Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 83. szám

„minthogy a szolgalmi tehernek a peres fal mentén ilykép leendő átváltoztatása által maga a szolgalmi jog el nem enyészik, meg nem semmisittetik, hanem csupán korlátollatik : alperes egyességi ajánlatával szembon felperesek követelését jogosnak tekinteni többé nem lehetett". Kir. Tábla 1883. május ?-án 8763. sz. a. megváltoztatta s alperest kötelezte a mosonyi ház csurgó vonala tekintetében az előbbi állapotot helyreállítani s ekkép a kérdéses fal eltávolításával az X. Y. vonalnak megfelelő csurgó vonalat 30 nap alatt visszaállítani és 80 frt perköltséget fizetni ; „mert nem bizonyittatott be azon körülmény, hogy alperes az építkezést közig, hatóság engedélyével és felperes tudtával eszközölte ; mert a kiküldött bizottság két tagja határozottan azt adta elő, hogy a bizottság a helyszínéről az ellenfél jelen nem léte miatt eltávozott a nélkül, hogy határozott volna ; másik két tag is azt monda, hogy az e'járásról jkönyv nem vétetett fel és Írásban semmi sem végeztetett. Felperesbeegyezésére nézve pedi^ alperes épen semmi bizonyítékot sem hozott fel. „És tekintve, hogy alperesnek a per folyamán tett egyezségi ajánlatát felperesek el nem fogadták, az alperes önhatalmúnak tekintendő cselekményével szemben a fenforgó kérdés elbírálására befolyással nem birhat". Kir. Curia az első bírósági ítéletet hagyta helyben. Indokok : Nemcsak azon körülmény, hogy alperesnek régi. még most is fenálló, a falban beépített kapu pillére alperesi ház falával egyenes vonalban áll, szól a mellett, hogy alperes a csepegő föld ének tettleges birtokában volt, hanem ezen kívül a per tárgyát felpereseknek tárgyaláskori nyilatkozataként nem a c-epegő helyének birtokában való megháboritás, hanem csakis felperesek ereszéről való csepegés és eresz jogában való megháboritás képezi. „Mellőzve azon kérdést: megengedteictt-e alperesnek közigazgatásilag az általa eszközölt építkezés: a szakértői véleményből kitűnik, hogy felperesek tetőzetéről lefolyó viz csepegése alperes falának felépítése által akadályozva nincsen : lehetséges lévén azon esetre, ha felperesek házuk újból felépítését az előbbi módon akarnák eszközölni, fe'peresek eresz és csepegési jogát alperes alánlata s a szakértők véleménye szerint egy a czélnak megfelelő csatorna alkalmazásával is teljes épségében fentartani. „Ugyanazért ezen eshetőség bekövetkeztéig nem kötelezhető alperes saját telkén emelt fal lebontására és ennélfogva felperesek keresetükkel elutasitandók. (1883. aug. 13. — 4682. sz. a.) Büntetőjogi eset. Az emberölés büntettébeni bűnösség megállapítandó, midőn a kitüntetett körülmények oly egyenes vonatkozást állítanak elö az elkövetett bűntett és vádlott mint annak tettese között, mikép ezen jelenségeknek nemcsak Összeségükben. de külön külön is, más mint vádlott tettes— 330 — ségét megállapító magyarázata kizártnak volt tekintendő. Büntetés kiszabásánál a bűnt. torv. 218. §-a első része figyelembe veendő, midőn vádlott beigazoltan, a tett elkövetése előtt szeszes italok használata és czivakodás folytán ingerült állapotban -volt. Jaksits J. 24 éves földműves fehértemplomi törvényszéknél bünperbe fogatott szándékos emberölésért, melyet fivérének serdülő korban levő fián követett el. Törvényszék 1882. szept. 11-én vádlottat a vádbeli bűntettben bűnösnek kimondotta s tekintve, hogy lopás bűntettéért már előbb jogérvényesen 1 évi börtönre ítéltetett — öszbüntetésül 7 évi fegyház büntetésében marasztalta. Kir. Tábla vádlott s kir. ügyész felebbezésére 1882. november 13-án azon változtatással hagyta helybon, hogy tekintve, mikép vádlott a tett elkövetésekor bebizonyitottan nagy mérvben ittas volt, büntetését 5 évi fegyházra leszállította Kir. Curia a kir. tábla ítéletét a büntetés mértékére nézve megváltoztatta s vádlottat összbüntetéskép 7 évi fegyházra ítélte, miből 6 hó a vizsgálati fogság által kitöltöttnek vétetik; egyebekben hhagyta. Indokok: Az 1882. jan. 7-ki orvosszakértői jkönyvvel s arra alapított orvosi véleménynyel bizonyítva vaa, hogy Jaksits Zsifkónak 11 — 12 éves fia — Bogosán — az apja házának tornáczán agyonverve halva találtatott; a vizsgálat körülményeivel s tanuk vallomásával kétségtelenné van téve az is, hogy azon ütés, mely annak halálát okozta, 1882. január 6. éjjelén azon alkalommal intéztetett ellene, midőn a meghalt fiu apjának házinál többen mulattak, mely mulatságban vádlott is részt vett; de bizonyítva van az is, hogy a mulatság alkalmával vádlott s fivére Jaksits Zsifkó között jelentéktelen tettlegességbe átment czivakodás fejlődött ki, melyet a jelenvoltak akkép szakasztottak félbe, hogy vádlottat a szobából ismételve kidobták és ennek több izbea ^követelt és megki sérlet bejuthatását meggátolandók, az ajtót előtte becsukták. Az ajtó becsukása után a szobában maradtak előbb az ajtón apróbb döiömbölést, ennek megszűntével azonban az ajtón kivülröl hangzó sikoltást hallottak. A csendességnek ezen sikoltás utáni beálltával a szobában maradtak onnan kijővén, Jaksics Bogosávát az ajtó elótt halva találták. A holttest mellett volt Jaksics Zsifkó tulajdonát képezett u. n. budak (irtó kapa) eltörött nyéllél, mely eszköz a tanúvallomások szerint az udvaron levő félszerben szokott állani; míg másrészről bizonyítottnak kellett elfogadni, hogv kérdéses időben az udvaron egyedül vádlott láttatott, a mint ez a kert felé ment. „Azt, hogy vádlott ölte meg a gyermeket, szemtanú nem látta ugyan, mindazá'tal az ellene fenforgó nyomatékos gyanuokok, a kérdéses cselekménynek általa való véghezvitelét jogi bizonyosságra emelik. „Vádlott ugyanis nagymérvű ittas állapotával védekezik, azt hozván fel, hogy cse'ekményeiről számot adni sem kép s. Azonban ittasságának állított nagyfokát kizárja azon általa is beismert tette, hogy a flu agyonveretése után maga ment a község házához, ott fivérét s ennek ne;ót bepanaszolandó azért, mert ezek őtet állítólag megverték. Kzen állítása valótlan ugyan, mindazonáltal azon tény, hogy vádlott képasvolt maga elmenni a kö/.ségházához s hogy tudta, mikép a panaszokat itt szokás előadni, a lélek jelenlétének és cselekedetei öntudatosságának kétségtelen bizonyítékát képezi. „További terheló körülményt állapit meg vádlott ellen, hogy ó a szobából való kidobatása után a gyermek agyonreretéseig s még ezután is a tornáczon levén, látnia kellett volna, ha ott más valaki is lett volna; mindazonáltal nem is állítja, hogy azon ideig, míg öt a tanuk az udvaron át menni látták, kívüle más is lett volna ott. Ebből nem vonható más következtetés, mint az, hogy az azon idő alatt sérelmezett Jaksits Bogsz&vot nem más, mint a vádlott bántalmazta; hogy az ezen okozott halálos sértéseket vádlott intézte. „Nyomatékos gyanuokot állapit meg azon körülmény is, hogy a gyermek halála tompa eszközzel okozott fejzuzás következtében állván elö, vádlott közvetlenül a tett után egy kapa eltört nyelével jelent meg a községházánál és hogy Jones, Dusanovics. Zsifkó György s az elhalt apja Jaksits Zsifkó azt állítják, hogy vádlott kezében volt kapanyelen vérnyomok voltak, sót hogy vádlott arczán is vércseppek látszottak. Ezenfelül Jovics, valamint Dusanovics községi őr és Kovács csendőr mint tanuk azt vallották, hogy vádlott a bűntettnek általa lett elkövetését Kubinba a szolgabíróhoz lett kisértetése alkalmával előttük beismerte, mely beismerés Kocsis Lörincz csendőr vallomásán kivül Jablonszki kísérő csendőr vallomásával is támogattatik, Vádlott maga sem vonja kétségbe a beismerést, csupán azt állítván, hogy ezt a csendörök által ellene használt kényszer következtében tette; azonban ezen állítása sem valósul, mert az állított kényszerűség körülményeit nem hozza fel s ezenfelül a reá gyakorlott külső behatásnak semmi látható jele sem mutatkozott; de még azt sem jelölte meg, hogy a csendőrök melyike által bántalmaztatott. Ezen kifogást tehát szemben a csendörök tagadásával elfogadni nem lehetvén: a bíróságon kívüli önkéntes beismerést bizonyítottnak kellett tekinteni. „Az ekként felsorolt s vádlott bűnösségére mutató számos körülmény oly szoros összefüggésben áll egymással s oly egyenes" vonatkozást állapit meg az elkövetett bűntett s vádlott, mint annak tettese között, hogy ezen jelenségeknek külön-külön, de még inkább azok összeségónek más, mint vádlott tettességét megállapító magyarázata kizártnak volt tekintendő. „A cselekmény minősítését illetőleg — tekintve a sértéseknek a bonezjegyzökönyvben megálapitott súlyos voltát; „tekintve az eszköz minőségét s a sértések számát; „tekintve, hogy a sértés a megölt fiúnak fejére és oly sulyiyal intéztetett, hogy annak agyveleje kihullott;