Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 63. szám

feleli, hogy vizbe kell áztatni és ismét kéket fog adni. Ezek után Horváth Géza szigorló orvos kihallgatása kezdetett meg, de szünet után nem folytattatott, mert egyik tszéki biró megbetegedvén, a tárgyalást be kellett fejezni. A július 11-kitárgyal ás Fehér Barna pótbiró résztvétele mellett tartatott meg. Legelőször Horváth Géza elbeszéli, hogyan mentek ki első este az akkor felfedezett hullához; ő mindjárt lement a gödörbe, megnézte a hullát felületesen s egy vesszővel megmérte, mit a járás orvosa a gödör szélén guggolva nézett. Másnap tüzetesb vizsgálat tartatott, melynél ő következőket észlelt. Látta ő is fején mintegy kétgarasos folytonossági hiányt, ugy lábfején a foltot, melyre mindjárt figyelmeztette Kis Jenő orvost s az atyját; midőn azonban jobban megmosatott s ruhával dörzsölve lett, abból már semmi sem volt látható. Másnap Trajtler orvos nagyitó üvegen is nézte, de szinte semmit sem látott. Nyakán metszés, forradás nem látszott; testszine fekete sárga, olyan színtelen, de a test ruganyos volt. Ő megtermett leány hullájának nézte 16 vagy 18—20 évvel. Melle nem nagy, összeesett, kissé fonnyadt; szeméremteste oly tág volt, hogy 3 ujja könnyen beférhetett, kis tágítás mellett a hüvelybe is; kezein igen szép ápolt körmei voltak az uj húsán maga köröm volt, mert többen megfogták. Határozottan állítja, hogy a test nem volt puffadt s a kendő erősen volt karjára kötve. 0 azt mondja, hogy még volt festék, egész marokkal vettek ki — vagy a kendőből vagy a papírból. 0 még lent a sírban sem érzett szagot egyszer sem. A lábujjakat is megvizsgálta, kis ujján, de emlékezete szerint csak a ballábán tyúkszem is volt, miről bevágás s kaparás által is meggyőződött; lába rövid, hátas, u. n. nyerges s keze igen kis kéz volt; a lábujjak fekvésére nem figyeltek akkor; egyik szem bizonyosan nyitva volt; Eszlárra érkeztekor talán becsukódott; a fogak szép fehérek, tiszták, nem igen nagyok, s az alsók keresztben álltak, egymásra hajoltak néhányan, A körmökről azt állitá, hogy többen fogdosták, midőn azonban eziránt közvádló részéről határozott tudomás követeltetett, senkit sem tudott nevezni, a ki fogdosta, máinem tudja, nem emlékezik reá, feleié. A szeméremtest — monda — egészen csupasz volt, de meglehet, hogy a decz. 7-ki vizsgálatnál apró szőrt találtak ; hogy a festékes papiros hová lett, nem tudja, már szétmállott volt. A visum repertumot Kis Jenő irta meg a városban azok után, miket H. a gödörben tapasztalt és előadott, de részletek nélkül. A csecs bimbaja olyan volt, mint kis ujjhegye, sárgás-barna szinü udvara kétgarasos nagyságú volt; mit a látlelet szerint a sok tanú közül egy sem állított, sőt ellenkezőt, mert ugy igazítja ki, hogy körülbelül olyan volt. — Előbb azt mondá, hogy első este a hullát vesszővel mérte meg, később hozzá teszi: lehet, hogy más méterrel is megmérte. A kendő szoros kötését pedig ugy magyarázta utólag, bogy azt csak a bogról értette. Azt az ellentétet, hogy senki sincs, ki a hulla erős, messzire elterjedő szagát ne bizonyítaná, mig ő semmi szagot sem érzett, csak azzal fejti meg, hogy ő nem érzette. Azt állítja, hogy a jobb kar izomzata nagyjában hiányzott, pedig maga mondja, hogy a hulla a gödörben helyéből mozdítva sem lett s a visum repertum sem emliti azt; azt feleli, hogy azon hiány látszott, mert rá volt feküdve a czombra. A nyelv vállá — egészen ki volt nyúlva, a meddig az álkapocs ért s ott lógott a fogak mégett; nem ért ki, hanem a fogakon belül volt — mivel szinte ellenkezői vallott több tanu. Az álkapocs egészen lehetőségig le volt esve szerinte, mit egy tanu, de a visum repertum sem állit — azt, feleié, más nem is tudhatja, mert csupán ö nézte meg — mi azonban nem való. Egy pol. lapban azt közölte, hogy ő a hulla orrát megigazgatta, felegyengette mi a test épségben, változatlanul fentartásával ellenkeznék; most a nyomós kérdésekre azt akkép változtatta, hogy ő csak megtisztításról irt, s ha máskép közöltetett, az sajtóhiba volt. Előbb a test szinét halaványnak, vagyis fekete sárgának nevezte — mivel pedig ez nem lehet, most azt feketébe jádzó sárgának, vagyis barnasárgának állítja. — Azon állítását pedig, hogy a huila semmit sem volt puffadva — mi tanuk s jkönyv. által meg vanczáfolva, akkép módosítja, hogy kinézésre nem volt az, hanem bonczolásnál látták, hogy a belek mérsékelten puffadtak. - A hüvelybe magába ujjaival nem hatolt be; belsejét látta, az halvány szinü volt. — A körmökről ismételi, hogy igen szépek, az az divatosan vágottak voltak, jól megnézte s fogdosta is; azt azonban, hogy ily hosszú szép körmök adee. 7-ik kiásatásnál már nem voltak meg —nem tudja megmagyarázni máskép, mint hogy elrodhadtak! — A tehéntiprás nyoma, mely jun. 19-én láttatott — 20-án a mosás után szerinte már nem láttatott; pedig — mondja — csak rongygyal mosta — azonban később beismeri, hogy szalmacsuttakkal is dörzsölte, de — állítja — csak a testet, a láb azon részecskéjét nem. Bebizonyult, hogy ;i ruhákon nagy mennyiségű felhám tapadék találtatott. — A talpbőrt olyannak mondá, mint azé ki nem jár mezítláb ; de azt nem mérte meg s a zsírszövetet nem nézte. A szemet barnás színűnek állítja. 0 nem, hanem a tanuk a nyakon heget láttak; azt, hogy ez onnan lehet, mert állát fával felpeczkelte s ennek maradhatott sértés nyoma, tagadja, mert óvatosan bánt vele. Scheuthauer is kérdőre vette Horváth Gézát, különösen a körmökről, melyeket látott, fogdosott nyáron, deczember elején pedig már nem voltak meg. Sch. előadja, hogy a körmök évek múlva sem rothadnak el; a bécsi Balog kéjhölgy körmei egészen épek voltak, pedig 4 év előtt temettetett el; tehát a dadái hulla körmei sem rothadhattak el s mivel el sem lopathattak, nem elég azt mondani, hogy: nem értem, nem tudom megmagyarázni, hanem be kell vallani, hogy nem voltak körmök. Különben eziránt könnyű s gyakori a tévedés; a körömágy melső széle éles, domború s e miatt a szépen vágott körömmel könnyen felcserélhető; a körömágyak már számos orvost megcsaltak ; különösen régi vizi hulláknál azok mint szép, finom, metszett körmök írattak le. Horváth Uéza azonban marad a mellett, hogy valóságos körmöket látott s azt hiszi, hogy a kinek józan esze és jó szeme van, lehetetlen, hogy a hosszú körmöket a körömágygyal elcserélje. — Pedig az megtörténik — mondá Sch. tanár — s csak az által kerülhető el, ha belevágunk. — Ha azonhan a bonczj könyvben nagyobb hibákat ennél nem követtek volna, az még megbocsátható lenne. — Azután kérdé, hogy látott-e már maczerált vizi hullákat, melyek hónapokig voltak vízben, mivel valamibe megakadtak; tudja-e, hogy néznek ki, hogy azok mint a friss hullák rózsa, vagy fehér bőr szinüek: de ilyet valami 40 ezer hulla közül melyeket bonczolt, legfelebb 50-et látott maga is. — Az elnök a jeles tanárt többször figyelmeztette, hogy a tanu most nem rigorozál s hogy ténykérdések helyett ne árradozzon oly nagyon a tudományos fejtegetésekbe. — Pedig azokra épen e helyen nagyon is nagy volt a szükség. Azután áttért a tyúkszemre s kérdé, mily nagyságú, minőségű volt s kihullott vagy könnyen kihullhatott volna-e ? H. feleié, hogy valóságos tyúkszem és pedig lencse nagyságú volt, bele is vágott s olyan, mely hosszasb ázás után kihullott volna, pedig, megjegyzé Sch.. a hulla napokig volt vizben s még sem hullott volna ki ? midőn ekkor minden tyúkszem erősen felduzzad s kihull; lehetséges tehát, hogy az más. t. i. lábujj-porcz volt. H. nemmel felelt. — Kérdé továbbá, hogy miért nem írták le tüzetesen a méhet és petefészket, mi az életkor meghatározására oly fontos, kivált midőn az orvosok a csontokat meg sem vizsgálták, kérdé: minő volt a petefészek ? Én tanu, nem szakértő vagyok, feleié. Megkérdezé dr. Trajtlert is. de azt feleié, hogy oda sem nézett az ivar szervekre. — És mi volt az a barnás folt a lábon, iszap nem volt. mert az lemosatott; s miután ott, hol a barna réteg volt, azután behorpadás — H. szerint — nem volt s egészen egyenlőnek nézett ki; ha az eltávolított barna folt felhám volt, eltávolításával behorpadásnak kellett volna keletkezni, — de ez nem mutatkozott, tehát mi volt ? — H. folytonosan nem tudómmal felelt s Sch. azzal végezé, hogy hát barnás epidermis lehetett s más nem. Felelős szerkesztő és kiadií laptulajdonas: SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, züldfa-uteza sz. 1.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán ás pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 írt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schleginger Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya.)