Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 74. szám

— 294 — setével feltétlenül elutasította; azonban á felperes ügyvéd által vitt alapperbeli 1877. évi 8867. sz. Ítéletben felperes részére ügyfele, a jelenlegi alperes ellenében 24 frt 75 krban munkadíjul 3 kiadás ezimén törtónt bírói megállapítás érintetlenül hagyása mellett, következő indokolással : „mert felperes keresetével külön egyezkedés utján megállapított jutalomdiját és idő vesztés ezimén kárpótlását ezélozta érvényesíteni; már pedig ily igény érvényesítésére az 1874. 34. t. ez. 54. §, értelmében írásbeli kötelezés kívántatik; felperes azonban ily okiratot fel nem mutatott; miért igazolatlan s alaptalan keresetével feltét lenni elutasítandó s az okozott 10 frt 25 kr. perbeli s 10 frt 40 kr. felebbezési költségben marasztalandó volt". Kir. Curia a tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróságit hagyta helyben indokaiból s különösen azért: „Mert nem áll azon felhozás, bogy felperes külön egyezkedés utján megállapított díjazást követelne, melyre az 1874: 34. t.-cz. 54. §-a szerint okirat beli megállapodás kívántatik; hanem felperes ügyvédi perbeli megbízatásában kiérdemelt azon munkadija, s kiadásái bírói megállapítását kéri, melyek az illető, ez esetben 1877. évi S8G7. sz. a. megállapítás tárgyát nem képezték, s így azoknak, valamint az utóbbiaknak megfizetésében való elmarasztalás annyival inkább indokolt, mert a bíróilag megállapított ügyvédi munkadíjak s kiadások megtérítése is ez utou helyesen érvényesítetett; a megállapítás érintetlenül hagyásával pedig felperes jogos keresete elintézést nem nyert." (1883 június 26. 2025 sz. a.) Vé&tároalás a tisza-eszlári MnönlM. A tszéki itélet indokolása következőleg folytattatik : „Előadja továbbá Scharf Móricz, hogy mintegy egynegyed óra múlva kimenvén ar udvarra, a templomból jövő jajgatást és 3 vagy 4 segélykiáltást hallott, minek folytán oda szaladt a templomhoz és minthogy annak ajtaját zárva találta, benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Solymosi Eszter a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre lenyomva tartják; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám. Braun Lipót és Wollner Hermán a leány testét fölemelték s hogy ekkor Schwartz Salamon egymásután két vörös cserépedényt tartott alája, melyekben a leány vérét felfogta és egy nagy fazékba öntötte. Ennek megtörténtével a leányt ismét felöltöztették, mire a belső templomból az előpitvarha jöttek Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf s a hullát körülállották. „Azután ő bement a lakásukra, ott a történteket szüleinek elbeszélte mire az anyja azt mondta, hogy hallgasson. Körülbelül egy óra elteltével Wollner Hermann bejött a lakásukra s felszólította őt, hogy zárja be a templomajtót, minek következtében bement a templom előpitvarába, a hol sem a leány holttestét nem találta, sem vérnyomot nem látott. A kulcsot a pitvar ablakában találván, a templomajtót bezárta s ugyanekkor látta, hogy Scbwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám^ Braun Lipót, Lusztig Sámuel. Braun Ábrahám Weiszstein Lázár és Junger Adolf hazafelé távoztak. „Scharf Móricznak ezen terhelő előadását támogatja özv. Lengyel Istvánnénak azon vallomása, hogy 1882. april 1-én kora délután. 12 óra elmultával a háza tőszomszédságában levő zsidótemplom felől háromszori kiáltást hallott, valamint özv. Fekete Jánosné született Kramer Borbálának azon vallomása, bőgj ISS2. óvj ápri] I-én délelőtt, dÓli 12 óra leN' a zsidó templom nu llett haladván el, tv. alkalommal a templom felöl sirást hallott s látta, hogy a templom ajtaja elüti kétoldalt egy-egy zsidóállott,az ut felé nézegetve; támogatja irégül Scharf Móricznak előadását azon tény, hogy próbamenés utján megállapittatott, hogy ba Solymosi Eszter, miként azt Huri Andrásné állítja, reggeli 10 és fél órakor indult el hazulról, úgy hazafelé mentében 11 óra 47 perczkor érkezhetett a zsidó templomhoz. „A vizsgálat ezen terhelő adatai alapján tehát a köz vádló kir. főügyész által emelt azon vád, hogy Solymosi Esztert Schwartz Salamon, Buxbaum Ábráhám, Braun Lipót és Wollner Hermán előre megfontolt szándókkal életétől megfosztották, továbbá azon vád, hogy Scharf József azáltal, hogy Schwarcz Salamon és társaival egyetértve az ablakon kinézve leste Solymosi Esztert és azt lakására becsalván, a templomban reávárakozó Schwarcz Salamonnak és társainak kezére szolgáltatta; valamint azon vád is, hogy Junger Adolf, Braun Ábrahám, Lusztig Sámuel és Weiszstein Lázár, az által, hogy a hivek távoztával igaz ok nélkül visszamaradtak a templomban sekkép Schwarcz Salamon és társaival egyetértve, Solymosi Eszter megöletése alkalmával a templomban jelen voltak és ezen magatartásukkal tettleg hozzájárultak Schwarcz Salamon és társai bűnös elhatározásához, fokozásához, jelenlétük által bátrabb és biztosabb fellépésre ösztönözvén őket, miután Solymosi Eszternek előre megfontolt szándékkal való megölését szándékosan előmozdították: jogos alapon nyugvónak találtatott annál is inkább, mivel a tagadásban levő vádlottak azt, hogy a terhökre rótt cselekmény ideje alatt a templomban nem voltak, kifogástalan tanú vallomásával igazolni képesek nem voltak; ugyanazért nevezett vádlottak a kir. főügyész ide vonatkozó indítványának elfogadásával a gyilkosság illetőleg az abbani részesség gyanúja miatt vád alá helyeztettek. „Taub Emánuelt ugyan Scharf Móricz nem említi azok között, kik a Schwarcz Salamon és társai terhére rótt bűntett történtekor a templomban voltak, azonban ő maga is azt állítja, hogy Schwarcz Salamon és Braun Lipót nála voltak szállva; igazolva van, hogy a kérdéses napon reggel azokkal együtt ment a templomba és saját állítása szerint az isteni tiazcelet végeztével azokkal együtt tért vissza lakására ; ha tehát saját előadása szerint folytonosan azoknak társaságában volt, következtetni kellett,hogy mig Schwarcz és Braun metszők a terhökre rótt cselekményt elkövették, azalatt ő is a többi vádlottal együtt a templomban volt és annál is inkább, mivel Cs. Nagy Jáhosné. ki akkoriban vele egy pitvarban lakott, azt adja elő, hogy ő, Taub és vendégei, délután egy óra felé tértek haza a kérdéses napon; Taub Emánuel tehát a többi részesekkel egy tekintett alá esvén, ő a gyilko3ságbani részesség miatt, a királyi főügyész e részbeni indítványának el nem fogadásával vád alá helyeztetett. „A nevezett vádlottak ellen felsorolt ezen bizonyító adatok azonban a végtárgyalás szerint nem hogy erősítést nyertek volna. hanem határozottan moggyengitve lettek. „Özvegy Lengyel Istvánné nevezetesen a vizsgálatban tett azon vallomását, mintha 1882. april hó 1. napján kora délután házának szomszédságában levő zsidó templom felöl mintegy a föld alól jövő háromszori segély- és gyermektől eredő kiáltást hallott volna, a végtárgyaláskor oda módosította, hogy e kiáltás „Kovácsné jöjjön" — e^te feló történt, háza kapujától és nem a zsidótemplom felöl és nem háromszor, hanem csupán két.szer történt. „Fekete Jánosnénak a vizsgálatban tett azon előadása, hogy ugyanazon napon délelőtt 11 óra tájban a zsidótemplom mellett haladván, a templom felől sirást hallott, a templomajtó falánál pedig két zsidót az ut felé tekintgetve látott, terhelő gyanuokul nem szerepelhet; mert a bírói szemle megállapította, hogy Fekete Jánosné ezen vélt sirást a templomtól 74 lépés távolságra hallotta és mert nincs kizárva annak lehetősége, hogy e sirás. tekintettel a templomhoz való távolságra, az ajtónak bezárt voltára, nem is a templom felől, de semmi esetre abból és feltehetőleg nem is sirás által okozott hangtól eredett: azon további állítása pedig, hogy ugyanazon alkalommal a templomajtón két zsidót látott, feltéve, kog}- a gyilkosság ugyanazon időben történt, kizárja Scharf Móricz tanú állítása lehetőségét, mert szerinte a templomajtón kivül egyedül ő állott s a többi általa nevezettek a templom belsejében voltak; ha pedig áll az. hogy a gyilkosság idejében két zsidó a templom ajtaját mintegy őrizte, akkor az ajtót ő meg se közelíthetvén, az állított események tanuja sem lehetett. „Végre Scharf Móricz 14 éves tanúnak vizsgálati előadását, tekintettel arra, hogy e végtárgyalás alatt Scharf József vádlott ellen, mint apja s vallása és hitsorsosai iránt oly mély megvetést és gyűlöletet tanúsított, előadását elfogulatlan és közelebbi gyanuokot képező vallomásnak elfogadni é3 annak eskü által megerősítését megengedni annál kevésbé lehetett, mert Scharf Móricz a vizsgálat és végtárgyalás alatt tett vallomásaiban lényeges külsőségekre, nevezetesen pedig Solymosi Eszternek házukba ki által történt behívása, annak