Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 63. szám

— 251 — ellentétben a test többi részével, mely sápadt rózsaszínű volt, majdnem testszinü. Az arcz be volt esve és kissé öszszeránczolódva. Az orrczimpákat ezután Horváth Géza orvos növendék kihúzta és idomitotta, emberi formát adott neki, különben ugy nézett ki, mintha hiányzott volna róla valami. Foga fehér volt, felső foga apró, sürii, fehér fog volt, az alsó fogsor nagyobb és a középső mintegy hat fog egymás felé hajlott. Olvastam, hogy némely tanuk azt állították, mintha a hulla nyakán forradás lett volna. Én megnéztem húszszor is, mert feltűnt, hogy a jól táplált testhez képest a rtyak nagyon vékony volt, de semmi forradást rajta nem láttam, a hullának jól kifejlett domború mellkasa volt, emlőnek semmi nyoma, hanem az emlő helyén volt két, nem is bimbó, hanem folt, mint gyermekeknél szokott lenni, és az barna színezetű volt. Az alhas fel volt puffadva és midőn vízzel végigöntötték. a kék foltok, melyeket este láttunk, többnyire eltűntek. — A mint láttuk, akkor este kék foltokat lehetett észrevenni a kezén, mellén. Mikor végigöntötték, ezek többnyire eltűntek s lehetett észrevenni, hogy a festékkel eltűntek egész börczafatok. — Mikor végigöntötték vízzel, lement a bőr, és többnyire a festék is eltűnt; de mikor, daczára annak, hogy jól meg Arolt mosva, és sokszor öntötték végig, mégis a hason lehetett kék foltokatiáira, vagyis nem annyira foltokat, mint kék vonalakat. Azok megmaradtak, az nem festék volt; a has körül fel volt puffadva, a lábak jól kifejlődöttek, különösen többször megtekintettem a ruganyosságot. De a hulla czombja és ikrája igen ruganyos volt, és mondom, különösen a czomb és a láb rózsaszínű, testszínű volt. Láttam többször Tiszalökön s csodálkoztam, hogy daczára annak, hogy sokáig kellett vizben feküdnie, a lábak mégis majdnem testszint muttatak és ruganyosak voltak ; a hüvely azonban ki volt tágulva, mit megtapogatás folytán észlelt, de bele nem hatolt. Lábára nézve érdekes, hogy ő is látta, illetőleg felfedezte a tehéntaposás nyomát. Elbeszéli, hogy a vizsgálatnál több tanú kihallgattatván, ezek közt jelent meg Szaplonczai Julcsa is, ki a kérdésre azonnal mondotta a birónak, hogy a hulla Eszteré, és állítása okai iránt kérdeztetvén, még jobban megnézte s mondá aztán, hogy meg mer esküdni, hogy ő az és ennek alapjául azt adta elő, hogy jegy van lábán, mi Eszternél a tehéntaposás után maradt, s megmutatta jobb lábán a hüvelykuj tövénél valamivel magasabban. Ezután a hullára viz öntetett s lábai jól megmosattak, ekkor látott tanú is rajta egy barna foltot s mondá a többinek: tessék itt van valami jegy. Később tudta meg, hogy Julcsa vallomásának csak egy része vétetett j könyvbe, mert Trajtler tszéki orvos azt állitá, hogy azon nyom csak bőrhorzsolás, melyet a tehéntaposás folytán előállt hegedéssel nem lehet azonosítani. Ő — Zurányi — azután húszszor is megnézte s látta, hogy azon nyom a hüvelykujj felett, baloldalán volt, mintha kétfelé hajlanék, félkör alakban húzódott a harmadik ujjig, azután befelé ment és elmaradt a hüvelyknél — tehát patkó formájú volt — feltűnően barna szinü, többi része világos barna, felébb a láb színével öszszeelegyedve elmosódott, ugy hogy nem lehetett látni meddig van a forradás; a mint ujjával áthúzta, kis emelkedést lehetett észlelni, meg volt ránczosodva; semmiféle var nem volt rajta; szembetűnően elütő színnel a láb többi részeitől. A hulla alkotása azon benyomást tette reá, hogy 14—17 éves lehetett, a mell fejletlen volt, miért Trajtler diktálására az jegyeztetett fel, hogy a hulla emlői fejletlenek, azonban ezt a tisztázásnál kihagyták s helyébe irták ^elsoványodtak"-. A hullát bonczolás végetti elszállításra tanú pakolta be s a ruhák is átadattak neki, melyekről előadja, hogy arra, milyenek voltak, máinem emlékezik, de következők voltak: egy vastag téli kendő mellén keresztben hátrakötve, ez alatt rövid rekli, otthonka, ez alatt egy ingvál, azután volt kötője, s ez alatt kabátja; a járási orvos vörös övet vélt észlelni, de az a kötőtől volt. Megmérette Horváth 0. által, de ez nem lehetett alapos, mert a hulla akkor nem volt kivéve sírjából. A szakértők kérdéseire a már közlötteken kivül feleleié: mikép nem emlékezik, hogy kezén mily körmök voltak, a lábujjait pedig nem vizsgálta, de ha azok oly annyira egymásra hajoltak volna, bizonyosan feltűnt volna előtte; a festék ultramarin sötét kék volt, de vegyileg nem vizsgálta; a felismerési tanuk csak akkor nézték meg, mikor a hulla orra már ki volt igazítva, de valaki nyúlhatott hozzá, inert alakja nem volt maradandó; a vaginát nem is tapogatta meg, tágultságát az által látta meg, hogy az orvosok vizsgálták ; tyúkszemet lábán nem látott; a festékes papiroson semmi irás vagy bolti jegy nem volt. Az orvosszakértők is intéztek hozzá kérdéseket, nevezetesen Scheuthauer, melyekre következőleg felelt és pedig a lábjegyre nézve, melyet lerajzolt s ugy mutatta elő: az nem volt egészen ivalaku s ha kiegészíttetik, ezüst frtosnál nagyobb volt s lehetett körülbelül mint egy kettős tallér; czentruma halvány barnás volt; ugyanazon niveuban volt a szomszédbőrrel, a hol sötétbarna, ott kissé mélyebb volt; a ráncok, ha jól megnézettek, magasabbaknak tűntek elő; arra nem emlékezik, hogy a czentrális rész fényesebb, selyemfényű volt-e, arra sem, hogy sima volt-e, ellenkezőt sem állithat, lehetséges, de nem tud többet. A festékre nézve pedig, hogy a vizbeni feloldás után a szint, mert éjjel volt, nem vehette ki jól, de mondhatja, hogy fekete nem volt; a papiron mutatkozott s eredeti szinét illetőleg határozottan nem tud felelni. Sch. azután következő fontos kérdést intézett hozzá: szabad azon feltevés, mivel Z. nem boncznok, hogy talán a nagy szeméremajkak, melyek a hüvely bejáratát körülveszik gázok által, rothadás folytán vagy akárhogyan duzzadtak voltak s a duzzadás folytán erősebben kiemelkedtek, talán ezen erősebben kiemelkedő duzzadt nagy szeméremajkakat nézte a hüvely kezdetének s miután ezek tátongtak, mivel rothadó hullákon a bemenet erősebben szokott tátongni, azt hitte a tanú, hogy a hüvely tág — hiszi-e azt lehetségesnek vagy nem? Z. azt feleié, hogy reá oly benyomást tett, mintha^ jobbra-balra húzatott volna és azért erősen tátongott. Ezen nagy szeméremajkakat azonban nem tapogatta meg, kívülről sem, s igy arról sincs tudomása, vájjon légbuborék vagy légvánkosszerü volt-s. Mihalkovics tanár is kérdezé, először is a pillaszőrökről, melyeket Z. kevésnek állit, a szakértők pedig azt találták, hogy elég sok volt, az eltérést nem okozta-e az, hogy összetapadtak ? Erre határozottan nem tudott felelni, de ő csak 5—6-ra emlékezik. Továbbá feleli, hogy 6—8 fogat látott ferdén állani s nem hajoltak egymásra; kissé egyik széle a másikét fedte; és azok csak alsó az álkapocsban voltak ilyenek; a szem éremajkaknál a bemenetet s hüvelyt nem nézte meg. Mint 14 éves jól kifejlett s táplált személynek tünt fel, de ha 18 éves volt, akkor közönséges fejlettségű egyén hullája volt; arcza beesett, szine szürkés; határozottan nem, de ugy tudja, hogy az ajak nem volt dagadt; első este nyelve fogai közt volt, másnap az álkapocs leesett akivételnél. Belkinek azt feleié, hogy látható volt, mikép a has nagyobb a mellnél, pedig ez domború volt; kövér nem volt, csak jól táplált. Trajtler, ki mint orvos hivatalosan j;len volt, azt állítja, hogy Szaplonczay állítása a lábjegyről nem valósult, mert a hulla megmosatván, azt senki sem látta, azért nem is jött a jkönyvbe; de mivel most ellenkező állíttatik, kéri a jelenvoltakat kihallgattatni. Ezt azonban mind a köz vádló, mind a védők ellenezték. Felmutattattak a ruhák is. A ruhák színére — mondja — nem emlékezik s csak annyit mondhat, hogy ilyenformák lehettek; a kézen volt kendőre, melyet kezébe fogott, tisztán emlékezik, a kötőre is, az otthonkát akkor sem nézte meg jól; felső szoknyáját felismeri, a veres s fekete virágos fehér kendőre sem emlékezik. Scheuthauer kérdezi, hogy az ingvállon most látható kis fekete pontok meg voltak-e akkor is. Erre határozottan nem felelhet, mikor látta, fehérebb volt, nagy kék foltokkal. Oly kis kék foltok, melyek most feketéknek látszanak, nem voltak rajta. Sch. kérdése okául azt adja elő, hogy ugy látszik, mikép a kis fekete pontok ultramarintól származnak, s ha ez igaz lenne, az nagy fontossággal bírna, a mennyiben meg lehet esetleg határozni az időt, a meddig az ultramarinnak a ruhában kellett lenni, hogy ily górcsői képletek keletkezhessenék. Z. felismerte az üveget, melybe a kendőből összeszedett festéket tette s mire Trajtler azt jegyzi meg, hogy mikor azt vizben feloldották, kéket festett, ha tehát most feketét fest, nem lehet az az átvett festék. Erre tanú Z. azt