Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 26. szám

— 102 — Kndresz Márton alperesi tanuk által igazolt azon körülmény, miszerint kérdéses pinczének semmi néven nevezendő külső ismertetőjele nincs, melyről annak irányára és kiterjedésére következtetést vonni lehetne, inkább és egyedül azt mutatja, hogy felperesek s illetve szüleik még csak sejtelmével sem bírhattak annak, hogy a szóban levő pincze, melynek ajtaja az alperes udvarának hátsó határvonalán majdnem az utcza-ajtóval szemben van elhelyezve, nem az ezen hátsó vonal felett elterülő s a cellári-féle szőlő alá egyenesen, hanem az attól oldalvást levő felperesi ingatlanok alá ferde irányban helyezkedik el. A fent idézett lő00. 4j. rendelkezése tehát egész terjedelmében alkalmazást talál a peres kérdés megoldásánál. Annyival is inkább pedig, mert a [3 ./" alatti bizonyítvány azon tartalmát, mintha Fromontoron ősrégi szokás volna pinczéket mások birtokai alá tetszés szerint egész önkényüleg beásni: maguk a bizonyítványt kállitók czáfolják meg hit alatt tett tanúvallomásaikkal, amennyiben ezekben azt rdják elő, hogy dézsma-váltság előtt csakis a földesuraság, azóta pedig az egyes szőlőtulajdonosok beleegyezésével tehát nem önkényszerüleg lehetett és lehet idegen területbe pinczét csinálni, sőt, az 1881. évi 8639. sz. tárgyalási jkönyvhez M N. 0. P. Q. alatt csatolt s alperes által nem kifogásolt közhitelességü okiratokkal épen azt mutatták ki felperesek, hogy a tulajdonos beleegyezése nélkül annak birtoka alá harmadik személyek által ásott pincze használatától épen olyan módon, mint ezúttal felperesek követelik, tiltattak el az illetők birói Ítéletek által is. >Mindezeknél fogva és tekintve, hogy felperesek, a birtokuk határvonalát képező A. D. vonalon tul alperes rovására terjeszkedni nem jogosultak s igy jogtalau ama kereseti kérelmük is, hogy a választó kőfal az A. D. mesgyétől három méternyire alperes területén emeltessék, felperesek tulajdonjogának elismeréséül alperest az A. alatti vázrajzon az A. B. C. D. betűkkel jelölt föld alatti pinczeüregnek kiüritésére, s felperesek birtokába való bocsátására, valamint arra is kötelezni kellett, hogy az A. D. mesgyevonal hosszában oly módon állítson saját költségén fél méter vastag szilárd kőfalat a pinczeüreg egész magasságában, hogy a kőfal felperesek felőli oldala a kijelölt mesgye közepére essék. A válaszfal felállítására pedig azért adatott alperesnek csakis 15 nap, mert szóval sem kifogásolta, hogy ezt ennyi idő alatt fel lehet építeni. »A perköltségeket az 1868. 54. tcz. 251. és 252. §-ai szabályozzák figyelemmel arra, hogy a C. alatti közjezői okirat szerint alperes az ügy békés kiegyenlítésére felszólittatott s mégis a dolgot perre menni hagyta.< Kir. Tábla 1882. aug. h — 31993. sz. a. az ügyérdemben a tszék Ítéletét indokaiból helybenhagyta, — a perköltségeket azonban a per körülményeinél fogva kölcsö nősen megszüntette. Kir. Curia következőleg itélt. >Mindkét alsó bíróság ítélete az ügy érdemben megváltoztatik s felperesek ke resetükkel elutasittattak; a perköltségre nézve a tábla ítélete hhagyatik. Indokok: Alperes tekintettel a 3. sz. mellékletre elismeri azon felperesi állitást, hogy a promontori 412. sz. beltelkéről a helységbe nyúló pinczéje felperesek 853. sz. szőlleje alatt terül el, és ezen szőlő alatt S61/., Q ölnyi területet tesz. >Minthogy a telekkönyvi tulajdonost nemcsak a föld felületének, hanem a föld alatti részének használata is megilleti, és az alperes által a felperesek szőlleje alatt gyakorolt jog telki szolgalmi jogot képez: felpereseknek az ezen szolgalom megszüntetése iránt inditott jelen keresete ellenében, tekintettel arra, hogy a szolgalom telckkönyvileg bejegyezve nincsen, alperesnek állott kötelességében bizonyítani: 1. hogy a peressé tett telki szolgalmat megszerezte és 2. hogy ezt felperesek ellenében is érvényesítheti. A jogszerzésre nézve ideigl. törv. szab. 21. §. szerint alkalmazandó oszt. polg. tk. 480. §. értelmében az elévülés, illetőleg elbirtoklás is jogczimet képezvén, a kihallgatott tanúvallomásaival bizonyittatott, hogy a kereseti pincze alperes, illetőleg jogelődei birtokában a jelenlegi helyen s kiterjedésben már 32 évet meghaladó idő óta fennáll: ugy, hogy alperes elbirtoklás által ezen szolgalmi jogot már megszerezte; de ezenkívül a tanuk azt is bizonyítják, hogy csak a szőlő megváltás óta nem lehet a promontori hegységben másnak szőlleje alatt a tulajdonos engedélye nélkül pinczét törni, és hogy ez előtt a földesúr taksa fizetés mellett engedélyeket adott arra, miszerint a mások által birtokolt dézsma kötelezett, tehát a földesúri rendelkezés alatt álló szőlők alatt is törhettek pinczéket, hogy ily engedély mellett nyitott számtalan pincze létezik; sőt Endresz Márton tanúvallomása szerint a szőlődézsma megváltásakor a földesúr által kijelentetett, miszerint az eddig fennállott pinczék meghagyatnak; és miután az alperesi pincze már akkor fennállott, ezen fenntartás kétségtelenül arra is kiterjedt, ugy hogy alperes is ennek alapján jogában megérősittetett. >Nem gátolhatja alperest ezen jogának felperesek ellenében való érvényesítésében az oszt. polg. tk. 1500. §-a; mert való ugyan, hogy ezen szolgalom sem a helyszíneléskor ki nem tüntettetett, sem a hirdetményi határidő alatt be nem jelentetett,— és ugy Légrády Imre mint Abeles Dávid a felperesek nevére történt átírás idejekor telekkönyvileg bejegyezve nem volt, azonban a fentebbi §. az ily elévülés s elbirtoklás által szerzett jognak érvényesítését csak az ellen zárjaki, aki csupán a nyilvánkönyvekhez biztában szerzett telelek, tulajdonjogot; ezen feltétel azonban nyilván hiányzik akkor, ha a tulajdont szerző meggyőződött vagy pedig kellő figyelem mellett könnyen meggyőződhetett volna arról, hogy a szolgalom tényleg gyakoroltatott: mert ily esetben az uj szerző a nyilvánkönyv által félre nem vezetethetik, s a nyilvánkönyvbe való bizalom vele semmi esetre sem hitethette el, hogy egy tényleg s láthatólag gyakorolt szolgalom nem áll fenn. > Jelen esetben a tanuk vallomása szerint a földesúr szőlő ültetésre dézsma kőtelezettség mellett átengedett területek alatti pinczék törésére taksa fizetés mellett engedélyeket adott: ezen gyakorlat Promontoron átalánossá vált, és mindenki a ki szőlőt szerzett, azt ezen gyakorlat tudásával szerezte és igy kellő figyelem mellett felperesek és elődeik is — habár tanuk szerint a peres pincze kiterjedésének felismerhetésére a bejáraton kívül egyéb külső jel hiányzik is — szemle által meggyőződhettek volna arról, hogy az általuk megszerzett szőlő egy része alatt létezik ily pincze. >Nem hivatkozhatnak felperesek hatálylyal a filatz-Hamerl-féle perben hozott Ítéletekre, mert ezen perben egy pinczének ujabb időbeni kiszélesbitéséről volt szó, holott jelen esetben felperesek nem is panaszolják, annál kevésbé igazolják, hogy alperes a kérdéses pinczének rég óta fennálló állapotán bárminemű terjedéssel változást tenni szándokolt volna: sőt tanuk által bizonyittatott hogy alperesi pincze jelenlegi kiterjedésében már ember emlékezetet meghaladó idő óta fennáll. ;*Ezek szerint alperes a felperesek ellenében is érvényesíthető szolgalmi jogot bizonyítván: felperesek keresetükkel elutasitandók voltak.(1883. febr. 21. — 1012. sz. a.) hétre bejelentetett u'sz42ő bünteti és 228 polrbéri és 15 váitÓ szesea: 6Ő3 ügy, gári, — utóbbiak közt 2 kereskedelnt i. Polgári tanácsokban 1. (6 birój hl, — II. (6 biró) 34, — III. (2 birój 45, — IV. (6 birój 30, — V-ben 2 biró) 59 ügyet jelentett be. Büntető 1. tanácsban (9 biró) 109, — //. (11 biró )103, III (1 biró I 100 tel V-hrn (1 biró) 113 ügyet jelentett be. >Sa jtóüg.vi e*et. Az elitélt vádlott perének megújítását uj bizonyíték alapján bármikor követelheti tehát akkor is. ha azt az alapperben használhatta volna, de mulasztása folytán Mm használta. Kir. főügyész Mukics János szabadkai polgármester képviseletében — Sztocsek Károly a „Bácskai Ellenőr" lap szerkesztője e. sajtópert indítván — Sztocsek az esküdtszék 1882. okt. 20. — 30833. sz.határozata alapján a rágalmazás vétségében vétkesnek kimondatott s 2 havi fogság s 300 forint pénzbüntetésre ítéltetett. Elitélt vádlott uj bizonyiték — tanuk — alapján perújítást vett igénybe, de ezen kérelmének a tszék mint sajtóbiróság 1883. jan. 27. — 38359. sz. végzésével helyt nem adott. Ezen végzés ellen Sztocsek K. feltolyamodással élt. Kir. Curia a felfolyamodásnak helyt adván a tszék neheztelt végzését megsemmisítette s a perujítási kérvénynek helytadván, vádlott a perujítási kérvényben megnevezett tanúinak szabályszerű kihallgattatását elrendelte. Okok: Az 1867. május 17 igazs. min. rend. 104. §. szerint az esküdtszéki határo-