Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 58. szám

- 231 — bogy Recsky Móricz fülét megrázta, később pofont adott neki, a pandúr pedig korbácscsal verte. A kertablakból látta, ft a zsalu kissé nyitva lóvén, hatodmagával nézte — másik cseléd szerint csak négyen voltak. Azt nem látta, hogy valaki irt volna akkor. Mikor a vizsgáló biró kijött, Mészáron szobaleányt kihivta nézni, s látta, hogy két ur is volt a szobában, egyik irt. Ekkor is kapott egy pofont, azután Recsky ur után mondotta, a mi leiratott. A dolgot mindenfelé elbeszélte s igy tudták meg a zsidók is. Recsky nagy bottal megverte őtet beszédjeiért, de orvoshoz nem mert menni, félt, hogy ismét megveretik. — Recsky beismeri, hogy Leskót megfenyítette szájaskodá.sáért, de tagadja mindazt, mit mondott s mindkettőt hamis tanúnak nyilvánitja. Szilvásy szakácsné, tavaly Rec3kynél, most a csendőröknél, határozottan vallja, hogy Móriczot uem verték, nem bántották percig sem, nem is hallá ezt egy cselédtől — Leskótól sem; hogy nem verték, mondotta a kertész, dohányos és a dajka, kik bent voltak; de Leskótól tudja, hogy •őt Recsky megverte, ő ezt sem látta. A többi cseléd csak azt beszélte, hogy vallatták Móriczot. Szembesítéskor csak Arvai mondá, hogy neki Leskó elbeszélte a dolgot — Zdanek és Szilvási állandóul tagadják azt. Klein volt az utolsó, ki mint közöltük, nem akart esküdni, mert nem tudta, mi a való beszédjéből. Most már emlékezik s ellenkezőleg vizsgálati vallomásával, erősiti, hogy a templomban szombaton senki sem maradt s onnan -a metszőket is látta kijönni. A vizsgálóbiró azt irta be: hogy nem látta — pedig ő csak azt mondá, hogjr nem emlékezik reá. A június 27-ki tárgyaláson több nagy érdekű mozzanat merült fel, mint: a Scharfné szembesitése fiával Móriczczal, a hires Barcza Dani debreczeni csendbiztos vallomása és szembesitése Recskivel stb. Scharf Józsefné a templomban lé" télről, kijövetelről, ennek idejéről ugyanazt vallja, mit a többiek. A kis Samu neki nem beszélt semmiről, csak azt mondá, hogy Huntól czukrot kapott; Esztert határozottan nem ismerte; Solymosinéval találkozott a ház előtt, beszéltek Eszter eltűntéről, de hogy férje mit s a nánási esetről beszélt-e, nem tudja, mert nem voltak ott egyszerre, férje akkor jött oda, mikor ő elindult. Solymosiné szemébe mondá, akkép hogy előbb ő azután férje jött, de jelen volt a nánási eset elbeszélésénél. Azt is határozottan mondja, hogy Solymosiné testvére nem volt vele. — A gyertyatartókat szombaton reggel mindig Bátoriné vagy leánya tette el; lehetetlen hogy tavai azon napon is más rakta volna el — habár a vizsgálatnál megengedé hogy némelykor más keresztény is leveszi. Móriczról vallja hogy félénk, de daczos s makacs, hazugságon sokszor rajta kapta, visszabeszélt neki, többször meg kellett őt verni, ki egy ily alkalommal egy éles kést dobot reá, mely meg is érintó, karján nyoma is volt; de őszkor i is, miután megverte, egy baltát fogott reá s utána vágta ; hogy Móricz tavai szombaton délben a templomi esetet elbeszélte volna, nem hallotta, nem beszelt semmit. Hogy Samu meséje mikép keletkezett, nem tudja, alkalmasint mások mondták s utánok beszélte. De neki Samu sohsem beszélte. Arról hogy a templom kertjében uj gödör találtatott, nem tud semmit, arról sem hogy a közelebbi éjszakán valaki ott járt volna. — A vizsgáló biró, ki csak magában volt, nem mondta hogy mivel vádolják, hanem felolvasták hogy Móricz vádolja azzal, hogy azt mondta volna neki hogy hallgasson a dologról mi pedig nem igaz. Valja hogy többen a keresztények közül részvéttel voltak s azt mondották hogy nem hiszik a beszélteket, igy az öreg Pap Jánosné is. Móricz szembesités végett behivatván, ismétli, hogy a templomban történtek elbeszélésére, anyja azt mondá, hogy hallgasson. És ezt anyjának szemébe is mondotta. Azt, hogy baltát is vágott volna anyja felé, tagadja, csak kést dobott reá. Anyja határozottan mondja, hogy mindenben hazudik. Behivatott az apja is. „Kérlek édes fiam — mondá — édes apád vagyok H esztendeig etted kenyeremet, szánj meg engem és ezen öreg zsidókat ezekkel az ősz szakárukkal, mit vétettünk mi neked ?" „Semmit sem vétettek nekem — feleié Móricz — csak az egyet tették" (a gyilkosságot.) És erre senki sem volt tanitóm, s otthon azért nem beszéltem róla, mert eltiltották, eltiltotta az anyám. Arra, hogy apja házánál nem is hallá, hogy mi az a börtön, feleié, mikép Péczeli megmagyarázta neki, hogy mi az az örökös rabság. — Hát azt akarod, kérdé az apja, hogy én is az legyek ? Móricz egész cinismussal feleié: hát az fog lenni ! Kérdezte fiát a zsidó vallás megutálásáról is. Megutáltam — feleié — mert nem akarok zsidó lenni, megutáltam ezt a vallást azóta hogy a megyeházban vagyok. Scharf József később ismét kérdé fiától, emlékezik-e mikor neki vajas kenyeret hozott s kérdeztetett általa: mi hir otthon mert egy hétig távol volt; feleié: azt beszélik, a leány megkerült Tolcsván; már pedig ha látta, hogy a zsidók megölték, mért nem mondá : az nem lehetséges hogy kikerülhetett. — Azért, feleié Móricz, mert azt mondák, ne beszéljek senkinek. Az örök ellátását állítólag biztosító min. rendeletről azt vallja Móricz: hogy azt ő maga fedezte fel a levéltárban s olvasta. Pedig most már hitelesen tudatik, hogy nem olvashatta, mert az nem létezik. A templomi históriáról azt mondja, hogy folyvást egy szemmel nézte a kulcslyukon át, mert másik szeme hibás. A megyeházból mindig Henter vagy hajdú kíséretében jár ki, mert máskép megölnék a zsidók. Szembesítették vele Lesko Mari s Zdanek cselédeket, kiknek szemökbe mondá hogy hazudnak. De azok ellenmondásba is jöttek magokkal, mert Lesko ma azt mondá hogy Recski akkor pofozta őt, mikor a két ur Eszlárról éjjel kijött; tegnap pedig azt hogy mindjárt első vallatásánál Recskivel való megérkezte után: Zdanek pedijí „zt mondá tegnap, hogy a konyhából hittak be Móriczot, ma pedig hogy egyenest a szekérről ment be a szobáim. Következett a debreczeni csendb ztos, Barcza Dani kihallgatása. Ez sallangósan, temérdek önhittséggel s elbizakodással eléadja. hogy feltette macában az eszlári ügy kiderítését s állitjn, hogy arra a főügyészségtől is kapott megbízatást; bejárta Eszlár érdekelt helyeit és személyeit, hol a kath. papnál volt szállva; eljött többször Nyíregyházára, itt Henter várnagygyal barátságot kötött s igy az megengedé. hogy Móriczot tanuló óráiban észlelhesse s azután vallathassa is, azon figyelmeztetéssel, hogy vegyen papirost s írja fel, a mit Móricz beszélend. — Ezen irat, mint ő nevezi: jegyzőkönyv igy szól: Na Móricz fiam, most már én vagyok kiküldve a Solymosi Eszter ügyében és most már az igaz dolognak kell kiderülni: Ne félj kis fiam semmit, nem fog bántani senki. Látod, hogy itten nincsen senki más; te, én és Henter téns ur. Beszéld el mielőttünk most, mit láttál ; hogy láttad, ugy a mint történt? „Hát én hallottam a lármát és oda mentem a templom ajtóra és a kulcslyukon láttam, hogy ottan ültek hárman Eszter mellett, aztán egy fazékba vették a vérét. Hogy volt Eszter öltözve ? A maga ruhájában. Olyan veres vizitkébe, vagy olyan nagy kendőbe. Henter közbeszól: mibe volt, nem ingbe? „Igen, igen, egy ingbe," mondá Móricz. Ismerted te Esztert? „Ismertem." Hát hol voltál, mikor Eszter oda ment, láttad, hogy oda ment? „Az udvaron voltam és láttam, mikor oda jött." Hát hogyan ment Eszter oda, ki hivta oda? „Egy koldus zsidó volt ottan, az hivta oda, hogy a könyveket tegye el." „Tudod, hogy az ajtó be volt zárva?" „Tudom, megpróbáltam kiiryitni s hogy nem nyílott, hát csak a kulcslyukon néztem." És azt is láttad, mikor a nyakát elvágták? „Láttam." Milyen késsel vágták ? „Olyan késsel, a melylyel sakterozni szoktak." Mikor láttad, hogy vágják a nyakát, nem ijedtél meg, nem mondtad, hogy jaj! „Nem." Hát Eszter, mikor vágni akarták a nyakát, nem kiáltott vagy rugdalódzott? „Nem kiáltott, mert be volt kötve a szája. Rugdosni nem tudott, mert fogták." Hát ki fogta? „Azt nem tudom bizonyosan." Mikor Eszter oda ment, hol voltál te? „Bent voltam a szobában. Édes apám hivta be, hogy vegye le a gyertyát, s a mikor levette, a koldus zsidó meg kihivta a templomba." Móricz fiam nem felelsz tisztán, igy nem tudom magamat tájékozni. — Nézzed fiam, én tudom, hogy neked van eszed, mert tudod, hogy én végig hallgattam egy párszor, mikor te tanultál és a históriából feleltél, tehát már azt kell tudnod, hogy isten van és ne feledd el, hogy az isten megveri az embert, a ki ilyen esetben hazudik. Te-