Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 81. szám

rendelkezése alatt állottak, voltak az egyedüliek, kik, a bíróság be nem avatkozhatván, az üldözött ártatlanságnak pártjára kelt, vagy keltek, legalább annyiban, hogy ők se legyenek ex lex állapotban, hanem szabjon a törvény halált a bűnösökre, ha kell, de mig az Ítélet ellenük nem szól, ne üldöztessenek minden emberi jogok lábbal tiprásával. Azért ón ezen padról, mely rendesen szemközt szokott állani a közvádlóí intézmény közegeivel, elismerésemet fejezem ki nemcsak a magam s az általam képvifcélt ügy nevében, elismerésemet fejezem ki a kir. főügyész Kozma Sándor ur és fiavas Imre kir. ügyész iránt azért is hogy becsületes reputacziójuk súlyával az igazság és törvény iránt hűséggel álltak ellent azon vádnak, mely nem a saktereket akarta elsodorni, hanem Magyarország igazságszolgáltatásánk becsületét. Összegezem a csempészetre vonatkozó jogi jelenségeket; mivel van igazolva a csempészet? Tudva van-e, honnan eredt a csempészett hulla; ki volt, hol, mikor, ki által, miként lett felöltöztetve? Igazolva van-e, kogy Eszter a földben feküdt valamikor ? S ha igen, hol, meddig, ki ásta fel, ki szedte le ruháját? Üres, légből kapott feltevések ezek, semmi más. Mi terheli Smilovicsot ? Sem objektív tényállás, sem összevágó objektív jelenség, sem tanuk vallomása, sem beismerés, sőt másut léte tanukkal van igazolva. M terheli Hersko Dávidot ? Se objektív tényállás, se kifogástalan tanuk vallomása, se önbeismerés; sőt a Smilovicscsal a Matej szerinti találkozás lehetőségének kizárt volta egyenesen képtelenséggé teszi az el'ene felmerült gyanút. Mi terheli Vogel Amseit ? Grosz Mártont, Klein Ignáczot? Se objektiv tényállás, se tanú, se önbeismerés. Sót valamennyinek terhelő gyanúját megsemmisíti a tény, hogy az állítólag csempészett hulla léte, eredete s szárazi útjuk iránt egyetlen elfogadható jelenség se forog fenn. Itt tehát egy kvalifikálhatatlan tévedés forog fenn, mely a vizsgáló közegek valamelyikének agyában megfogamzott és hogy mily nagy volt az elfogultság és mily soká tartott, annak illusztrációjául szolgál az, hogy csak pár hét előtt is, midőn Cseresné a vallomástételre jelentkezett, a vizsgálóbíró hivatalosan azt jelenté, hogy ha pár napot engedtek volna még neki, teljesen kiderítette volna az ügyet. De a tévedések, félreértések, hibák, mulasztások, törvényellenességek ezen irtózatos zűrzavarában azt, mi sohasem történt, sohasem történhetett, a vizsgálóbírónak százszorosan meghatványozott hatalommal sem sikerült volna nemcsak bebizonyítani, hanem csak plauzibilissá is tenni. Az mondatott magánvádló által, hogy Matej, Smilovics, Herskó hitelesítették atszék előtt vallomásaikat. A meghitelezett vallomás azonban törvényes bizonyíték erejével nem bírhat, a meghozandó vagy meghozható ítélet alapjául nem szolgálhat. Azon hitelesítés nem ezen tszék előtt történt, mások voltak jelen azon hite esitésnél, nem előzte meg a keresztkérdések lánczolata, nem voltak jelen a vádlottak, nem voltak jelen a vádlottak védői. E nélkül pedig elmarasztaló ítéletre alkalmasnak teKinthető bizonyíték nem készülhet igazságos törvényeink szerint és törvényszékeink igazságos eljárása mellett, És most áttérek azon kérdés vizsgálatára, melyet már beszédem folyamán érinteni bátor voltam: vájjon miként történhetett tehát az, hogy az ügy ily állása mellett mégis ily per keletkezhetett. Midőn a hullacsempészet meséje már meg volt, midőn mindazok, kik többékevesbbé valamely ürügy alatt abba belevonathattak, abba bolevonattak, akkor a dolog végeredményében igy állt: a vizsgálóbiróság és közegcinek kezén: 57 zsidó és 16 keresztén, össiesen tehát 73 ember lett letartóztatva, nem mind Nyíregyházán, hanem itt és másutt; egy csomó ember rendőri felügyelet alá helyezve ; a házi jognak és levéltitoknak szentsége nem egyszer brutálisan megsértve és feldúlva, a távirdai forgalom meggátlására könnyelmű kísérlet téve, a rituális gyilkosság vádjával az ország és Európa bekiabálva, hazánknak egy nagy felekezete ellen mélységes izgatást, gyűlöletet és megvetést támasztva, 10, 15 vádlott egyén hónapok, évek óta vizsgálati fogságban, családjától elszakítva, igazságszolgáltatásunk és intézményeink becsülete a külföldön meghurczolva,— ime a vizsgálat működésének ez volt akkori egyedüli eredménye. Hogy ezen eredmény miként állt elő, hogy a vizsgálat miként indult meg, arra nézve barátaim és védőtársaim már több irányban nyilatkoztak. Nyilatkozataikat ismételni nem akarom, nem fogom, csak meg kell jegyeznem azt, hogy egy nem egészen 4 éves gyermeknek : Scharf Samunak fecsegése volt e vizsgálatnak kiindulási pontja. Nem tehetem, hogy ezen kis részletről megemlékezvén, elismerésemet ki ne fejezzem azon járás szolgabirója: Jármy ur iránt, ki azon gyermekbeszédet, sőt az anyának Solymosi Jánosnénak bejelentését komolyan venni, józan eszével, hivatali állásával kötelességével összeférőnek nem tartotta. Rábizta a községi elöljáróságra, ha mese, legyen mese, de ő kezét bele nem mártja; útját nem állta, mert nagy volt már az izgatottság, de tisztelet nevének, hivatalos tekintélyének, pecsétjét rá nem ütötte azon eljárásra. Fájdalom, hogy egy törvényszék vizsgáló közegének kellett ezen semmiséget, sőt ezen épen a kis gyermeknek betanított terhelő gyanús dolgot komolyan venni. A mult évi május 12-én, midőn ide terjesztette a községi vizsgálatot Farkas Gábor biró uram, mellesleg megjegyzem, hogy férfi egy sem hallgattatott ki, hanem csupa kis leány és vén aszszony — az itt fungáló kir. alügyész azt látta az aktában, hogy akár erőszakos nemi közösülés, akár ellopás és idegen kézre juttatás, akár megölés czéljából történt erőszak áltat halt meg, illetve tűnt el Solymosi Eszter. Ez volt az első ominosus lépés, melyért nincs eset, hogy kimenthetné magát az itt fungáló kir. alügyész, mert sem az első feltevésre, sem a másikra, sem a harmadikra nézve azon aktában egyetlenegy jelenséget sem talált, hanem ráfogta, hogy akár erőszakos nemi közösülés, akár ellopás és idegen kézre juttatás, akár megölés czéljából történt erőszak által az eltűnés. A vizsgálóbíró május 16-án elrendelte a vizsgálatot gyermekrablás illetve gyermekgyilkosság gyanúja miatt. Nem forgott fenn sem a gyermekrablás, sem a gyilkosságra nézve egyetlenegy jelenség sem. A leány eltűnt. Elevenen látták 12—1 óra közt, de hogy gyermekrablás vagy gyilkosság történt volna, annak semmi nyoma. Május 22-én mára vizsgálóbíró, a bíróság elrendeli, az összes most fogva levő vádlottak és még egy csomó embernek letartóztatását, azt mondván végzésében is: „Állítólag vallási czélból elkövetett gyilkosság czimén." Itt jelentkezik először a rituális gyilkosság gondolata. Állítólag vallási czélból elkövetett gyilkosság, hogy ki állítja az nincs az aktákban ; hogy a károiult, a sértett fél, vagy a fiskus állitja-e, az ninos megmondva. Mikor az megtörtént, beavatkozik a parlament a dologba, beavatkozik a sajtó, és beleviszik a közvéleményt a kérdésbe, pedig sem a parlamentnek, sem a sajtónak semmi köze a dologhoz. Az illető, vagy ítélni hivatott bíróság nézetének függetlenségét tisztelni kell mindenkinek, a koronától le, egész a csapszékig. Ez az ügy azonban csapszéki tárgyalássá tétetett, de nem a tisza-eszlári sakterek ellen, — hiszen ha csak azok ellen tétetett volna! — hanem tétetett a világon létező összes zsidók ellen, az. antiszemitismus összes erejét központosította e körül az ügy körül, és beszél is a magánvádló ur a félvilágról és nem tudom' miféle pénzről. Mondhatom, hogy az a félvilág, meg az a sok pénz nem csinálta azt, hogy a tisza-eszlári zsinagóga kapujában támadtassék meg a világ összes zsidósága, hogy onnan támadtassék meg Saul éa Jefte és onnan támadtassék meg, mint a magánvádló ur tette, még maga Jehova is, a ki szerinte nem szeret, hanem csak haragszik és gyűlöl; hogy annak a zsinagógának kapujában támadtassanak meg a zsidók szent könyvei, mglyek nekünk keresztényeknek is szent könyveink és hogy onnan hirdettessék az a féktelen, az az ádáz gyűlölet minden ellen, a mi zsidó, akár magyar, akár nem magyar, akár birtokos ós gazdag, akár szegény és kiadassák a jelszó, hogy Magyarországot meg kell menteni a zsidóktól. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN. VI. kerület Király-utcza 64.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben, Budapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya)