Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 71. szám

Budapest, 1883. Szerda, augusztus 1. 71. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖMIBÍSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Csod jogeset. — Keresk. jogeset. — Tiszaeszlári végtárgy. Tekintve, hogy lapunkat folyvást s pontosan küldjük azoknak is, kiknek előfizetési idejük májusban vagy júniusban már lejárt: tisztelettel felkérjük előfizetőinket, méltóztassanak az esedékes előfizetési dijakat mielőbb megküldeni. — Mindent elkövetünk, hogy tisztelt előfizetőink igényei, főkép gyakorlati érdekei kielégíttessenek ; lapunk hetenként háromszor jelenik meg, nagy három hasábos formában, és kapcsolatosan a Curiai Értesítővel, mi csak lapunk számára van engedélyezve — és előfizetési ára mégis évnegyedenként csak 3 forint. Egyszersmind több oldalróli kérdezősködés folytán jelentjük, mikép felsőbb bíróságainknál a közbenjárást, szorgalmazást készséggel eszközöljük és az ügyekről felvilágosítással s részletesb tudósítással is szolgálhatunk. Szerkeszt. Csőd-jogeset. Azon kereset, melynek tárgyát képező követelés az átalános tömeg ellen nem lett bejelentve, hanem csak kielégittetése a jelzálogul szolgáló ingatlanokból kéretett, vissza nem adatván, hanem kifogás s megtámadás nélkül felszámolás tárgyául tényleg szolgálván : törvényes akadály nem áll útjában annak, hogy a jegyzőkönyvi kivonat arra nézve is végrehajtható egyezségnek tekintessék. Szojka János — Szendrey József csődtömege e. 3000 fi-t erejéig az aradi törvény;zeknél végrehajtást eszközöltetett — Törvényszék 1882. nov, 22.-8754. sz. végzésével a végrehajtást a csődtömeghez tartozó s jelzálogot képező aradi ingatlanokra elrendelte s a végreh. zálogjog bekebelezése végett intézkedett. — Kir. Tábla alperes felfolyamodására 1883. april 2.—1538. sz. a. megváltoztatta, felperest kielégítési végrehajtás iránti kérelmével elutasította köv. indokolással: „A csődtörv. 152. §. szerint a 141. §. értelmében kiállított jegyzőkönyvi kivonat végrehajtható egyezség erejével bir ugyan, ha a külön kielégítésre jogosított hitelező követelését a 129. §. értelmében bejelenti s az a felszámitási tárgyalásnál valódinak elismertetik; jelen esetben azonban felperes követelését a 10939. sz. kereset szerint az átalános tömeg ellen nem jelentette be, hanem azt csak a jelzálogul szolgáló ingatlanból kérte kielégíttetni; s így ezen kereset a csődt. életbelépt. 1881. nov. 1. kelt igazs. rendelet 9. §. értelmében bejelentőnek azon utasítással lett volna visszaadandó, hogy szabadságában áll követelését az 1881. XVII. t. cz. II. részéhen foglalt szabályoknak megfelelően érvényesíteni. „Oly követelések, melyek egyedül a jelzálogból kéretnek kielégíttetni* de az átalános tömeg ellen nem érvényesíttetnek, bejelentés alá nem esvén, s ennélfogva felszámítás tárgyát sem képezvén: felperes követelése helytelenül lett a felszámitási jkönyvbe felvéve ; miből önként következik, hogy a felszámolás tárgyát nem képezhető követelésről kiállított jkönyvi kivonat a csődtörv. 159. §-ban foglalt kellékkel nem bir s annak végrehajtható egyezség erejét tulajdonítani nem lehet." Kir. Curia a tábla végzésének megváltoztatásával az első bíróságit hagyta helyben köv. indokokból: „Jóllehet az 1881. nov. 1. kelt 3328. sz. igazs. min. rendelet 9. §. értelmében felperesnek 10939. sz. csődkeresete visszaadható lett volna; azonban miután ez nem történt, hanem Szojka Jáno3 követelése a nélkül, hogy e tekintetben valami kifogás tétetett volna, — a felszámolás tárgyát tényleg képezte. „Miután továbbá ezen bejelentés az idézett csődtörv. 127. §-ban körülirt megkivántatóságoknak megfelel és a felszámolási tárgyalásnál a követelés semmi irányban sem lett megtámadva : annak, hogy az ily módon létrejött egyetértés az idézett csődtörv. 152. §. értelmében végrehajtható egyezségnek tekintessék, törvényes akadály annál kevésbé áll útjában, minthogy a most idézett törv. szakasz 2-ik bekezdése szerint a 141. §. értelmében kiállított jegyzőkönyvi kivonat a külön kielégítésre jogosított hitelezőkre nézve is, a különben bejelentés alá nem eső igények tekintetében, hacsak a felszámolási tárgyalásnál valódiaknak elismertettek, végrehajtható egyezség erejével bir; igy tehát a törvény által az, hogy a bejelentés alá nem eső igények a felszámolás tárgyát ne képezhessék, ely szorosan meghatározva nincs, hogy minden, habár lényegtelen eltérést hivatalból észlelendő oly alaki szabálytalanságnak tekinteni kellessék, mely különben a kellő formák között létrejött egyezség végrehajthatóságát elenyészteti. „Ezeket figyelembe véve, a másodbírósági végzés megváltoztatásával stb." (1883. július 18.—662. sz. a.) Kereskedelmi jogeset (Vége.) Az első bírósági indokolás következőleg végződik: „Ezzel szemben felperes beismeri, hogy alperes a bort nem közvetlenül töle vette, de azt vitatja, hogy Grünwald M. az ő meghatalmazottja levén, mint ilyen kötötte meg azt az ő nevében alperessel, mire ugy a vételár mennyiségének igazolasára nézve főesküvel kínálta meg alperest. Ennél fogva s minthogy Grünwald vallomása félbizonyitékul el nem fogadtathatott, mivel biztosan nem emlékezik már sem a bor kialkudott árára, sem arra, hogy felperes vagy az ő személyében köttetett-e az ügylet: — a szükség esetére alperesileg elfogadott főeskü oda ítélendő volt. „Az hogy alperes Grünwaldnak a bor ára fejében 20 frtot fizetett az általa felhívott tanú vallomásával mint felbizonyitékkal igazoltatván, ahhoz a póteskü megítélendő. „Felperesnek azon érvelése, hogy alperes C) levelével elismerte felperesnek a bor vételáráhozi jogát s felperesnek abban fizetési Ígéretet tett, miért is ezen ügylet közte s alperes közt létrejöttnek veendő: figyelembe nem jöhet, mivel a C) levélben alperes a felperes ellenében határozottan kijelenti, hogy őt nem ismeri, vele ügyletat nem kötött, s nem is igér neki fiz tést; hanem csak annyit jelez, hogy ő Grünwalddal kötött ügyletet 6 havi fizetésre s igy a bor árát majd csak akkor fizetendi, ha a fizetési határidő elérkezik; de azt nem igéri, hogy akkor felperesnek fog fizetni; és ez nem is következik sem a (J) levél tartalmából, sem a dolog természetéből, sőt inkább az következik, hogy a határidő beáltával annak fog fizetni, kivel az ügyletet megkötötte". Kir. Tábla 1883. febr. 14-én 4520. sz. a. részben helybenhagyta, annyiban pedig megváltoztatta, hogy alperest feltétlenül kötelezte 160 frt tőkét, kamatait s 22 frt perköltséget fizetni; „mert a keresetbe vett vételár egy már teljesített kötelezettség kifolyását képező s beismert viszontszolgálat levén s e felett az alperessel szerződő jogosított fél, alperes mint másik szerződő fél megkérdezése s beleegyezése nélkül is szabadon rendelkezhetvén Grünwald, kivel alperes a szerződést megkötötte s kit alperes mint vele saját nevében szerződő felet a vételárhoz egyedül jogosítottnak állit, arra, hogy a kereseti vételár felett rendelkezzék, alperes szerint is jogosítva volt. „Minthogy pedig ezen tanúnak vallomásából kétségtelen, hogy a vételárhoz felperest kívánja jogosítottnak tekintetni; s igy ha felperes azt, hogy a szerződés nem az ő nevében köttetett be nem bizonyítaná is, ezen tanúnak mint ez esetben jogosított félnek nyilatkozata is kétségtelen jogot ád neki arra, hogy a vételárt követelhesse s felvegye. „Ennél fogva az ez irányban kínált főeskü mellőzésével felperes perel-