Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 32. szám

— 126 — nem valami nagy előmenetelt tettek még Mária királynő idejében azok, a kiket a képviselet legközelebbről érintett, a köznemesek: mert különben minden erejök megt'eszitésével igyekeztek volna legalább hangot adni a fölötti alkotmányos buzgalmuknak, hogy a képviselet ürügye alatt a nemzet legfontosabb társadalmi rétegének törvényhozási joga az amúgy is már nem megszámlált, de csak mérlegelt szavazatu főurak által végleg ki ne játszassék. 11a már Kálmán király idejében oly pontosan ki lehetett vetni a nyestbőr-adót: bizo nyára lehettek fölvilágosult férfiak Mária királynő idejében a köznemesség nag) tömegében, a kik mind a szavazat-mérlege' lés kulcsának méltányos megállapítását, mind pedig a köznemesekre nézve behozott képviseleti elv megtestesitését legalább általános nagy vonásokban be óhajthatták vala vezettetni a törvénybe. Mért nem hallotta meg e iérfiak hangját az utókor? Bizonyára azért nem,merte hang,az értei" miség hangja vajmi gyenge neszként hangozhatott el. még akkor, midőn kimondatott, a brutális nyers erő és jjtudatlanság korában. Ez, és nem más lehetett az oka annak is, hogy Mária királynő a koronázáskor éppen nem, később azonban ismételve megesküdött az Aranybullára, de nem III. András kormányfelelősségi törvényére. Szorult helyzetében Mária királynő hozzájárult volna tán 1386-ban oly törvény alkotásához, mely a kormánytanácstagjainak felelősségét volt uj alakban megalapitandó. Ámde az a mi létrejött, távolról sem érte föl III. Andrásnak 1298-diki törvényeit. Mária fogsága idején a budai gyűlésen határoztatott 1386. 1. *IIa ezenttd nagyobb zavarok vagy vjitások történnének az országban, a királyi felség az ország előkelő köznemesei közöl is alkalmazzon néhányat főpapjaihoz, báróihoz tanácskozás végett.— 2. Egy egyén két bárói méltóságot, egyházi férfiak világi s világiak egyházi méltóságot ne viselhessenek, főként m>güresedés idején. 3. Hogy a király tanácsosai közé fölvett főpapok, bárók esküdjenek meg, miszerint tanácskozásaikban nem pusztán a király és Önmaguk hasznát, hanem az országét és a szent koronáét is szemügyre veszik, a királyi felség pedig lelkiismeretesen ígérje meg, hogy az ily tanácsokat fogja követni; végre, ha valaki rosz tanácsot adna, csúfosan zárassék ki a király tanácsából, és oda többé be ne vétessék.^ Hogy e határozat kevesebb biztosítékot nyujtandott az alkotmányban a király hatalomkörével szemben, mint az 1298-diki törvényczikk 23. pontja, be fog világlani előttünk, mihelyt meggondoljuk, hogy mig ez utóbbi törvény szerint a köznemesek közöl is 8 tagot kellett a királynak, mint az országgyűlés által választott bizalmi férfiút, vagy ha tetszik mintegy országgyűlési bizottsági tagot a kormánytanácsban alkalmazni, két-két püspökön kivül, sőt érvénytelen volt a királynak minden intézkedése, melyet ezen melléje alkalmazottak tanácsa nélkül rendel el vala: addig a Mária idejebeli határozat értelmében a kormánytanács tagjait a király nevezi ki az ox'szággyülés hozzájárulása nélkül, köznemest is e főpapokból és bárókból álló tanácsosok mellé — bizonytalan számmal, »néhányat* a királynevez ki, de ezeket is csak rendkivüli időben. Az igaz, hogy ez' >Hogy alperes megbízottja a szabadalapon, a kormánytanácsosok esküje és a kai 14. sz. lottogyüjtő igy járt el, az igatörvény 3 pontjának azon rendelkezése, zolva van per során eskü alatt kihallgatott miszerént, „hu valaki 7-os: tanár ont adn, tanúk vallomásával, kik közül kettő az zárassék ki a király tanácsából stb." látszó- eredeti sorjegyzéket is látta a lottogyüjtő lag, formailag közelebb hozzák Mária birtokában: s azt is látta, hogy abban a királynő kormánytanácsát a parlamcnta- felperes által betettnek állított 40, 81, 48 rismushoz, mint a hogy ezt III. András ' számok voltak bevezetve. 1298-diki törvénye teszi vala: ámdej .Azon szabályellenes eljárásnak kötekintve azon túlsúlyt, melyet banderialis vetkezménye az lett, hogy felperes terno s joggal biró, féktelen főuraknak az 1386. ambó nyereményének kifizetése alperes álhatározat biztosított, és tekintve azon gyarló tal megtagadtatott. képviseletet, a melylyel akkor a köznemes-1 A lpttoiníabély^ szerint eredeti sorsig mkabb kiuitszatott, mint a mennyire jegvzéknek csak az tekinthető, mely szalagát az egy ily semmi irányban meg nem ^ályszerülM a b sé határozott képviseltetéssel az országgyülé sen érvényesíthette: határozottan jogföladásnak kell a Mária idejebeli határozatot tekintenünk a III. András ama nevezetes törvényével szemben az alkotmánybiztositékainak rovására. (KolytntÚH.-i következik.) llyszeriileg a betevő személyek jelenlétéljen készíttetik: alperesre nézve kötelező is csak az lehet. Miután pedig az eredeti sorsjegyzékbe a felperes által tett számok helyesen lettek bevezetve, és azok a Temesváron 1881. apr. 9-én tartott húzás alkalmával ki is jöttek: azok alapján a felperes által csinált terno és ambó nyereményeket alperes köteles kifizetni: mivel az alperes által védekezésére felhasznált körühnénv alperes megbízottjának szabályellenes működése folytán állott elő; megbízottja működéséért pedig alperes felelőséggel tartozik. Kir. Tábla 1882. aug. 23. — 34287. sz. a. helybenhagyta indokolásánál fogva. Kir. Curia mindkét alsó bír. Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén. Indokok: A kir. lottojövedéki alapszab. 13. 14. 16. 20. 31. §§. szerint csak azon betét érvényes s csak azon betétre eső nyeremény fizetendő ki. mely betétről szabályszerű jegy állíttatott ki egyfelől, másfelöl pedig a betétről szóló eredeti sorsjegvzék húzás előtt az illető lottó igazgatósághoz beküldetett; a nyeremények csak a lottó levéltárban elhelvezett eredeti sorsjegyzék szerint levén kifizetendők. »Jelesen az érintett szabály 14. §. szerint köteles a betevő őrködni arra, hogy i- a választott számok s a játéknem a gyűjtő által az eredeti sorsjegvzékbe helyesen Írattassanak be. »Jelen esetben felperes igazolta ugyan, hogy különben kifogás alá nem eső eredeti betéti jegye szerint a temesvári 1S81. ápr. 9-iki húzásra és 40, 81, 48 számokra 45 krt tett; alperes kincstár beismerte, hogy ezen húzásra a megjelölt számok kihúzattak : de másfelől igazolta alperes a hozzá eredetiként beküldött sorsjegyzék eredeti példányával azt, hogy eme sorsjegyzékbeu 2431. ellenőrzési és 285 szélzet szám alatt nem a felterjesztett számok, hanem 40, 84 és 48 számok jegyeztettek fel. — A betéti Jogeset Lottó betéteknél a nyeremény csak a lottó levéltárban elhelyezett eredeti sorsjegyzék szerint fizetendő ki — úgy hogy ha a betéti jegy számai meg nem egyeznek a beküldött sorsjegyzék számaival, amazok figyelembe nem vétetnek. A lottogyüjtő nem tekintetik a kincstár megbízottjának, a kinek ténykedéseért a kincstői- t'cbdös lenne; ha tehát annak hibája, tévedése igazoltatnék is, a károsításért csak a lottogyüjtő vonható feleletre, de maga a kincstár — a lottó jövedék nem kötelezhető fizetésre. Geiger Salamon — Jogügyek igazgatósága által képviselt m. kir. kincstár mint lottó jövedék e. 1642 frt 20 kr. lottó nyeremény kifizetése iránt 1881. júniusban a bpeati tszéknél pert tett folyamatba. Törvényszék 1882.május 23.— 10693. sz. a. alperes kincstárt a kereseti összegben 1881. ápril 10-töli kamataiban s 100 frt perköltségben elmarasztalta, következő dókból. A lottó szabályokban foglalt feltételek a játszó feleknek törvényt szabnak, melyet azok megtartani kötelesek. Azon feltételek szerint egyrészről a betevő fél köteles felügyelni, hogy az általa választott számok s játéknem helyesen vezetessenek be a lottogyüjtő által a sors jegyzékbe ; másrészről ezen igy felvett sorsjegyzéket tartozik a gyűjtő húzás előtt az illetékes lottohivatalhoz beterjeszteni : mert csak igy érthető azon szabály, hogy húzás után az eredeti sorsjegyzék tartalma határoz, hogy felperes a feltételek reá vonatkozó azon részének, hogy az általa jegy számai nem egyezvén a beküldött tett 40, 81, 48 számoknak a gyüjtőívbe | sorsjegyzék számaival, — felperes már ez lett bevezetését ellenőrizte — eleget tett.' okból is keresetével elutasítandó. »Ámde nem tett eleget az alperest' »Igyekszik ugyan felperes igazolni, képviselő megbizott, a szabadkai 14. sz. hogy a szabadkai l4. számú lottogyüjtőde lottogyüjtő, aki köteles lett volna az ere- kezelője Körpel József nem az eredeti sorsdeti lottó gyüjtőivet, a sorsjegyzéket, azt t. jegyzéket, hanem annak egy épen a kéri., melybe felperes jelenlétében írattak be désben levő betétre nézve hibás másolatát az általa betett 40, 81, 48 számok — az küldte be, hogy a sorsjegyzék eredetijében illetékes lottohivatalnak beküldeni, — a a 40 s 48 számok mellett nem a 84, hanem helyett azonban egy általa betevő felperes 81 szám volna beigtatva. — Ennek bizojelenléte nélkül készített másolatot küldött' nyitására hivatkozik ezen Körpel J. gyüjbe, melybe 81 helyett 84 számot irt. I tőnél létezett állítólagos eredeti sorsjegy-