Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 83. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, Szeptember 2. 83. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Polgári jogesetek. — Büntetőjogi eset. — Szabályzat. — Curiai Értesítő. Szerkestői szállás ai. l-iöl iirály-ntca 54. sz. Tekintve, hogy lapunkat folyvást s pon­tosan küldjük azoknak is, kiknek előfizetés idejük májusban vagy júniusban már lejárt' tisztelettel felkérjük előfizetőinket, méltóztas­sanak az esedékes előfizetési dijakat mielőbb megküldeni. — Mindent elkövetünk, hogy tisz­telt előfizetőink igényei, főkép gyakorlati ér­dekei kielégíttessenek ; lapunk hetenként há­romszor jelenik meg, nagy három hasábos for­mában, és kapcsolatosan a Curiai Értesítővel, mi csak lapunk számára van engedélyezve — és előfizetési ára mégis évnegyedenként csak 3 forint. Egyszersmind löbb oldalróli kérdezőskö­dés folytán jelentjük, mikép felsőbb bírósá­gainknál a közbenjárást, szorgalmazást kész­séggel eszközöljük és az ügyekről felvilágosí­tással s részletesb tudósítással is szolgálha­tunk. Szerkeszt. J o g e s e t. A bérleti jog, mely törvény szerint dologbani jogok közé nem tartozik, már a bérlemény birtokba adása által meg­szereztetik jogérvényesen telekkönyvi be­jeyyeztetés nélkül ís. A bérleti jog telekkönyvi bejegyzése a már előbb tényleges birtokba adás ut­ján jogérvényesen foganatba ment bér­leti jogokat meg nem semmisitheti. Bergó Ferencz— Petrovics Demeter S Popovics László e. bérlemény átadása iránt szeghalmi jbiróságnál pert foly­tatván — Járásbíróság 1883. márczius 31-én 614. sz. a. kötelezte alpereseket a kere­seti 29 hold 580 négyszögöl földet fel­peres birtokába s használatába bocsátani s 46 írt perköltséget megfizetni; „mert beigazoltatott, hogy 1. r. al­peres a kereseti földeket ^4) bérleti szer­ződés alapján felperesnek haszonbérbe adta, tehát ő az A) alapján maraszta­landó. A másodrendű alperest pedig, ki beismerte, hogy a 2. sz. szerződéssel a felperesileg igényelt földeket is haszon­bérbe vette s tettleg használja, azért kel­lett marasztalni, mert felperes haszonbéri jogának telekkönyvi bejegyeztetés általi biztosítását igazolta, miáltal dologbani jogot nyert a bérleti ingatlanra ; s mert azon esetben, ha a tulajdonos ugyan­azon ingatlanját két külünböző személy­nek engedte át; az azt illeti, ki a beke­belezést előbb kérte (oszt. tk. 440. §.); s mert másodrendű alperesnek a bér­letre vonatkozólag dologbani joga nincs. Kir. Tábla 1883. május 15-ki Íté­letével az első bíróságit megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, a per­költséget kölcsönösen megszüntetvén ; „mert a tanuk vallomásával be van bizonyítva, hogy az A) haszonbéri szer­ződés szerint felperesnek haszonbérbe kiadandó ingatlanok annak kiállítását előzőleg 1 r. alperes által a 2. rendű al peresnek már tettleg haszonbérbe átadva voltak. Ennek folytán azonban ugyan­azon tárgyra nézve a bérleti jogügylet akkor, midőn az felperes s 1. r. alperes között megköttetett, 1. r. alperes és 2. rendű között már megelőzőleg nemcsak megköttetett, de a bérlet tárgyának át­adásával foganatba is ment. „A mennyiben pedig a szerződés tárgyára vonatkozólag a több, szerződé­sileg törvényes kifogás alá nem eső jog­czimmel biró és jóhiszemű jogosított közül az elsőség azt illeti, kinek a szer­ződés tárgya átadatott: felperesnek &zA) szerződés alapján arra, hogy annak lét­rejöttekor 2. r. alperes által szerződési­leg már bérlelt haszonbéri ingatlanok átadására alperesek köteleztessenek, bí­róilag érvényesíthető joga nincsen. „Jogilag figyelembe nem vétethet­vén azon körülmény, hogy felperes az A) szerződési jogügylet telekkönyvi be­jegyeztetését kieszközölte; mivel ezáltal a haszonbéri szerződésnek kötelmi jogi természete nem változott lényegileg ; a mennyiben ezen bejegyzés daczára is a haszonbéri szerződés felperes s 1. r. al­peres közt a haszonbéri birtok átadása végett létrejött oly személyes jogviszony­beli kötelezettség maradt, mely 3-ik sze­mély irányában a szerződés tárgyára vonatkozólag csak azon pillanattól lép jogilag életbe, midőn a szerződés tár­gya kötelezett által a jogosítottnak át­adatott. „A telekk. bejegyzés a haszonbérleti szerződési jogügyletet kötelmi ügyletből dologbani ügyletté át nem változtatván, a haszonbéri jogügylet bejegyeztetése által kizárólag azon jogi előny biztosít­tatik, hogy a magán utoni vevő a bér­leti ügyletet reá nézve is kötelezőnek el­ismerni tartozik s hogy birói eladás ese­tében a bejegyzés sorrendjében az in­gatlan értékéből kárpótlást követelhet a haszonbérlő". Kir. Curia a tábla ítéletét hagyta helyben. Indokok: Annak kiemelése mellett, hogy a vésztői 1244. sz. birtokrészletre felperesnek haszonbérleti joga telekköny­vileg bejegyezve nincs és hogy az 1248. hr. számú földre a kereset ki sem ter­jed, a tábla Ítélete hhagyandó volt: „mert a bérleti jog, mely törvény szerint a dologbani jogok közé nem tar­tozik, mára bérleménynek birtokba adása által szeretetik meg jogérvényesen a nélkül, hogy annak telekk. bejegyezteté­sére szükség voba. „A telekk. bejegyzés által a bérleti jog is dologbani joggá válik ugyan, de egyrészt hogy ez megtörténhessék, erre a bérbeadónak engedélye elkerülhetlenül szükséges, másrészt pedig az ily bejegy­zés a már előbb tényleges birtokbaadás utján jogérvényesen foganatba ment bér­leti jegokat meg nem semmisítheti, ha­nem czélja csak az, hogy magánutoni átruházás esetében a bérlet az uj tulaj­donos irányában is hatályos legyen; végrehajtási eladás esetén pedig a be­jegyzés rangsorozatában a kárkövetelési jog biztosittassék. ..Miután tehát kétségbe sem vona­tott, hogy az 1882. július 20-án kötött 2. sz. alatti szerződés alapján a felperes által követelt bérlemény már 1882. szept. 1-én adatott át 1. r. alperes által má­sodrendű alperesnek: egyedül azért, mert felperes az 1882. aug. 5-én kelt A) alatti haszonbéri szerződés alapján ha­szonbéri jogát részben telekkönyvileg bekebeleztette, nem kötelezhető arra, hogy törvényes átadással megszerzett haszonbérleti jogától felperes javára el­álljon". (1883. aug. 22. — 5489. sz. a.) Jogeset. Nem a csepegő helyének birtokában való megháboritás, hanem csak az ereszről való csepegés s eresz jogábani meghá­boritás képezvén a sommás visszahelye­zési kereset tárgyát: annak helyt adni nem lehet, midőn kitűnik, hogy felperes háztetőjéről lefolyó viz csepegése alperes falának felépítése által akadályozva nem lett. Láng Mátyás s társa — Weisz Pál e. sommás visszahelyezési keresetet tá­masztott a m.-óvári jbiróság előtt, mely­nek letárgyalása után — Járásbíróság 1883. február 3-án 561. sz. a. felpereseket keresetükkel el­utasította s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette ; „mert az uralgó jószág birtokosa jogát tetszése szerint gyakorolhatja ugyan, de a szolgalmakat kiterjeszteni nem sza­bad, sőt a mennyiben természetük s ren­deltetésük czélja megengedi, azokat kor­látolni kell; „a midőn pedig az alperes által saját költségére felajánlott vízlevezető csatornának az eltávolíttatni kért peres falnak mentén leendő alkalmazása mel­lett, felperesek mint az uralgó telek tu­lajdonosai a tüz által elpusztított házuk­nak tetszésük szerinti felépítésében a szakértői vélemény szerint épen nincse­nek akadályozva és csupán a szolgalmi jog gyakorlásának módja változnék az által, hogy alperes az általa felajánlott vízlevezető csatornának saját — felpe­resileg eltávolíttatni kért - falához le­endő illesztését eltűrni köteles volna ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom