Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 72. szám

Budapest, 1883. Péntek, augusztus S. 72. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Várópénz s fekbér. — Tiszaeszlári végtárgy. — Curiai Értesítő. Jogeset. A hajó vesztegelése miatt érvényesíthető' várópénz ugyanazon tekintet alá esik a már elhelyezett áruért járó fekbérrel; miért arra vonatkozólag is a fuvarozót a fuvarozott árukra zálogjog illeti, s az azon követelésének kielégítése végett a fuvarozott áruk eladását követelni szinte jogosítva van. Győri Gőzhajózási részvénytársulat képviselve dr. Schmidt Titus által — Kosztovits István e. árverés elrendeléseért a bpesti IV. ker. járás — mint keresk. biróságboz kérvényt adott be — Járásbíróság 1S83. febr. 17. —2367. sz. a. fentebbi kérvénynek belyt adva, az árverést a kérelmező birtokában levő, a Ferencz József rakparton létező s zálogjoggal terbelt árukra 450 forint várópénz s ennek 1882. aug, 23-tóli kamatai stb. erejéig kérelmező felelősségére s költségére elrendelte, s foganatosítására az illetékes V. ker. jbiróságot megkereste azzal, hogy a befolyandó vételár birói letétbe helyezendő; a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén — köv. indokokból: „A keresk. törv. 411. §. értelmében a fuvarozót a fekbér s ugy az azzal ugyanazon tekintet alá eső várópénz erejéig a fuvarozott árukra zálogjog illetvén, s ennek alapján a fuvarozó ezen követelésének kielégitése végett a fuvarozott áruk eladását követelni jogositva levén; miután az árverési kérvényben eladatni kért áruk az átvevőnek a fuvarozó győri gőzhajó társaságnak kiszolgáltatva még nem lettek; miután továbbá az átvételnél való 15 napi késedelem s igy a várópénzhez való jogosultság a kérvény iránt meghallgatott ellenfélnek azon állításában, hogy a hajót a szakértői szemle foganatosithatása miatt, s azért mert erre az áru romlottan történt megérkezte miatt időhaladékot kapott, nem üríthette ki korábban — rejlő beismerés által igazoltatott : az árverést s a letéteményezést, mivel ebbe kérvényező beleegyezett, elrendelni kellett. „Azon alperesi kifogások, hogy a fekbér, illetőleg várópénzhezi jogosultság s annak mennyisége igazolva nem lett; hogy kérvényező a lassú rakodásba beleegyezett, s hogy kérvényező az ellene folyamatba tett kártérítési keresk. perben ezen várópénzt viszonkövetelésként érvényesítette — mint külön perutra tartozók, itt érvényesíthetők nem levén, annál is inkább mellőzendők, mert folyamodó az árverés elrendelését saját veszélyére, felelősségére s költségére kérvén, ezen eljárásból az ellenfélre semmi jogsérelem sem hárulhat. „A perköltségek a keresk. eljárás 44. §. értelmében a per körülményeinél fogva szüntettettek meg. Kir. Tábla 1883. april 17.—1549. sz. a. megváltoztatta az első bir. végzést, s kérvényezőt árverési kérelmével elutasította s 19 frt 55 kr tárgyalási s 5 frt 65 kr felfolyamodási költségben marasztalta; „mert kérvényező fuvarozót a keresk. törv. 411. §-ából kifolyólag zálogjog a fuvarozott árukra csak ugy illeti meg s ennélfogva az árut csak akkor tarthatja vissza s csak akkor kérheti a ker. törv. 409. §. szerint annak nyilvános árveréseni eladatását, ha a fentebb idézett §-ban érintett czimek valamelyikén a fuvarozási szerződésből eredő követelése van; — kérvényező követelését a fuvarozási szerződés teljesítése körül az áru kirakodásánál elkövetett késedelemből származtatja; a hajó vesztegelése miatt érvényesíthető várópénz azonban nem azonosítható a már elhelyezett áruért járó és a ker. törv. 411. §-ban érintett fekbérrel; „ennélfogva kérvényezőt a 411. §-ban felsorolt czimek hiányában árverés elrendelése iránti kérelmével elutasítani stb. kellett. Kir. Curia a tábla végzését felfolyamodással megtámadott részében megváltoztatta s az első bíróság végzését indokolásánál fogva helybenhagyta. (1883. július 18.—642. sz. a.) Végtárnyalás a tisza eszlári Mnipta. Friedmann B. jeles védbeszédjét következőleg folytatja: Mikor a dadái hulla első hire érkezett meg, kirándul a keresztény elöljárókkal bizonyos Lefkoviís Bernát is kíváncsiságból, hogy megtudja, nem a sokat keresett Solymossi Eszter hullája-e? s miután elvolt már ásva, kérdezősködött, hogy néz ki s minő ruházat van rajta s feljegyezte magának, hogy a Japokban megjelent személyleirással hasonlíthassa össze; józanul gondolkodó ember előtt ezen kíváncsiság csak azt bizonyíthatná, hogy ez az ember nem lehet részes sem a gyilkosságban, sem az állítólagos hullacsempészetben, mert különben tudná azt a mit tudni akar; de ő zsidó, zsidónak pedig a vizsgálóbíró felfogása szerint még kíváncsinak lenni sem szabad ; tehát letartóztatják. Egyik asszony ellen nem merül fel más adat, mint hogy felesége az egyik gyanúsítottnak. De ez is bün, elfogják. Egy másik asszony véletlenül betér Solymosinéhoz egy pohár vízre s ott vén asszony módjára javas asszonyokról nevetséges babonaságokról beszél. Elfogják. A keresztény vén aszszonyoknak szabad ilyen babonaságokról beszélni, de amannak nem, az zsidó. Egy az ügytől teljesen távol álló ottani haszonbérlőről azt beszélik, hogy levelezik a nyíregyházi rabbival, ki iránt szintén semminemű gyanú sem merült fel, mégis az illetőt, mert véletlenül zsidó, szigorúan kérdőre vonják e miatt. Matej Ignácz és Herskó Dávid ráfogják valami bizonyos Widder Mórra, hogy nála letettek 54 frtot. De nem tudja egyik sem, hogy Widdernek azt is megmondták volna, hogy az micsoda pénz. Widder kihallgattatván, tagadja a pénz kézhez vételét is, kijelenti azonban, hogy semhogy baja legyen, leteszi a biró kezéhez a rajta kere-'ett, bár soha át nem vett 54 frtot. A ki a büntetőjog alapelemeibenjártas, tudni fogja, hogy az bünpalástolónak nem tekinthető, mert senki sem állítja, hogy a pénz proveniencziáját tudta volna, sikkaszt ónak pedig azért nem, mert ilyen panasz nem is emeltettet ellene, de meg kész is volt az összeg letételére is. Igen ám, de ő zsidó tehát letartóztatják. Hogy ezzel üzlete tönkrement, családja a kétségbeesés örvényébe taszíttatott, azzal nem törőde a vizsgálóbíró urnák nemesen (?) érző szive semmit sem. Valóban nem elég kemény a szó, ha azt mondom, hogy ez nem birói vizsgálat, hanem a törvény szent nevében űzött vandalizmus volt. A törvény, az eljárás formái, a családi kötelékek szentsége, a házi béke, minden a miket bölcs törvényhozók az egyéni szabadság oltalmára kigondoltak és létesítettek, fel lettek függesztve — a zsidóval szemben bűntelenül. No de elég! Nem folytatom tovább a törvényszegésnek lajstromát. A mi a gyilkosságnak rituálitás indokából lett elkövetésének lehetőségét illeti, két körülményt még részemről is felhozni vagyok kénytelen, miket a tisztelt előttem szólók nem említettek meg. Egyike az, hogy mig hazánkban még a mult század végén és Damaskusban meg pláne e század közepe táján is komolyan foglalkoztak bíróságok, kiknek tagjai magukat nagyon bölcs férfiaknak tartották, e kérdéssel, a czivilizáczió magasabb fokán álló nemzeteknél, az angoloknál, németeknél, francziáknál, olaszoknál ily perek nyomaira már három század óta akadni nem lehet. Pedig ebben az államokban is vannak bigott zsidók s ezen államoknak van nagyszerűen szervezett rendőrségük, kitűnő juszticziájuk, jobb mint nekünk vagy Törökországnak. Ha a zsidó rítusban ily embertelen szokás léteznék, és gyakoroltatnék, az ott, hol minden egyéb bűntényt oly ügyesen,