Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 62. szám

Budapest, 1888. Szerda, július 11. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Jogesetek. — Tiszaeszlári végtárgy. Jogeset. A szóbeli végintézkedés érvénytelennek tekintendő, midőn a tanuk majdnem a haldoklás perczeiben jelentek meg, és nem azért, hogy a végintézkedésnél mint végrendeleti tanuk szerepeljenek és a mikor örökhagyó végrendelkezési szándokát nem is nyilvánította. Reizler Amand — Angyalosi János ellen szóbeli végrendelet érvénytelenítése iránt pert inditott — Deési kir. tszék 1881. nov. 25. következőleg itélt: Felperes keresetével s abban tett zárkérésével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek; és felperes a Reizler Alois által Us. Gorbón négy tanú jelenlétében tett azon végintézkedését, mely szerint cs.gorbói házát Angyalosi Jánosnak hagyományozta, mint szóbeli végrendeletet érvényesnek elismerni köteles. Indokok: Az ügy érdemében felperes keresete elutasítandó s a per tárgyát képező végintézkedés az 1876. XVI. t. cz. 15., 17. és 19. §-ai rendelkezésénél fogva, mint szóbeli végrendelkezés érvényben tartandó volt ; mert az eskü alatt kihallgatott négy tanú összhangzóan vallja, hogy Reizler Alois 1879. szept. 16-án ép elmével, senki által rá nem beszélve és kényszerítve, a tanuk által értett oláh nyelven előszóval és jól érthetően Márkis Xucztól vásárolt házát Angyalosi Jánosnak hagyományozta s hogy ezen végintézkedése után pár órával kimúlt; azon körülmény, hogy Reizler Alois pár órával halála előtt tanukat magához hivatta és ezeknek azon megbízása, hogy tett nyilatkozatát írásba foglalják, az 1876. XVI. t. cz. 15. és 17. §-ai szerint azt bizonjátják, hogy Reizler A. végrendelkezése iránti akaratát ebben fejezte ki, s hogy hagyományosának végintézkedése érvényességére celjes bizonyítékot kivánt szolgáltatni. A marosvásárhelyi kir. tábla (1882. nov. 8. 5954. sz. a.) az e. b. ítéletét megváltoztatta, felperes keresetének helyt adott, a Reizler Alois által négy tanú jelenlétében tett szóbeli végintézkedést érvénytelennek nyilvánította, és kimondta: hogy a nevezett hagyatékára nézve törvényes örökösödésnek van helye. Indokok: A kivett tanúvallomásokból az tűnik ki, mikép az alperes által felhívott állítólagos végrendeleti tanuk örökhagyónak majdnem haldoklása perczeiben nem a végett jelentek meg, hogy annak a törvény által kivánt komolysággal és megfontolással teendő végintézkedéseinél mint végrendeleti tanuk szerepeljenek, hanem csak történetesen és másnemű érdekekből voltak jelen. Továbbá mindegyik tanú megegyezik abban, hogy örökhagyó azon nyilatkozatot nem tette, mikép ő végrendelkezni kiván; s hogy azon végintézkedés írásbeli vagy szóbeli legyen. A mennyiben pedig egy végintézkedésről szó lehet, az csak annyiban merült fel, hogy alperes Sándor János tanút az örökhagyóhoz bevezetvén, ugyanakkor alperes örökhagyót felszólította, mondaná meg, mit akar Sándor Jánosnak mint községi bírónak mondani, a mire örökhagyó akkép nyilatkozott: hallod biró, azon házat, melyet Márkistól vettem, adom Angyalosinak, legyen az övé; a mely nyilatkozathoz örökhagyó a többi tanuk állítása szerint még azt is hozzá tette, hogy nevezett közs. biró készítsen arról írást. „A kivett tanúvallomásokból kivehető, hogy valamely végintézkedésnek irásba foglalása kezdetét vette, de az létesíthető nem volt, s hogy azalatt örökhagyó elhalt. „Tekintve tehát azt, hogy a tanuk vallomásaiból kivehetőleg az, hogy örökhagyó komolyan érett megfontolással és minden kényszerítés nélkül végintézkedést kivánt volna tenni, nem igazolt, a mennyiben pedig az örökhagyónak tulajdonított nyilatkozat végakaratának volna tekintendő, azt örökhagyó irásba kívánta foglalni, de az bekövetkezett halála előtt létesíthető nem volt : nyilvánvaló, mikép jelen esetben sem egy írásbeli, sem egy szóbeli végrendeletnek létrejötte nem igazolt, miért is az e. b. ítéletnek megváltoztatásával felperesi keresetnek hely adandó és a törvényes öröklés megállapítandó volt. Kir. Curia a másodbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyta. (1883. június 13. —209. sz. a.) J o g e s e t. A fizetési kötelezettség két kiskorú nevében akkép vállaltatván el, hogy az mindkettejük nagykorúságának előálltával legyen teljesitendö: akkor, midőn csak egyikök elérte a nagykorúságot, ez a tartozás feleösszege iránt még be nem pereltethetik. Beniczky Kálmán Vajdané Szabó Sarolta ellen 2500 írt. s jár. erejéig a losonczi jbiróság előtt sommás pert indítván — Járásbíróság 1882 június 17. 2523. sz. a. a bizonyítási eljárás mellőzésével, alperest a követelésben feltétlenül elmarasztalta, viszonkövetelesével elutasította és az ítéleti illetéken felül 28 frt. 20 kr. perköltségnek fizetésérc kötelezte, köv. indokokból: „Alperesnek az időelőttiség tekintetében emelt kifogása elvetendő volt, mert az A. a. alperes fizetési kötelezettsége nagykorúságának elértére köttetett ki, azon kifogás pedig, hogy a másik kötelezett fél nagykorúságát el nem érte, s ez okból alperes sem perelhető, alaptalan, mert az okmányban ilyen feltétel nem foglaltatik. „Felperes az A. a. okmányt mint adós levelet nyilvános árverésen megvette, tehát törvényes uton jutott birtokába, az aban foglalt jogok tehát felperest illetvén, az érdemileg nem kifogásolt kereseti követelésben alperes feltétlenül marasztalandó volt. „Alperesnek azon kifogása, hogy az illetékes árvaszék az A. a. kötelezettség jóváhagyásával nem a kiskorúak érdekében, sőt hátrányára intézkedett, még valódisága esetén sem szolgálhat felperes mint 3-ik személynek jogos uton jutott követelésének hátrányául, legfeljebb annak idején lehetett volna az illetékes uton orvosolható. Viszonkövetelésével alperes szintén elutasítandó volt, mert felp. a kereseti követelést jogelődje Szabó F. elleni nyilvános árverésen vásárolván meg, s mint ilyen a zálogjogi bizto-itással együtt felperesre ruháztatott, ez ellenében tehát a Szabó Ferenczet egy részt a birtok helytelen kezeléséből s az adó nem fizetéséből terhelő viszonkövetelés nem érvényesíthető. A mennyiben tehát alperesnek az illetékes árvaszéki intézkedésből hátránya és kára támadt, azt azon hatóság elleni kártérítési igény nyel, egyéb tekintetbeni viszonkövetelését pedig Szabó F. ellenikeresettel érvényesítheti. Kir. Tábla 1883. márczius 19. 42681. sz. a. fenti ítéletet olykép változtatta meg, hogy alperes a felperes javára megítélt összeget a felperesi jogelőd Szabó F. ellen vezetett végrehajtást foganatosító losonczi kir. jbiróságnál birói letétbe tartozik lefizetni, egyébként helybenhagyta. Indokok: Tekintve, miszerint a kereseti követelésre vonatkozó zálogjog — a tkvi. kivonat tanúságaként —jelenleg is fenállónak jelentkező több rendbeli alzálogjoggal van terhelve, mely alzálogjogok törlése előtt a jeizálogilag biztosított kereseti összeg felperes kezéhez ki nem fizethető; ugyanazért — a nyilványkönyvi jogot szerzett hitelezők érdekének megóvása végett — a marasztalási összegnek birói kézhez leendő helyezését elrendelni kellett. Kir. Curia mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest idő előtti keresetével elutasította, a perköltséget kölcsönösen megszüntette. Mert Répár m. nováki közgyám a Szabó Sarolta es Szabó Ferencz kkoruak nevében gyámhatósági jóváhagyás mellett az A.) kötvény szerint oly feltétel alatt vállalt 5000 frt, házépítési