Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 26. szám

Budapest, 1883. szerda, márczius 1. 26. sz. Huszonötödik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Pincze-szolgalom. — Sajtó- és váltójogi esetek. — Biint. jogeset. — Polg. codex felülvizs. — Curiai Értesítő. Piucze-telki szolgalom. Legújabb időkben nem kevéssé fog­lalkoztatta mind a szakértőket mind a bíróságokat a legfelsőbb fórumon is a promontori pó? ere-kérdés, melynek jogi következményei kihatnak a legtöbb bor­termelő vidékre. Promontoron mint máshol is, köztu­domás szerint, vannak pinczék, melyek idegen birtokosok szőlleje alatt léteznek s ettől függetlenül önálló tulajdonjoggal birtokoltatnak. — Ez onnan keletkezett, hogy a volt földesuraság midőn szőlő-ülte­tésre a hegységi területet kiosztotta, enge­délyt adott, hogy bizonyos taksa fizetés mellett bárki a hegységbe pinczét nyit­hasson. Számos ily pincze keletkezett; a szőlőket, melyek alatt léteztek, adták vették annak tudtával, hogy alattuk idegen pin­czék vannak: és hasonlóan ezen külön bir­tokot képező pinczék is külön adás-vevés tárgyául szolgáltak folytonosan. Ezen pinczék tehát külön birtoktestet képeznek, de azért nem telekkönyveztettek — ámbár az 1854. telekk. rend. 66. §-sza kimondotta, hogy külön birtoktestnek te­kintendők s mint ilyenek külön felveendők hel y szin éléskor. Ujabban a szőlőbirtokosok s pinczék tulajdonosai közti viszony Promontoron vitássá vált. Nem vélték sokan megenged­hetőnek, a tulajdonjoggal összeegyeztethe­tőnek azt, hogy a szőlő tulajdonosa tűrni tartozzék, mikép az ő tulajdona alatt, a föld alatti részben, mely a földtulajdonnak ép oly alkatrésze, mint a föld fölötti, bele­egyezése nélkül idegen tulajdon létezhes­sék, illetőleg fentarthassék. Az igaz, miszerint ezen viszony a tulajdon jogosultságát megtámadja; de ugyanez áll minden telki szolgalomról is, melyet nem képzelhetni a nélkül, hogy a tulajdonjogra, abból kifolyó szabad kor­látlan rendelkezhetésre sérelmes ne legyen ; és a szolgalmi jog még is törvényesítve van, jogilag létezik, fentartatik s az állam­intézmények által biztosítva csak ugy van, mint maga a föld tulajdonjoga. Csak az feltételeztetik, hogy ily telki szolgalom is, mint minden földteher s kö­telezettség jogczimmel bírjon, jogos módon szereztessék. Ennek folytán a Curia a promontori esetre vonatkozólag kimondotta, hogy ily pincze-telki szolgalom elbirtoklás által jog­szerűen megszereztethetik; s hogy ez ala­pon az idegen szőlőhegy alatt létező pin­czék, szolgalmi jognál fogva, harmadik személyek által jogszerűen birtokoltatnak, habár ezen szolgalom sem a helyszínelés­kor kitüntetve, sem telekkönyvezve nem lett is. Az alkalmul szolgált jogeset követ­kező : Ábelesz Zsigmond és Ábelesz Izidor budapesti lakosok, Kun László budapesti ügyvéd által védett Müller Károly buda­pesti lakos ellen a promontori 245. számú tjkben A. -\- 112. sz. a. felvett ingatlanságuk alperes által pinczehelyül elfoglalt föld­alatti részének birtokba bocsátása, kőfallal való elzáratása iránt az 1880-ban a pest­vidéki tszéknél pert tettek folyamatba, melyben a tszék 1882. május 16. — 4058. sz. a. következőleg itélt: »A promontori 245. számú tjkben A. -f (313. 314.) és 853. hrsz. sz. felvett ingatlanok azon 36^2 D ölnyi föld alatti részét, mely a B., illetve 3 •/• alatti vázraj­zom A. B. C. D. betűkkel van jelölve, és a mely alperes által pinczéül használtatik, köteles alperes 15 nap alatt különbeni vég­rehajtás terhe mellett kiüríteni, a telek­könyvi tulajdonos felperesek birtokába s használatába bocsátani, és a vázrajzokon A. D. betűkkel jelzett mesgyevonal men­tén és hosszában, a pinczeüreg egész ma­gasságában saját költségén emelendő fél méter vastag szilárd kőfallal oly módon elrekeszteni, hogy e válaszfal felperesek felőli oldala épen a niesgye közepére essék; ezenfelül pedig felpereseknek 173 frt 5 kr perköltséget és az ítéleti illetéket is meg­fizetni. Felperesi ügyvéd dijai s kiadásai 173 írt 5 krban, alperesi ügyvédei pedig 90 frt 50 krban állapíttatott meg saját feleik irányában. Indokok: Az A. alatti hiteles telek­könyvi kivonattal közhitelt érdemlőleg ki­mutatták felperesek, hogy a promontori 245. számú telekjkben A. -f (313. 314.) és 853. hrsz. a. felvett ingatlanok az ő ki­zárólagos tulajdonukat képezik; s hogy azokra semminemű szolgalmi jog teherként bekeblezve nincs és nem volt. » Kétséget nem szenvedhet tehát, hogy felperesek, tulajdonjoguk ily korlátlansá­gából kifolyólag, ezen ingatlanaikat nem­csak a felszínen, hanem a föld alatt is tetszésük szerint szabadon használhatják; s a mennyiben e tekintetben harmadik sze­mélyek tényei által gátoltatnának, ezek el­hárítására is teljes jogosultsággal bírnak. »Á11 ez különösen alperessel szemközt is, ki maga beismeri, hogy a B., illetőleg saját 3 ./' alatti vázrajza szerint 36 V2 Q ölnyi kiterjedésben a felperesek A. alatti ingatlanságai alatt pinczét tart. »Alperes ezen pincze tartása, ameny­nyiben az idegen tulajdonnak ön nevében való használatát is foglalja magában, egé­szen a telki szolgalmak jogi természetét ölté fel. Ereje s jelentősége is tehát a szol­galmakra vonatkozó jogszabályok szerint bírálandó meg. — Mihez képest, hogy az, a szolgáló telek mindenkori birtokosa irá­nyában szabadon gyakorolható jogviszony­nak tekintethessék, szükséges mindazon tényezők együttlétét igazolni, melyek eme pinczetartási szolgalom dologi (jus inre) joggá emelkedését előidézik. >A szolgalmak, az ausztr. ált. polg. törvénynek ma is érvényben álló 481. §-a értelmében tkvi beiktatás által válnak do­logi jogokká. Sőt, a 480. §. szerint, megsze­rezhető e tulajdonjog elbirtoklás utján is. »Alperes pinczetartási szolgalma sem az A. alatti telekjkben felvett felperesi in­gatlanokra teherképen; sem a H. alatti saját ingatlanára jogositványkép bekebelezve nincs. Nem is volt. > Maradna tehát az elbirtoklás. Azon­ban, habár a kihallgatott tanuk vallomásai alapján tényként elfogadható is, hogy a kérdéses pincze azon a helyen és kiterje­désben, ahol és a mint az jelenleg áll, em­ber emlékezetét s a leghosszabb elévülési időt meghaladó idő óta fennáll; e hosszú használat és birtoklás mind az által felpe­resek korlátlan tulajdonjogával szemközt, a pincze birtokában és használatában alpe­rest meg nem védelmezheti. Nem pedig azért, mert az auszt. al. polg. törvény­könyv ma is érvényes 1500. §-a értelmé­ben »az elévülés és elbirtoklással szerzett jog annak, ki a telekkönyvhez biztában valamely dolgot vagy jogot, még annak bekeblezése előtt szerzett meg, kárára nem válhatik. íHogy felperesek, illetőleg a velük egy tekintet alá eső szüleik, az A. alatti­ban foglalt ingatlanok korlátlan tulajdon jogát, s a mi ezzel válhatlan: a kizárólagos használati jogot, előbb szerezték meg, mint­sem alperes pinczejogosultságának telek­könyvi biztosítására csak kísérletet ís tett volna, mert hiszen ily lépéseket alperes még ma sem tett: nyilván való az A. alatti telekkönyv B. lapján látható bejegyzések­ből, melyek szerint felperesek atyja: néhai Abeles Dávid, 1860. évi február hó 23-án Légrádi Imrével, tehát már nem is az első telekkönyvi birtokossal, és a szőlő-dézs­mának az alperesi tanuk szerint az ötvenes években történt megváltása után kötött adásvételi szerződés alapján kérdéses in­gatlanokat megszerezvén, tulajdonjogát ugyanazon napon be is kebeleztette. Azt pedig, hogy akár Ábelesz Dávid, akár örö­kösei: a jelenlegi felperesek valaha tudo­mással birtak volna arról, illetőleg köztu­domású dolog volna, miszerint annak da­czára, hogy az alperes által gyakorolt pin­cze-szolgalom az A. alatti ingatlanokra teherként a H. alatti alperesi ingatlanra pedig jogosítványként feljegyeztetni annak idején elmulasztatott; e pincze az A. alatti ingatlanok alatt terül el: alperes épen nem igazolta, a kihallgatott tanuk sem igazolják ezt, mert nem tudják, nemcsak, hanem az 1882. márczius 24-ik napján tartott szemle által, de Finszter Jakab, Kuhn Antal és

Next

/
Oldalképek
Tartalom