Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 28. szám

— 111 — >mért a kereseti birtok csak egy parczellát képez s miután ez még 1870. febr. 16. bekebeleztetett alperes tulajdonául, holott a keresethez csatolt szerződés csak 1874. okt. 19. állíttatott ki, tehát akkor midőn alperes a tulajdonjogot az osztr. polg. tkönyv értelmében elévülés utján is már megszerezte; miből világos, hogy felperes azon szerződés alapján alperes jogelődjétől jogot már nem szerezhetett a kérdéses birtokra, s igy felperes keresete saját bizonyitékával meg van czáfolva. Kir. Tábla 1882. május 30. — 18541. sz. a. helybenhagyta; >mert a telekk. 148. §. szerint törlési perrel csak azon fél élhet, ki a megtámadott bekebelezés által nyilvánkönyvi jogaiban sérelmet szenvedett s kinek ekként nyilvánkönyvi joga az előbbi telekk. állapot helyreállításával feléled. > Minthogy azonban felperes a telekjben tulajdonosként sem bekebelezve, sem előjegyezve nem volt s minthogy magának a tulajdonjognak megitélése a birtokbiróság jogköréhez tartozik, de erre különben felperes kérelme ki sem terjed: ennélfogva stb. stb. Kir. Curia megváltoztatta s felperes kereseti jogát megállapítván, utasította a kir. táblát, hogy az ügy érdemében Ítéljen. Indokok: A telekk. rendt. 148. §. értelmében az, aki valamely bekebelezés által jogaiban sértve érzi magát, tekintet nélkül arra, hogy birt-e már nyilvánkönyvi joggal vagy nem — a bekebelezést eredeti érvénytelenség miatt megtámadni jogosítva van. »tekintve hogy felperesek azt állítják miszerint ők a kereseti házat Binger Pétertől örök áron megszerezték — mind a mellett ezen ingatlanság alperes nevére kebeleztetett be tévedésből; ily helyzetben pedig tőlük azon jog, hogy az idézett 148. §. alapján a reájuk sérelmesnek állított bekebelezést megtámadhassák — meg nem vonható : kereseti jogukat megállapítani kellett. (1883. febr. 13. — 8616. sz. a.) Midőn erről a törvényhatóságokat miheztartás és további megfelelő intézkedés végett értesítem, ismertetni kívánom egyúttal — legalább a főbb körvonalokban — a törvényhatósággal a Szerbiában székelő cs. és kir. követség és consulátusok ügykörét; megjegyezvén ehelyütt, hogy Romániában aszóban levő hatóságokat illetőleg szintén az alább jelzett ügybeosztás van érvényben. A belgrádi cs. és kir. követség hatáskörébe vannak utalva mindazon ügyek, amelyek a szerbiai külügyminisztérium utján tárgyalandók az ottani központi kormánynyal. Azon, ügyeket és kérdéseket pedig, melyek a helyhatóságokkal közvetlen érintkezés utján intézhetők el, a Nis-ben és Belgrádban székelő consuli hivatalok tárgyaljú!:. Ilyenek, hogy csak néhányat említsek fel: a tulajdonképeni közigazgatási ügyek, azon kereskedelmi ügyek, melyekben a kereskedelmi minisztériumok a consulátusokkal az 1878. évi XX. törvényczikk 9-ik pontja értelmében közvetlenül levelezhetnek, a considhivatali számtartáss d kapcsolatos ügyek, magánjogi ügyletek stb. Vasúti tulajdonjog bekeblezése. A budapesti kir. törvényszék mint közp. telekkönyvi hatóság közzéteszi, hogy a 32. sz. központi telekkönyvben felvett zágrábkárolyvárosi vasútra a tulajdonjog a magyar kir. állam javára s ezzel egyidejűleg a zálogjog az ezen vasút vételára fejében 1880. évi deczember 23-tól kezdve az 1968. év végéig a magyar állam által fizetendő 240,000 osztr. értékű arany forint vételári évjáradék biztosítására a cs. kir. szab. déli társulat javára C. 1. alatt bekebleztetett. Ezen bejegyzés hatályossága 1883. évi ápril 1-én veszi kezdetét. A Szerbiában székelő cs. és királyi követség és consulátus ügykörét illetőleg a magyar királyi belügyminiszter 10494. sz. a. a következő tájékoztató körrendeletet intézte a törvényhatóságokhoz : A közös külügyminisztérium után legközelebb arról értesültem, hogy az utóbbi időben igen gyakran fordul elő, mikép a magyarországi közigazgatási hatóságok oly ügyekben is szoktak a Belgrádban székelő cs. és kir. consulatushoz megkereséseket intézni, melyek az ottani cs. és kir. követség hatáskörébe tartoznak. Minthogy ezen eljárás folytán oly mérvű tárgyalások és levelezések háramlanak a belgrádi consulatusra, melyek egyrészről az ezen hatóság részére megszabott munkakört túllépik, másrészről pedig nagy munkatorlódást okoznak: a közös külügyminisztérium azon megkeresést intézte hozzám, hogy a hazai közigazgatási hatóságok figyelmeztessenek a belgrádi cs. és kir. követség és consulatus elkülönített ügykörére. Kereskedelmi jogeset. A biztosítási kötvényben kitett összegek a biztosított tárgyakra nézve előre megállapított értéknek nem tekintethetvén, a biztosított tárgyak értékét illetőleg a bizonyítás a biztosítottat terheli. Azon körülményből, hogy káresetén ennek mennyiségére nézve a bizonyítás biztosítottat terheli, nem következik, hogy csupán ebből kifolyólag a roszhiszemü túlbiztosítás esete fen nem foroghatna. Illés Izidor — Tisza biztosító-társulat e. 982 frt. 80 kr. kárösszeg iránt debreczeni tszék mint kereskedelmi bíróságnál 1881. aprilban pert indított. Törvényszék 1882. febr. 10. — 689. sz. a. alperest a kereseti összegben kamataiban s 50 frt perköltségben elmarasztalta az esetre: ha felperes pótesküt tesz arra, hogy az A. kötvény 1. 2. tétele alatt biztosított két buza kazalban 906 kereszt valósággal elégett — köv. indokolással: > Alperes azon kifogást emeli, hogy a kereset idő előtti, elévült s hogy rosz hiszemü túlbiztosítás levén, minden kártérítési igény elveszett. Ezek azonban bírói figyelembe nem vehetők. 1. > Mert a bűnvádi megszüntető végzés az ártatlanság bizonylatával egy értelmű 2. Mert a kár bejelentési késedelem igazoltatott az által, hogy felperes a tüzeset idejében hazulról távol volt s igy a kikötött 24 órai bejelentés szigorúan nem vehető. 3. Mert alperes azt hogy az ő szándékos megkárosításával túlbiztosítást eszközöltetett Volna — be nem bizonyította. — Törvényes gyakorlat szerint a biztosító az általa eszközölt kár felvételt vagy elfogadni vagy ujabb szakértői bizottság általi elintézést tartozik kérni. A becsű jkönyvben épen a kereseti kárösszeg lett megállapítva —s az A. szerződés 11. s 13. §. szerint az ily módon foganatosított becsű mindkét félre kötelező. 4. Tanuk többsége által keresztenként 1 véka buza minimum meg van állapítva, mi által 906 keresztet véve, a keresetinél majd még egyszer annyi kárösszeg állíttatik elő stb. stb. Kir. Tábla 1882. juli 4. — 1719. sz. a. részben megváltoztatta és alperest csak azon esetre marasztalta a keresetben, ha felperes becslőesküt tesz arra, hogy az 1880. aug. 9. kiütött tüz a bizt. kötvény i. 2. tétele alatt említett 3/4 részérték erejéig biztosított búzában s buzaszalmában a cséplési költségleszámitásával 982 frt 80 kr kárt okozott. »mert jelen esetben midőn felperes maga beismeri, hogy a biztosítási ajánlatot megelőzőleg próbacséplést nem tett, hanem az, hogy a buza keresztenként 2 vékát önt csak hozzávetőleg állapította meg; midőn az E. szemle jkönyvből kitűnik, hogy az egyik biztosított kazal nem 10° hosszú s 5 széles, a másik nem 6° hosszú s 5 széles — mint ahogy biztosítva volt, hanem csak 8° hosszú 2° 1 láb széles és 8° 1 hosszú, 3° 4 széles volt — midőn alperes maga is eltér az A. szerződés alapjától s kárkivetése alapjául nem az ott kitett értéket, hanem a szakértők által megállapított és a szerződésben kitett összegnél sokkal csekélyebb összeget veszi: felperes azon előnyben, melyeta ker. t. 479. §. biztosított részére rendszerint megállapít — nem részesülbet s igy s biztosított tárgyak értékére nézve a bizonyítás nem alperest hanem felperest terheli. > Alperes a kár történtét maga is beismervén, csak annak mennyisége bizonyítandó. Felperes azt, hogy terményeiben a kereseti kára volt részint a 2 /. szakértői véleménynyel, mely szerint átlag számítva felperesnek 450—460 kereszt búzája lehetett részint a tanuk azon vallomásával, hogy az el nem égett keresztek 1 — 1 vékát öntöttek — valószínűvé tette s ezzel a becslőeskü odaítélésére elegendő alapot nyújtott annak természete szerint jogot kellvén neki adni arra, hogy azt kisebb összegre is letehesse. »De nem lehetett alperest feltétlenül kötelezni, mert a 2 /. jkönyv záradéka szerint a szakértői becsű el — vagy el nem fogadááának joga alperes részére világosan fentartatott — az pedig azt helyben nem hagyta. >Az elévülés s roszhiszemü túlbiztosítás kifogását nem lehetett elfogadni, mert a kereset nem lett idő előtt megindítva az első bíróság indokolása szerint; s mert a dolog természetéből folyik, hogy azon esetben, midőn a bizonyítás nem a biztositót, hanem a biztosítottat terheli mint jelen eset-