Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 81. szám

— 323 — koztak arról, hogy távolodhatott az el, hal ette-e meg. rák ette-e meg, patkány ette-e meg, a kiemelésnél a tutajokos szakitot­ták-e el, vagy rothadás folytán tünt-eel? — másképen faágak horzsolták-e le, vagy mi érte? nem.hanem felvettek egy hypot­hezist, ezt az izomhiányt bizonyosan egy kötél okozhatta, a melynél fogva a hulla vonszoltatott. —Mi tényleges alap­juk volt nekik ezt állítani? nem volt világos semmi. Szakember, ha orvos, hacsak a hullán bonczolás foh tán feltűnt kétségtelen jelen­ségeket nem konstatál, a melyeknek ere­dete, természete kételyt nem tür, nem szokott ily hypothesisekhez folyamodni. Többet mondok: nem is szabad ily hypot­hesisekhez folyamodnia. És nem is azaz ő feladata, hiszen az esetlegességnek egy millió faja van, melyek valamennyien inkább megtörténhettek, minthogy ide kötélnél fogva vonszolták, s azt a köte­let ép a jobb alkar-izomra kötötték. Igaz, de más hypothesissel, más expedienssel lehetetlen volt a hulla-azonosság elöl kitérni, erre volt szükség, ezt kellett megtenni. Meg vagyok róla győződve, nem is sejtették azon szakértők, hogy az a sár­kányfog, melyet ők ezzel elvetettek, ha majd kikel, minő veszedelmeket fog sze­rezni. Megtették könnyelműen, minden orvosi adat. az orvosi adatnak minden jelensége nélkül odatették azt, hogy a hulla ennélfogva vonszoltatott; ha pedig ez a hypothens már kimondatott, már most kellé hozzá tutajt is teremteni, a tutajhoz tutajosokat, a tutajosok közé zsidókat, mert máskülönben csúffá lett volna az egész vérvád-história, mert ki­tűnt volna az azonosság. Kibocsáttatott tehát a rendelet, hogy a hány tutaj meg tutajos a Tiszának mentén lemegy, el kell fogni valamennyit, s kivált ha zsidó van közöttük, meg nem kell kegyelmezni egyetlen egynek sem. Találták is zsidót, itt van Hersko Dávid, elfogtak egy vég­űben 16 tutajost, azok közt 15 keresz­tényt és egy zsidót, kihallgatták őket Nyíregyházán törvény szerint, egy kicsi hija ott is volt a törvényességnek, de nem sok, se tanú, se jegyzőkönyvvezető nem alkalmaztatott jun. 28. és 29-én; de tolmács legalább alkalmaztatott az itteni Oiosz segédlelkész személyében. Mind a 15 tutajos, a ki a karavánnal járt együtt, tökéletesen egybehan^zólag vallott, minden részletben megegyezve, elmondták utazásuknak rendes történe­tét : hol, mikor, ki által lettek felfogad­va, hol állították össze tutajaikat, hol terhelték meg, hol éjszakáztak, hol állo­másoztak, hány napig, merre jártak. El­mondták körülményesen, hol találták a hullát, mikor ki voltak kötve, hogy so­dorta azt a viz árja, hogy ásták el ba­bonás hittel de jó lélekkel, a régi gö­rögök hitét tartván meg, hogy a tuta­josnak a hullát, ha ilyet talál, nem sza­bad temetetlenül hagyni, mert akkor az isten szélvészt, vihart, veszedelmet visz reá. Varjuk, szarkák rászálltak a hul­lára, az is bántotta annak az egyszerű, szegény vallásos, de babonás népm k a lelkületét; nem tűrhette, hát elásta a hullát. Községbiró, szolgabíró szívesen látta őket, borravalóval megajándékozta, el is bocsátotta, el is mentek isteu hí­rével; 19-én hajnalban nem is álmodták meg, hogy micsoda rettentőnagy aktus­nak voltak ők ezzel részesei. A hullaesempészet mythosahát meg­készült, de kellett húzza tanú, kelett hozzá vádlott; Nyíregyházán nem lehe­tett szerezni, de ott volt T.-Lok, s ott volt T,-Lökön az a kerti laki az aztán megtette a maga kötelességét, ott előál­lott és megkészült Matej, Herskó és az­tán Smilovics is, és a hogy ezt a my­thost valaki elgondolta, a sziveket és veséket vizsgáló mindentudó isten fogja majd megmondani, hogy ki találta ki azt a hullaesempészet meséjét. Azután Ma­tej, Hersko ós Smilovics elmondották azt. Igaz, hogv csak addig tartott az a mese, mig a fé.elem felettük lebegett T.-Lökön és Nyíregyházán, még egy né­hány napig, nétig, de a mely pillanat­ban ők szabadon érezték maguk alatt az isten áldotta földet, a uiely pi lanatban eltávozhattak hazájukba, a mely pilla­natban kiszabadultak a t.-löki kerti lak­ból, a t.-löki csendbiztosi kezelésből és a mely pillanatban távol voltak a vizs­gálóbírótól, elmernek pa naszra saját elöl­járóságukhoz, saját vármegyéjükbe, el­mondták, hogy minő valótlanságokat mondottak ott, a miből egy szó sem igaz, de a nyomorúságnak, félelemnek, kinzatásnak keserve alatt be kellett azt nekik vallaniok. Hiszen természetes is ez, mi lenne objectuma a hullacsempé­szetnek? Ahhoz először is kell egy hulla, de a bulla nem ugy terem, mint gubacs a fákon, az nem terem vadon, azt meg kell szerezni valahonnan, de honnan? nem is keresték. A hulla valamikor élt, tehát a mikor élt, kinek nevezték, hogy hivták ? azt mondják, ismeretlen volt, fel kell tehát ismerni a vizsgálóbiróságnak, a rendőrségnek, azért fizeti az állam a bíróságot, azért tartja a rendőrséget, de hát kereste a bíróság, kereste a rendőr­ség? nem kereste, a szomszéd faluban sem keresték, hogy kinek a hullája. Igaz, hogy az eltűnt leány még nem került elő, igaz, hogy az eltűnt leány­nak a ruhájában volt a hulla, és min­den más körülmény is összevágott az eltűnt leányra nézve, de azért az azo­nosságot kerülni kellett, mert különben a rituális gyilkosság egész meséje füstbe szállott volna. A módját, a látszatát azonban még­is meg kellett adni a csempészet mesé­jének ; Matejtől mentek Herskóhoz, Hers­kótól mentek Smilovicshoz, de itt sem álltak meg, mert akkor már egy a föld­kerekségére kiható „Kagá^-nak meséje szintén feltámadott, és feltámadott az a félvilág, a melynek a magánvádló sze­rint a pénze és hatalma eljött ide, eze­ket e zsidókat védelmezni, és feltáma­dott az a ftl Európa is, mely mozgásba jött egynéhány sakterért,amint ő mondá, s mert akkor már ki lett gondolva az is, hogy itt fél Európa ellen kell a nyíregyházi vizsgálóbírónak küzdeni Hát — mondom — tíerskónál meg nem áll­hattak, mert még ?e hihették, hogy a Kagál és a fél világ pénze és hatalma Herskóban, e koldus zsidó napszámos­ban van összpontosítva. Tovább iueíitek tehát Smiloviesig, de ezzel is az a ve­szedelem jött a hypothesisökre, kellett te­hát még tovább menni, és elmentek Vogel Amseihez, el akartak menni Mendeloucs Niszenig, de hulla még mindig nem volt, mert Matej kapta Herskótól, Herskó kapta Smilovicstól, de kitől kapta Smi­lovics ? A suba gallérjában csak nem volt; ki kellett találni Grosst s Kleint, de hogy Gross és Klein kitől kapta, azt már nem is keresték, azt hitték, Gross­nal és Kleinnál csakugyan készen van a hulla. De megakadt a proczedura Vogel­nál is, mert Vogel Amsei bármfy ke­mény vallatás alá vétetett, egyszerűen a'i mondta: nern tudok, nem láttam, nem hallottam semmit; nem is hallott, mert tanukkal bizonyította be, és pedig á börtönből, hogy azon a helyen, a hol ő hullaszállitás felöl alkudozott volna, abban az időben nem volt, nem is le­hetett. Feltűnt itt, hogy az a három Va­szií olyan egybehangzólag beszélt, de figyelmébe ajánlom, hogy Vogel Amsei itt a börtönben volt, kínos betegségben szenvedve, a mely abból az időből szár­mazott, mikor a kerti lak volt az ő la­kása, mikor neki pandúr és ló előtt futva kellett jönnie betegen. Hivatkozott alibi-tanukra, mire azok megczitáltattak, a vizsgálóbíró maga hall­gatta ki őket, még csak a lehetősége is ki van zárva annak a gondolatnak, hogy ő beszélhetett volna velük s mindamel­lett az a megtört, meggyötrött beteg Vo­gel Amsellal az a három Vaszil a ke­resztény Istenre való hivatkozással szó­rói-szóra igazolta az ő alibijét; tehát nem volt sikeres Vogelnél keresni a hul­lacsempészet további fonalát. Nekem ugy tetszik, nem gyanúsí­tok, Lem gyanuskodom, hiszen fájdalom ! azon vizsgálati iratokban gyanakodás nélkül is elég nyoma van, hogy voltak emberek a vizsgálóbiróság közegein kivül is, kik nem Herskónál, Smiíovicsnál, Vogelnél és a koldus zsidónál akarták keresni a rejtély kulcsát, hanem fel akar­tak menni Mármarosba a milliomos­nak hitt egyénekhez, mert épen ezekre vonatkozó denunoziáns leveleket láttam a vizsgálati iratok hözött, még pedig épen Smilovics vallomása mellett. Ezen az uton akartak azok a denuncziánsok eljutni oda, hogy az orthodox zsidók kiket a vérváddal illett a magánvádló, az ügybe belekeveredjenek, de nem a sze­gény orthodoxok, hanem a milliomosok. Ez volt a vizsgálat iránya, de megakadt először Vogelnél, másodszor Grosznál ós Kleinnál és harmadszor a józan észnél, mely a kir, főügyész személyében közbe­lépett. Azt mondta a magánvádló, hogy szeretné a történelem lapjáról kitörülni azon eseményt, midőn a közvádló a vádat elejtette. Ezan óhajtása nem fog telje­sülni. Azon sok erőszak, tévedés , és mu­lasztás ellen egyetlen egy igaz ember állt föl, mint őre a magyar igazságszol­gáltatásnak ós az a kir, főügyész, a kit ezért örökké elismerés fog környezni. Kzen tette nem fog a történelem lapjai­ról kitörültetni. Midőn a sajtó egy része halált és akasztófát kiáltott ezeu embe­rekre, mikor a sajtó más része megla­pulva és meghunyászkodva elnézte az igazságszolgáltatás nevében űzött ezen irtózatos játékot, aküor a védelem köze­gein kivüi az oiszíg összes hatóságai közt ezen egyetlenegy férfiú és azok, kik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom