, hogy ezen román tengerit kereskedelmi forgalomban eladhassák és helyette a hizlalás céljaira a fuvarszempontjából kedvezőbben fekvő tengerit vásárolhassanak. Közültetett is az érdekeltekkel, hogy a kormány nem kívánja útját állni az ilyen elcserélésnek. Ezen közlésnek megfelelően a vámhivatalok utasítást is kaplak arra, hogy ne vizsgálják meg, hogy az importtengeri mire használtatott fel. Az ügyletkötés idejét jóval megelőzően a tőzsdén már köztudomású volt, hogy ó-romániai tengeri nagy mennyiségben képezi a kereskedelmi forgalom tárgyát. A bíróság alperes védekezését — az összegszerűségre vonatkozó részétől eltekintve — teljesen alaptalannak találta. Az A) alatti kötlevél szerint felperes tengerit adott el alperesnek. Az Árúüzleti Szokások nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely szerint a „tengeri" kifejésen magyar tengeri volna értendő, sőt ellenkezőleg a szokványokból az következik, hogy a származásra vonatkozó külön kikötés hiányában az eladó bármilyen származású árút szállíthat, ha az egyébként a szerződés feltételeinek megfelel. A gabonaneműekre vonatkozó különös határozatoknak alperes által idézett 2-ik §-a csak a magyar gabona meghatározását adja, a 12. § második bekezdése pedig csak külföldről behozott gabonával összekevert belföldi gabonára vonatkozik. Ennélfogva téves az az alperesi álláspont, hogy felperesnek a szokványok értelmében nem volt joga az A) alatti kötlevél alapján ó-romániai tengerit szállítani. Ugyancsak téves a fentebb említett tiltó rendelkezésekre történt alperesi hivatkozás is. Igaz ugyan, hogy a peresített ügylet kötését megelőzően és azt követően csak hizlalók kaphattak engedélyt romániai tengerinek hizlalás céljára történő behozatalára, azonban a tőzsdén már a peresített ügylet megkötését jóval megelőzően köztudomású volt, hogy nagy mennyiségű ilyen tengeri van kereskedelmi forgalomban és hogy ezt a forgalmat az illetékes hatóságok nem akadályozzák meg, tehát alperesnek is számolnia kellett azzal, hogy felperes esetleg romániai tengerit fog neki szállítani. Nem helytálló végül a 13. § 1. bekezdésére alapított alperesi védekezés sem. Ezen bekezdés első mondata szerint ugyanis a vevő követelheti azt, hogy a készárúügylet alapján külföldről szállított gabonanemüeket az eladó akár elvámoltan, akár vámolatlanul adja neki át. Alperes nem állította, hogy vámolatlan átadást követelt volna felperestől és a 3. alatt másolatban becsatolt óváslevele szerint is nem elvámolt árú bemutatása miatt, hanem kizárólag azért állott el az ügylettől, mert álláspontja szerint import tengeri átadása a szokványoknak nem felel meg. Megjegyzi a bíróság, hogy alperesnek nem is fűződhetett komoly érdeke ahhoz, hogy a szóbanforgó tengerit vámolatlan állapotban kapja meg, mert belföldön azt csak elvámolva értékesíthette, külföldön pedig abban az időben a tengeri árak jóval alacsonyabbak voltak, mint Magyarországon. A kifejtettek alapján minden bizonyítás mellőzésével a rendelkező rész szerint kellett határozni és minthogy alperes túlnyomóan pervesztes lett, őt kellett a perköltségek viselére is kötelezni. Budapest, 1933. évi május hó 18. napján. Frey Kálmán, Hoffmann Gusztáv, Werkner Ármin tőzsdetanácsosok, bírák, dr. Engel György jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)