Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 74. szám

— 295 — az állított gyilkosság alkalmávali fekvésének irányára és helyzetére, valamint a kezében levő kendőnek szinére nézve ellenmondásba jött és tanuságtételéuek megbízhatósága kérdésessé vált. Ily körülmények mellett és kiváló figyelemre méltatva azt, hogy a gyilkosság tárgya hiányzik : a vádhatóság részéről különben is elejtett gyilkosság s abbani bünrészesség vácijának fentartására minden alapos ok elenyészik, annálfogva az ezen bűntényekkel uádlottakat felmenteni s a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását elrendelni kellett, A vád és védelem részéről fölemlített rituális gyilkosság a törvényszék határozatának tárgyát nem képezhette, részint mert az állított vallásszertartás a gyilkosság indokául fel nem hozható, részint mert elesvén maga a gyilkosság, annak lehető indoka is elesett és mert hogy ily vallásszertartás a vádlottaknál léteznék, sem a vizsgálatban beszerzett adatokkal, sem más hiteles és a törvényben elfogadott módon beigazolva nincs. Az előnyomozás alatt továbbá Oláh György tisza-dadai lakos kerülő június 18-án délután 4 óra tájban a tissza-dadai határban az úgynevezett Csonkafüzes felé menvén, útközben találkozott kerülő társával, Várady Andrással, ki arról értesítette, hogy a Csonkafüzesből jövő Kecskés József szolgája azt beszélte neki, hogy kevéssel azelőtt a Tiszában egy női hullát látott a Csonkafüzes alatt a vízen úszni. Ezen értesítés folytán, Oláh György a Csonkafüzes szélén a Tisszapartján fölfelé haladva, a part közelében a füzesben fennakadt hullát felfedezte és azt két tutajos segélyével a partra kihúzta. Oláh György az esetről az előjáróságot értesítendő, bement TiszaDadára, a hullának őrizetét azon tutajosokra bízván, akik közel a Csonkafüzeshez a partra szállottak. Az elöljáróság tagjai nyomban a helyszínére siettek, a kifogott hullát azonban már ott nem találták, mert azt a tutajosok, állításuk szerint azért, mert igen nagy szaga volt, időközben t lásták. A községi elöljáróság jelentése folytán esti 9 és fél órakor ifj. Zoltán István szolgabirósegéd, dr. Kiss Jenő járási orvos kíséretében a helyszínére kimenvén, a hullát kiásatta és azt a nélkül, hogy a sírból kiemelte volna, előleges szemle alá vétette, melynek végeztével óvintézkedések mellett újból eltakarittatta. — Június 19-dikén a hulla feletti bírói szemle megtartatván, ez alkalommal kitűnt, hogy a hulla ruházata hasonlít a Solymosi Eszter által eltűnéskor viselt ruhadarabokhoz, továbbá megállapittatott, hogy a hulla balkezének csuklójára egy kendő volt szorosan oda kötve, a melyben elázott, kenőcsszerű állományú kék festék találtatott; annálfogva a jelen volt özv. Solymosi Jánosné felhivatott, hogy a leánya által eltűnése alkalmával viselt ruhadarabokat körülményesen írja le; mi megtörténvén, kitűnt, hogy a hullán talált ruházat az özv. Solymosi Jánosné bemondása szerint Solymosi Eszter által eltűnésekor viselt ruházattal megegyez. Később a hullán talált ruhadarabok özv. Solymosi Jánosnénak, Huri Andrásnénak majd Olajos Bálintnénak, Lak Péternének és Felner Istvánnénak is felmutattatván, ezek is azokban Solymosi Eszter ruházatát felismerték. A talált hulla a Solymosi Esztert ismerő összesen husz egyén által szemle alá vétetvén, ezek közül Szakolczay Julcsa a hullában Solymossi Esztert határozottan felismerte, Lázi János, Solymosi János, Jakab János, Juhász János és Juhász Andrásné pedig a hullában Solymossi Eszter tetemeit felismerni vélték: ellenben özv. Solymosi Jánosné, Gazdag Józsefné, Olajos Bálintné, Tanyi Józsefné, Szeley Gáborné, ifj. Pap József, Lapos János, Várkonyi Ferencz, Tóth Mari, Solymosi János (Eszternek testvére) és Solymossi Zsófia a hullában Solymosi Eszternek tetemét fel nem ismerték; a hulla törvényszéki bonczolás alá vétetvén, a törvényszéki orvosok a hozzájuk intézett kérdések alapján véleményüket beadták. Minthogy azonban e vélemény minden körülményre kiterjedő nem volt és hogy az minél inkább biztos alapot nyerjen, elrendeltetett a hullának kiásatása, egyetemi tanárok általi megvizsgáltatása és minthogy ezek véleménye azokétól eltérő volt, a szakvélemény az országos közegészségügyi tanácshoz felülvéleményre felterjesztetett. Az ellentétes szakértői vélemények felülvizsgálásra megkeresett országos közegészségügyi tanács kimondotta: 1. Hogy a legtöbb jel arra mutat, hogy a hulla 16—18 éves nő teste volt, de nem állapitható meg határozottsággal, hogy nem volt-e egy-két évvel idősebb vagy fiatalabb. 2. A boncjegyzőkönyv nem nyújt biztos adatot arra, hogy a halált vérszegénység vagy más testi baj vagy fulladás okozta volna. 3. A halál beálltának ideje meg nem állapitható. 4. Nem valószinü, hogy a hulla 14 napnál tovább lett volna a vizben. 5. A nemi közösülés nagy mérvbeni gyakorlásának bizonyítására a boncadatok nem elégségesek. 6. Valószinü, hogy a szőrzet borotvával távolittatott el, de a kihullás lehetősége sem zárható ki. 7. A körmöknek a boncolás előtti hiánya nem zárható ki. 8. Valószinübb, hogy a hulla életében rendszerint nem foglalkozott durvább munkával s nem járt mezítláb, de az ellenkező sem zárható ki. Az 1882. évi június 19—20. napjain teljesített bonczvizsgálat és azzal kapcsolatos eljárás folytán, tekintettel az orsz. közegészségügyi tanácsnak a hullára vonatkozólag kora, vizben létének tartama, foglalkozása, s a szőrzet mikénti eltávolitása tekintetében adott véleményére, azon gyanú merült föl, hogy idegen hulla Solymosi Eszter ruháiba öltöztetve azon czélból dobatott a Tiszába, hogy a bíróság félrevezetésével elfogadtassák azon tény, hogy Solymosi Eszter, mint a kinek álhulláján külsértés nyomai nem voltak, nem olyképen fosztatott meg életétől, amint azt Scharf Móricz vallomásában előadja. A gyanú e részben azon tutajosokra irányult, kik a Csonkafüzes közelében voltak midőn a hulla megtaláltatott, éa kik az őrizetükre bizott hullát, mig a községi elöljáróság a helyszínére érkezett eltemették. Ezen tutajosok közül Herskó Dávid törvényszékileg hitelesített vallomásában, tutajos társa Matej Ignácz előadásával egyezőleg beismerte, hogy midőn június 7-én tutajon Kerecseny mellett haladt el, régi ismerőse, Smilovics Jankel, ki épen akkor rakodott tutajánál, zsidónyelven azt kiáltotta át hozzá, hogy jó fizetésért szállítson el tutaján egy hullát, s midőn ő erre reá állott, azt mondta, hogy a hullát majd útközben átadja neki és akkor majd megmondja, hogy hova kell azt szállítani. Beismerte továbbá, hogy jun. 11-én Kis- és Nagy-Tárkány között kikötvén, este Smilovics Jankel szintén megérkezett s az elhozott hullát azon utasítással adta át neki, hogy azt tutaja alatt Dadáig szállítsa és ott ereszsze el. Elébb azonban a hullát azon ruhába öltöztesse, a melyet Eszlár alatt egy 30—35 éves barna asszony fog neki átadni s arra is kitanította, hogy a ruhadarabokat milyen rendben adja rá a hullára, s különösen, hogy azon kendőt, a melyben a papírban takart festék lesz, a hulla balkezére kösse. Jutalomképen 200 frtot ígért és abból előlegül 56 frtot átadott. — Beismeri, hogy a hullát átvette és azt Matej Ignáaz segélyével, ki a történeteknek véletlenül szemtanuja volt, tutaja aláhúzta s oda erősítette. Továbbá, hogy június 16-án déltájban Eszlár alatt észrevette, hogy egy barna, 30—35 éves asszony, ruhaneművel a kezében ólálkodik a tisza-eszlári parton. — Midőn pedig délután Eszláron alul a ládányi oldalon egy füzes mellett kikötöttek 4—5 óra tájban a nevezett asszony csolnakon átjött a ládányi partra, s a füzesben a magával hozott csomó ruhát zsidónyelven mondott ezen szavakkal adta át neki : „Itt vannak a ruhák, Jankel küldötte neked a hullára." Beismerte végül Hersko Dávid, hogy a hullát Matej Ignác segélyével még azon este az e czélra átvett ruhába felöltöztették s azután ismét a tutaj alá helyezték, a honnan június 18-án, midőn Tisza-Dadán felül a Csonlrafüzesben kikötöttek, a hulla kiszabadult és partra vettetett. Smilovics Jankel törvényszékileg hitelesített vallomásában szintén beismerte, hogy 1882. évi június 5-től 14-ig Kerecsenyben vesztegelvén, ez idő alatt június 6-án vagy 7-én régi ismerőse Vogel Amsei is oda érkezett s elbeszélvén neki a tisza-eszlári esetet, előadta, hogy miután Solymosi Eszter megölésével a zsidókat gyanusitják, ez utóbbiak most egy Solymosi Eszteréhez hasonló ruházatba öltöztetett hullát akarnak a Tiszán leusztatni. s fölszólította őt, hogy vállalja el a hulla szállítását, előadván, hogy megbízóinak egyike Mendelovics Nisev vajnagi lakos Vogel Amsei rábeszélése folytán ő a hullausz-