Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 82. szám

Budapest, 1883. Péntek, augusztus 31. 82. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom : Polgári jogeset. — Ügyvédségi döntvény. — Eötvös beszédje. (Vége.) — Curiai Értesítő. Jogeset. A nyomdatulajdonos s üzletvezetője közt létesült szerződésben 4 heti felmondás lévén kikötve, az arra járó munkabér iránti igény érvényesíthető, midona nyomdász üzletét haszonbérbe adván, a szolgálati viszony tényleg megszűnt s az üzletvezető a bérlőhöz szolgálatba lépni nem tartozott. Az, hogy a nyomdatulajdonos uj alkalmazást szerzett üzletnezetöjének, nem szolgálhat alapul azon igény megszüntetésére, hacsak ezen közbejárásért az üzletvezető szerződésbeli jogái'ól le nem mondott. Ott Adolf nyomdai üzletvezető — Leitner Nándor kőszegi könyvkereskedő s nyomdatulajdonos ellen 85 frt 20 kr. munkabér s munkatöbblet fizetésére kőszegi járásbíróságnál keresetet támasztott Járásbíróság 1882. nov. 25-én 3058. sz. a. alperest 80 frt és 17 frt perköltség fizetésére kötelezte köv. indokokból: .Az alperesileg nem kifogásolt 2. sz. alatti szerződés 4. pontjaként 4 heti felmondás volt kölcsönösen kikötve ; az pedig tanukkal is igazoltatott, hogy alperes nyomdaüzletét 1882. január 1-én beszüntette s abba, hogy felperes mint üzletvezetője állásából kilépjen, maga belenyugodott ; és több tanú vallomása szerint 80 frt ajánlatot tett neki igényei végkielégítéséül. Eszerint alperes a tárgyalásnál beszámított kereseti összeget felperesnek a szerződés keretén kivül is megfizetni hajlandó volt ; s ezen tényével beismerte felperesnek 4 heti munkabér iránti igényét 72 frtra, ugy a szerződés 3. pontja értelmében járó időnkivüli munkabér megtérítését is ; „tekintve, hogy Léderer tanú szerint alperes a 80 frtot alperesnek azon okból is igérte, mivel uti költségbeni részesitését is jogosnak vélte a szerződés korlátain kivül. „Ezzel szemben felperes hátrányára nem hozható fel azon alperesi ellenvetés, mikép felperes állását elhagyván, nyomban Bécsben más állást kapott, mert ez szemben a 2. sz. alattinak 4., 5., 6. tételével nem képezhet alapot arra, hogy felperesnek szerződésen nyugvó igényei csorbittassanak, annál kevésbé, mivel alperes a 80 frt felajánlásával mindezen igények helyességét maga is beismerte. Kir. Tábla 1883. márczius 20-án 59354. sz. a. megváltoztatta s alperest csak 8 frt fizetésére kötelezte ; „mert azon ténykörülmény, mikép felperes részére alperes végkielégítésül 80 frtot ajánlott s ezen ajánlatot felperes feltétlenül elfogadta s e részben az egyezség kötelezőleg létre jött volna, bebizonyitottnak nem tekinthető ; mert tanuk részint a kölcsönös megállapodást nem nem igazolják, részint határozatlan, hallomásra épített vallomást tettek s maga Lederer sem szolgáltat erre oly bizonyítékot, mely e czimen való elmarasztalás alapjául szolgálhatna. „Ellenben maga alperes beismerte, hogy a közte s felperes közt volt szolgálati viszony a nyomda haszonbérbe adásakor megszakadván, utóbbi Bécsben csak oly alka'mazást tudott szerezni, melynél hetenként 2 frttal kevesebb munkadijat kapott, felperes pedig ezzel szemben csak azt tagadta, hogy azon állást neki alperes szerezte volna-, de nem azt, hogy ily alkalmazást nyert. Ennek következtében nincs bizonyítva, hogy tényleges megröviditése hetenként 2 frtnál többre rúgna. „Ennélfogva tekintettel a 2. számú szerződés 4. pontjára, felperesnek tényleges károsodás czimén 4 hétre csak 8 frt volt megállapítható. Kir. Curia felperesnek mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatásával 72 forintot és 15 frt perköltséget itélt meg. Indokok: Azon körülmény, hogy felperes végkielégítésére nézve tett ajánlat s annak elfogadása által a peres ftlek közt 80 írtban kötelező szerződés jött volna létre, a kihallgatott tanuk vallomásával nincs ugyan bizonyítva, tehát ily alapon felperesnek mi sem ítélhető meg; „de miután a 2. sz. a. szerződés 4. pontjában határozottan 4 heti felmondás van kikötve; és alperes beismeri egyrészt, hogy nyomdaját, melyben felperes alkalmazva volt, 1882. jan. 1-től kezdve haszonbérbe adta, másrészt azt is, hogy felperes heti bére 18 frt volt : a felmondási időre járó 72 frtra felperesnek jogos igénye van ; és a további alperesi kifogások ezen jogos igényt azért nem szüntethetik meg, mert felperesnek alperesnéli szolgálata 1882. január 1-én tényleg megszűnt és ő a bérlőhöz, kivel nem szerződött, szolgálatba lépni nem tartozott ; „mert továbbá, ha való volna is, hogy felperes az alperesnek közbenjárása folytán nyert Bécsben uj alkalmazást,— ez az érintett szerződési pont ellenében alperes védelmére csak akkor szolgálhatna, ha azon közbenjárás fejében felperes szerződési jogáról — mi nem is állíttatik — világosan lemondott volna ; ily lemondás hiányában pedig, kikötés esetében alperes csak közbenjárásának diját követelhetné. „A munkatöbbletért követelt összeg azért nem ítélhető meg, mert a többlet tartama perrendszerüleg nem bizonyittatotf. (1883. aug. 14. 5436. sz. a.) Ügyvédségi döntvény. Bizonyos behajtott pénzek visszatartása miatt ügyvéd ellen tett feljelentés, ennek ügyvédi munkadijai és kiadásai iránt támasztott keresete Önálló eldöntését fel nem függesztheti és e kereset a miatt idöelŐttinek nem tekintethetik. Az ügyvéd ellen emelt ily panasz tárgyalásánál az ügyvédi munkadíjuk követelhetésének kérdése figyelembe nem jöhet és a panasz feletti határozatban elintézést nem nyerhet. Szabó Elek ügyvéd — Saager István ellen 90, illetve leszállított 69 frt 15 kr. ügyvédi munkadíj fizetésére a s.-a.-újhelyi jbiróságná! perelvén — Járásbíróság 1882. aug. 8-án 3949. sz. a, alperest a kereset értelmében elmarasztalta. Kir. Tábla 1883. jun. 5-én 10576. sz. ítéletével az ehő bíróságit megváltoztatta s felperest keresetével mint idő előtt indítottal elutasította következő indokolással : „A felperes által felmutatott D) okiratból kétségtelen, hogy az alperest és nejét illető 350 frt 737a kr. tőke s kamatja felperes mint nevezettek képviselőjének kezeihez bíróilag kiutalványoztatok ; felperes pedig azt. hogy azon öszszegből alperesnek 111 frtnál többet adott volna át, bizonyítani meg sem kísérletté ; s igy nyilvánvaló, hogy az alperest s nejét illető pénzek egy részét visszatartotta ; a 4. alattiból pedig kitűnik, hogy felperes az általa visszatartott pénzek miattt alperes részéről lel is jelentetett; „tehát mindaddig, mig alperessel a visszatartott pénzekre nézve össze nem számol s alperest követelésére nézve az 1874. 34. t. cz. 48. § a értelmében ki nem elégíti, nincs jogosítva azt követelni, hogy alperes ügyvédi munkadíjait s költségöit megfizesse". Kir. Curia megváltoztatta a tábla ítéletét s felperes keresetét időelőttinek nem találván, a kir. táblát az első bir. Ítélet érdemleges megvizsgálására utasította. Indokok : Eltekintve attól, hogy a D) kiutalványozási végzésnek az A) B) C) alatti bírói határozatokban emiitett ügyekre vonatkozása azon végzés tartalmából ki nem tűnik ; nem mondható ki a kereset időelőttinek, mert felperes kereseti ügyvéd-illetményei az érintett A) B) C) határozatokkal jogérvényesen megállapítva levén, csak az lehet a kérdés : vájjon alperes azon megállapított összegeket törlesztette-e és mennyiben ? „mert továbbá a 4. sz. végzés csak azt bizonyítja, hogy alperes a felperes ellen bizonyos behajtott pénznek visszatartása miatt feljelentést tett; ezen tény