Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)
1883 / 81. szám
— 323 — koztak arról, hogy távolodhatott az el, hal ette-e meg. rák ette-e meg, patkány ette-e meg, a kiemelésnél a tutajokos szakitották-e el, vagy rothadás folytán tünt-eel? — másképen faágak horzsolták-e le, vagy mi érte? nem.hanem felvettek egy hypothezist, ezt az izomhiányt bizonyosan egy kötél okozhatta, a melynél fogva a hulla vonszoltatott. —Mi tényleges alapjuk volt nekik ezt állítani? nem volt világos semmi. Szakember, ha orvos, hacsak a hullán bonczolás foh tán feltűnt kétségtelen jelenségeket nem konstatál, a melyeknek eredete, természete kételyt nem tür, nem szokott ily hypothesisekhez folyamodni. Többet mondok: nem is szabad ily hypothesisekhez folyamodnia. És nem is azaz ő feladata, hiszen az esetlegességnek egy millió faja van, melyek valamennyien inkább megtörténhettek, minthogy ide kötélnél fogva vonszolták, s azt a kötelet ép a jobb alkar-izomra kötötték. Igaz, de más hypothesissel, más expedienssel lehetetlen volt a hulla-azonosság elöl kitérni, erre volt szükség, ezt kellett megtenni. Meg vagyok róla győződve, nem is sejtették azon szakértők, hogy az a sárkányfog, melyet ők ezzel elvetettek, ha majd kikel, minő veszedelmeket fog szerezni. Megtették könnyelműen, minden orvosi adat. az orvosi adatnak minden jelensége nélkül odatették azt, hogy a hulla ennélfogva vonszoltatott; ha pedig ez a hypothens már kimondatott, már most kellé hozzá tutajt is teremteni, a tutajhoz tutajosokat, a tutajosok közé zsidókat, mert máskülönben csúffá lett volna az egész vérvád-história, mert kitűnt volna az azonosság. Kibocsáttatott tehát a rendelet, hogy a hány tutaj meg tutajos a Tiszának mentén lemegy, el kell fogni valamennyit, s kivált ha zsidó van közöttük, meg nem kell kegyelmezni egyetlen egynek sem. Találták is zsidót, itt van Hersko Dávid, elfogtak egy végűben 16 tutajost, azok közt 15 keresztényt és egy zsidót, kihallgatták őket Nyíregyházán törvény szerint, egy kicsi hija ott is volt a törvényességnek, de nem sok, se tanú, se jegyzőkönyvvezető nem alkalmaztatott jun. 28. és 29-én; de tolmács legalább alkalmaztatott az itteni Oiosz segédlelkész személyében. Mind a 15 tutajos, a ki a karavánnal járt együtt, tökéletesen egybehan^zólag vallott, minden részletben megegyezve, elmondták utazásuknak rendes történetét : hol, mikor, ki által lettek felfogadva, hol állították össze tutajaikat, hol terhelték meg, hol éjszakáztak, hol állomásoztak, hány napig, merre jártak. Elmondták körülményesen, hol találták a hullát, mikor ki voltak kötve, hogy sodorta azt a viz árja, hogy ásták el babonás hittel de jó lélekkel, a régi görögök hitét tartván meg, hogy a tutajosnak a hullát, ha ilyet talál, nem szabad temetetlenül hagyni, mert akkor az isten szélvészt, vihart, veszedelmet visz reá. Varjuk, szarkák rászálltak a hullára, az is bántotta annak az egyszerű, szegény vallásos, de babonás népm k a lelkületét; nem tűrhette, hát elásta a hullát. Községbiró, szolgabíró szívesen látta őket, borravalóval megajándékozta, el is bocsátotta, el is mentek isteu hírével; 19-én hajnalban nem is álmodták meg, hogy micsoda rettentőnagy aktusnak voltak ők ezzel részesei. A hullaesempészet mythosahát megkészült, de kellett húzza tanú, kelett hozzá vádlott; Nyíregyházán nem lehetett szerezni, de ott volt T.-Lok, s ott volt T,-Lökön az a kerti laki az aztán megtette a maga kötelességét, ott előállott és megkészült Matej, Herskó és aztán Smilovics is, és a hogy ezt a mythost valaki elgondolta, a sziveket és veséket vizsgáló mindentudó isten fogja majd megmondani, hogy ki találta ki azt a hullaesempészet meséjét. Azután Matej, Hersko ós Smilovics elmondották azt. Igaz, hogv csak addig tartott az a mese, mig a fé.elem felettük lebegett T.-Lökön és Nyíregyházán, még egy néhány napig, nétig, de a mely pillanatban ők szabadon érezték maguk alatt az isten áldotta földet, a uiely pi lanatban eltávozhattak hazájukba, a mely pillanatban kiszabadultak a t.-löki kerti lakból, a t.-löki csendbiztosi kezelésből és a mely pillanatban távol voltak a vizsgálóbírótól, elmernek pa naszra saját elöljáróságukhoz, saját vármegyéjükbe, elmondták, hogy minő valótlanságokat mondottak ott, a miből egy szó sem igaz, de a nyomorúságnak, félelemnek, kinzatásnak keserve alatt be kellett azt nekik vallaniok. Hiszen természetes is ez, mi lenne objectuma a hullacsempészetnek? Ahhoz először is kell egy hulla, de a bulla nem ugy terem, mint gubacs a fákon, az nem terem vadon, azt meg kell szerezni valahonnan, de honnan? nem is keresték. A hulla valamikor élt, tehát a mikor élt, kinek nevezték, hogy hivták ? azt mondják, ismeretlen volt, fel kell tehát ismerni a vizsgálóbiróságnak, a rendőrségnek, azért fizeti az állam a bíróságot, azért tartja a rendőrséget, de hát kereste a bíróság, kereste a rendőrség? nem kereste, a szomszéd faluban sem keresték, hogy kinek a hullája. Igaz, hogy az eltűnt leány még nem került elő, igaz, hogy az eltűnt leánynak a ruhájában volt a hulla, és minden más körülmény is összevágott az eltűnt leányra nézve, de azért az azonosságot kerülni kellett, mert különben a rituális gyilkosság egész meséje füstbe szállott volna. A módját, a látszatát azonban mégis meg kellett adni a csempészet meséjének ; Matejtől mentek Herskóhoz, Herskótól mentek Smilovicshoz, de itt sem álltak meg, mert akkor már egy a földkerekségére kiható „Kagá^-nak meséje szintén feltámadott, és feltámadott az a félvilág, a melynek a magánvádló szerint a pénze és hatalma eljött ide, ezeket e zsidókat védelmezni, és feltámadott az a ftl Európa is, mely mozgásba jött egynéhány sakterért,amint ő mondá, s mert akkor már ki lett gondolva az is, hogy itt fél Európa ellen kell a nyíregyházi vizsgálóbírónak küzdeni Hát — mondom — tíerskónál meg nem állhattak, mert még ?e hihették, hogy a Kagál és a fél világ pénze és hatalma Herskóban, e koldus zsidó napszámosban van összpontosítva. Tovább iueíitek tehát Smiloviesig, de ezzel is az a veszedelem jött a hypothesisökre, kellett tehát még tovább menni, és elmentek Vogel Amseihez, el akartak menni Mendeloucs Niszenig, de hulla még mindig nem volt, mert Matej kapta Herskótól, Herskó kapta Smilovicstól, de kitől kapta Smilovics ? A suba gallérjában csak nem volt; ki kellett találni Grosst s Kleint, de hogy Gross és Klein kitől kapta, azt már nem is keresték, azt hitték, Grossnal és Kleinnál csakugyan készen van a hulla. De megakadt a proczedura Vogelnál is, mert Vogel Amsei bármfy kemény vallatás alá vétetett, egyszerűen a'i mondta: nern tudok, nem láttam, nem hallottam semmit; nem is hallott, mert tanukkal bizonyította be, és pedig á börtönből, hogy azon a helyen, a hol ő hullaszállitás felöl alkudozott volna, abban az időben nem volt, nem is lehetett. Feltűnt itt, hogy az a három Vaszií olyan egybehangzólag beszélt, de figyelmébe ajánlom, hogy Vogel Amsei itt a börtönben volt, kínos betegségben szenvedve, a mely abból az időből származott, mikor a kerti lak volt az ő lakása, mikor neki pandúr és ló előtt futva kellett jönnie betegen. Hivatkozott alibi-tanukra, mire azok megczitáltattak, a vizsgálóbíró maga hallgatta ki őket, még csak a lehetősége is ki van zárva annak a gondolatnak, hogy ő beszélhetett volna velük s mindamellett az a megtört, meggyötrött beteg Vogel Amsellal az a három Vaszil a keresztény Istenre való hivatkozással szórói-szóra igazolta az ő alibijét; tehát nem volt sikeres Vogelnél keresni a hullacsempészet további fonalát. Nekem ugy tetszik, nem gyanúsítok, Lem gyanuskodom, hiszen fájdalom ! azon vizsgálati iratokban gyanakodás nélkül is elég nyoma van, hogy voltak emberek a vizsgálóbiróság közegein kivül is, kik nem Herskónál, Smiíovicsnál, Vogelnél és a koldus zsidónál akarták keresni a rejtély kulcsát, hanem fel akartak menni Mármarosba a milliomosnak hitt egyénekhez, mert épen ezekre vonatkozó denunoziáns leveleket láttam a vizsgálati iratok hözött, még pedig épen Smilovics vallomása mellett. Ezen az uton akartak azok a denuncziánsok eljutni oda, hogy az orthodox zsidók kiket a vérváddal illett a magánvádló, az ügybe belekeveredjenek, de nem a szegény orthodoxok, hanem a milliomosok. Ez volt a vizsgálat iránya, de megakadt először Vogelnél, másodszor Grosznál ós Kleinnál és harmadszor a józan észnél, mely a kir, főügyész személyében közbelépett. Azt mondta a magánvádló, hogy szeretné a történelem lapjáról kitörülni azon eseményt, midőn a közvádló a vádat elejtette. Ezan óhajtása nem fog teljesülni. Azon sok erőszak, tévedés , és mulasztás ellen egyetlen egy igaz ember állt föl, mint őre a magyar igazságszolgáltatásnak ós az a kir, főügyész, a kit ezért örökké elismerés fog környezni. Kzen tette nem fog a történelem lapjairól kitörültetni. Midőn a sajtó egy része halált és akasztófát kiáltott ezeu emberekre, mikor a sajtó más része meglapulva és meghunyászkodva elnézte az igazságszolgáltatás nevében űzött ezen irtózatos játékot, aküor a védelem közegein kivüi az oiszíg összes hatóságai közt ezen egyetlenegy férfiú és azok, kik.