Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 71. szám

— 284 — riezot, átadja a csendbiztosnak s Péezel ynek és a mint ezen kezekbe jut a fin, azonnal elkezd máskép beszélni. Nem kutatom minő befolyások, minő eszközök idézték elő a fiu azon előadását, melyről előbb soba tudni nem akart; de ha nem törvényesek ezen eszközök, ám Ítélje meg a törvényszék, vájjon az emberi eselekvények természetes folyama szerint megállbat-e Scharf Móricz vallomása, melyet apja és az egész zsidó'népcsalád ellen emel! A felmerült bizonyítékok során tovább baladhatnék, de' megelégedve az ellenbizonyitékoknak azon tüzetes felsorolásával, melyeket daczára az ellenkező áramlatnak, bocsássanak Meg uraim, ha erre hivatkozom, a vádhatóság férfiasan, nyugodtan elmondott, melyek a vád megállapítására összegyűjtött gyanuokok halmazát szétszórják, csak arra kérem a törvényszéket, hogy védő társaimnak a beszédeiből Schwarcz Salamonra is netán kiható indokokat kegyes figyelmére méltassa : őt a terhére rótt gyilkosság vádja és annak következményei alól felmenteni méltóztassék. Július 28-án Friedmann Bernát, a nagynevű s tehetségű tszéki szónok tartotta védbeszédjét. Megvallom, igy kezdi, hogy bár nem ma védek először nyilvánosan oly ügyben, melyet a nagy közönség éber figyelemmel kisér, mégis először lep meg azon érzet, mit a szónok elfogultságának nevezni szokás. Okozza pedig e kinos érzetet az, hogy lelkemben egymással küzd a hit és a hazafiság. Az egyik azt látszik követelni tőlem, hogy mint Mózes hitének követője, kinek egész bensőmben meg kell győződve lennem a vád alaptendencziájának lehetetlenségéről, e meggyőződésemnek minden kimélet, minden tekintet nélkül adjak kifejezést. A másik, a hazafiság azt látszik követelni, hogy az ország igazságszolgáltatását ne kompromittáljam a világ szine előtt; gyengéit, a mennyire kikerülhetem, ne takarjam fel. Azonban komolyabb és nyugodtabb megfontolás mellett ugy találom, hogy én csak első elfogultságomban képeztem magamnak ellentéteket, mert ily ellentétek tényleg nem léteznek. Mózesnek sok ezredéves hite nem szorult ily kicsinyes eszközökre, hogy tisztasága megvédve legyen. S az ország modern törvényei mellett bíróságaink igazság- és szabadságszeretete annyi példában érvényesült már, az ország reputácziója a külföld előtt már annyira megerősödött, hogy azt egy vizsgálat helytelenségei nem ronthatják meg. Semmi sem történik a világon ok nélkül. A feldobott rög visszahull, mert nincsen szárnya s mert visszahúzza a föld vonzereje. így van az emberi ténykedésekkel is. Minden emberi cselekménynek is meg van a maga természetes és pedig emberi inditó oka. Irigységből, bosszúból, vagyonszerzési vágyból ölnek, rabolnak, lopnak az emberek. De hogy valaki öljön tiszteletből, raboljon és lopjon önzetlenségből, azt még csak elképzelni sem lehet. Minden cselekménynél az kutandó tehát első sorban, hogy elkövetésének mi lehetett az indító oka, mert ha nincs inditó ok. vauv ha az inditó ok teljesen képtelen, kétessé válik, bármennyi tanú bizonyítja is, hogy el is követtetett-e a szóban forgó cselekedet. Ki lett mutatva, hogy a vizsgálat oly motívumot fogadott el kiindulási alapul, a mely lehetetlen és nem emberi s igy rossz uton indulván és haladván, Qzólhbz nem érhetett. Sajnos ez nemcsak azért, hogy e miatt ártatlanok lettek megz.iklatva, hanem sajnos azért is, mert valóban kívánatos lett volna felderíteni annak a boldogtalan gyermeknek miképen való elszerencsétlenesedését. — Pedig bizonyos, hogy ez inkább lett volna elérhető, ha kiindulási pontul a vizsgálat természetes és emberi inditó okok után kutat és nem keres olyas valamit, a mit kutatni nem lehet, nem, mert nem létezik. Hogy mily nagy különbség van abban, tapintattal és élettapasztalattal vezetni egy vizsgálatot, vagy a nélkül, fényes bizonyíték — ha szabad hasonlatokat tennem TóthGerő ésBary urak között — a Mailáth-eset. Emlékezni fognak még, hogy a megrendítő eset után, első napokon, mily kalandos kombinácziók hozattak forgalomba, gyanúsítás emeltetvén egy főúr ellen, a ki a megboldogult országbíróval éles ellenségeskedésben állt. Támogatni látszott e kombinácziót a gyilkosság kegyetlen módja, mire csak a bosszút tartották képesnek s azon körülmény, hogy ha cselédei óhajtották volna az országbíró pénzét, kirabolhatták volna őt távollétében is. Mennyire közel feküdt itt az inger, egy világhírű kalandos bűntény felderítése által nevezetes emberré lenni. És ha e térre lép, mily könnyű lett volna, míg azzal bajlódik, a valódi tetteseknek eltűnni és eltörülni minden bünnyomokat. De a lelkiismeretes, tapasztalt biró nem nyúlt a kalandos után, megmaradt a reális való mellett. Fáradozásait meg is koronázta a siker. Ha az eszlári ügy vizsgálóbirája, ki a kalandosságra oly nagy hajlandósággal látszik birni, lett volna azzal megbízva, aligha állhatott volna ellent a kínálkozó ingernek s azzal a főúrral foglalkoznék bizonyára még most is. Spanga et consortes pedig nevetnének messziről. Jelen ügyben is csak a vizsgálat téves eljárása az ok, hogy a rejtélyes eset teljes felfedezést nem nyerhetett. Hisz minden józan kínálkozó alkalmat kikerült, mely talán nyomra vezethetett volna s futott meggondolás nélkül azon az uton, mely a nyomtól egyenesen elvezet. Nem állítom, hogy a helytelen irányt szándékosan kereste fel. Hanem állítom, hogy kellő tapasztalat, kellő elfogulatlanság hiánya miatt tette azt. És minő meseszerű indok volt az, melyet kiindulási pontul elfogadott és bár minden körülmény ellene szólt, görcsös erőlködéssel mindvégig követett. Rituális vérvétel a felvilágosodott. 1 9-ik század vége felé ! A vérvád rémes éje esak kétféle lövőkre talált. Egy rész, a ki mindent hisz, a mi az álm s könyvekben áll, elhiszi tehát azt is, s egy rész, a ki nagyon jól tudja ugyan az egész mesének képtelen voltát, de teszi magát, mintha hinné, hogy elhitesse a dolgot az együgyüekkel s nemgondolkodókkal is. Hogy ez az eszlári népnél nem volt nehéz dolog, természetes. Hisz alig van falu a világon, melynek népe oly babonás lenne, mint a Tisza mellett fekvő e falvaeskáOan lakó nép. Nincs még egy félszázadja, hogy ott egy szegény öreg asszonyt, a kit, mert sokáig élt, boszorkánynak tartottak, erőszakkal fürösztettek meg, két csónak közé kötve, mert őt okozták, hogy hat héten át eső nem esett. S ugyanazon faluban történt szintén már e században, hogy egy ottani parasztra ráfogták, hogy az ördög belé költözött s hogy ettől megszabadítsák, bevitték erőszakkal a katholikus templomba s Adamovics urnák egy bölcs és felvilágosodott elődje a plébánosi székben személyesen végezte ott el az ördögűzés czeremóniáját rajta, még pedig nagy sikerrel, mert miként feljegyezte a krónika: az ördög valamenynyiök hallatára ezután nagy suhogással ment ki belőle. Ez azután megmagyarázza azt is, hogy Solymosinét saját szava szerint az isten szállta meg, megsúgván neki, hogy a zsidók vesztették el gyerekét, s megkeresgélését javas asszonyok után. Hogy a vizsgálóbíró mennyire fogva volt az alapul vett téveszme által, azt a vizsgálat számtalan adatai igazolják, miként máskép megmagyarázni nem is lehet; ez volt azon lidércz. mely ide-oda csalta őt azon ingoványba, melybe a lelkiismeretes bírónak lábát belétenni nem szabad. Egy tapasztalt vizsgálóbíró első teendője lett volna a legelső gyanú felmerülésekor vegyileg megvizsgáltatni a templom talapzatát, és a vádlottaknak akkor nap viselt ruházatát, mert ha ott vért ontottak, itt vagy ott vérnyomokat kellett volna találnia. De ez a vádlottak ártatlanságát bizonyította volna s egy csapással véget vetett volna a nagyr vizsgálatnak és izgalomnak, tehát ebez nem nyúlt. Neki zsidó-hecz kelletett, kikerülte tehát a mi erre alkalmatlannak mutatkozott. Lássunk néhány példát. Lissauer Ignácz építkezési vállalkozó a Baldácsy-féle alapítvány részére készít Szolnokon egy nagyobb épületet: hetenkint legalább egyszer oda rándul. Elment tehát az időben is; semmi gyanú ellene: de zsidó: hát rendőri felügyelet alá helyezik. (Vege következik.) Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-utcza sz. 1.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 12 írt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszárnya)