Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 58. szám

— 230 — pedig, hogy ezen kijelölés a váltó kötelezettek tudtával s beleegyezésével történt volns, alperes tagadása ellenében bizonyítani meg sem kísérletté: „mindezeknél fogva a kereseti váltónak nem az elfogadónál, illetve jogutódainál, hanem az egyesség ellenesen fizetőkép kijelölt b. csabai népbanknál történt fizetés végetti bemutatását igazoló óvás a visszkereseti jog fent óriására alapul nem szolgálhal : miérl La fölperest viszkeresetével elutasítani stb. kellett. (1883 májún 30. — 334. sz a. Ügyvédségi döntvény. Az ügyvédségi törvény által megállapított fegyelmi büntetések következmi'ni/ei közé nem tartozik, hogy az ügyvéd lakását más kamara területére át ne tehesse; s erre azon intézkedés, hogy a feddés hatályát két év után veszti, nem alkalmazható. Eötvös Károly Lajos ügyvéd a budapesti ügyvédi kamara jegyzékébe leendő bevezettetése iránt folyamodván, a nevezett kamara, miután folyamodó egy panasz folytán a pécsi ügyvédi kamraa által feddésre ítéltetett, kérelmével elutasította, annál is inkább, mert a törvényes két év, mely alatt az írásbeli feddés hatályát vesztené, még le nem telt. A m. kir. Curia Eötvös K. L. fellebbezése folytán a kamara határozatát megváltoztatta és nevezett ügyvédnek a budapesti kamara ügyv. lajstromába felvételét elrendelte; mert az 1874. XXXIV. t. cz. 70. §. 1. és 2. pontjaiban érintett fegyelmi büntetések következményeként sehol sem jelöli meg azt, hogy az ügyvéd lakását más kamara területére át ne tehesse ; mert azon törv. 3. §-a a felvétel megtagadását egyeljek közt csak az ügyvédségtől bizonyos időre vagy örökre Taló eltiltását rendeli, más fegyelmi büntetés esetében pedig a felvétel megtagadását nem rendeli; mert az id. törv. 102. §-ában foglalt azon intézkedés, hogy a feddés hatályát 2 év után veszti, épen azért, mert ezen büntetés hatása nem terjed ki a lakás választási jog korlátozására, ide nem alkalmazható. (1883, június 13. 3533. sz. a.) Vítároalás a tisza-eszlárí bflnöffyben. A június 26-ki ülés a jkönyvet vezető Péczelynek, csendbiztos Recskinek s utóbbi cselédjeinek kihallgatásával telt el, melynek Scharf Móricz vallatására s ennek eszközeire kellett világoságot deritenie. Tárgyalás megkezdése előtt a kir. ügyész indítványt tett Bary vizsgálóbíró mint tanúnak kihallgattatása iránt — Scharf M. azon vallomására nézve, melyszerint Bary által azzal kecsegtettetett, hogy ha vallomást tesz, apjának semmi bántódása sem leend. A tszék annak helyt nem adott. Ezután Péczely írnok vétetett elő. Az elnök igen keveset foglalkozott vele, csak azt kérdvén, mikép történt, hog}r a jkönyveket aláirta anélkül hogy a tollat ő vezette volna, mire feleié: inert Barynak volt kedve vezetni s neki más dolgai is voltak: ;i vizsgálatoknál s vallomások felolvasásánál mindig jelen volt. Kir. ügyész kérdésére beismeri hogy Moriczot Nyíregyházára kelletett szállítani, de éjjelre Recskihez Nagyfaluba mentek, mi azonban ;> vizsgálóbíró tudtával történt. Konstatáltatott továbbá hogy nem lehel mondani, mikép Móricz önként jelentkezett volna a vallomástételre, s bogy nem beszélgetés mint P. mondja, hanem kihallgatás történt, mi felett jkönyv vétetett fel s tanuk is alkalmaztattak. Szóba jővén hogy a bh\ ügyv. szabályok szerint 1*. előéletét igazolta-e, Eötvös védő felemlité, hogy néhány év elölt [Haváról több rab próbaszabadságra kibocsátatott, kik közt, volt Péczely Kálmán is, ki kegyetlenséggel többek társaságában elkövetett gyilkosság miatt 15 évre Ítéltetett. P. önmagánkivül feleié: ez alávaló személyeskedés, ily torturát még Spanga sem szenvedett. — Kir. ügyész azonban átadta az igen meglepett elnöknek az illavai fegyház értesítő jegyzékét. Ezután Eöl VÖS I űzet esen kereszttűzbe vette. — Töbszöri kérdésre, minden daczolás mellett is,azt feleié: bogy haza egyenesen Nagyfaluból ment s nem ment innen Eszlárra. Május 19.20 21-én Eszlárron hivatalosan működött, este Nagyfaluba ment, s innen másnap egyenesen haza Nyíregyházára, és mégis május 22-én Eszláron jkönyvet irt alá mint tanú, hol akkor nem volt: és I'. saját szavai szerint hazajövetelével 2— 3 napié- l)(>tee-en feküdt s még is 2 i-röl több általa aláirt jkönyv van. többen ugy hogy nevének hely sem volt hagyva. Tehát ezen jkönyvek hamisak. P. akkép magyarázza, mikép fent levén a hivatalban, a jkönyveket egy csomóban összevette s aláirta. Constatáltatott továbbá hogy a Péczeli által Nagyfaluban felvett vallatási jkönyv nem bir dátummal : továbbá hogy azon ténta melyet Bari Eszláron a jkönyvnél használt, az melylyel Péczeli Móricz vallomása lelett a jkönyvet felvette s az ugyanazon szobában irt Recski féle levél tóntája, s azon jkönyvé, melyet, ugyanott Bari is felvett, bárom egymástól különböző ténta — mi ott szolgálatára, nem lehetett. Felhozatott hogy azon jkönyv alatt ez áll: vallottam ezeket minden kényszer nélkül Scharf Móricz — mit ez P. szemei előtt irt fel, az ő felhívására — ámbár a kényszer használata tiltva levén, nem szokás a tanuzási jkönyvre ily bizonyitvánt vezetni. Okául P. azt hozta fel, hogy a kényszerítésnek még látszata is eltűnjék, s mert a csendbiztosnál tett vallomásokról azt mondják hogy kényszeritettek voltak; és még is mondá a védő épen oda vitték Moriczot. — Beismertetett az is hogy Móricz nem lett figyelmeztetve arra mikép apja, szülei ellen nem tartozik vallani. További kérdésekre feleié: hogy Móriez nem ment be velők Recsky ebédlőjébe a mikor megérkeztek, előkellett hivatnia, állítólag a konyhából. A Bari általi vallatásnál nem volt jelen s mint tolnok aláirta. Daczára nagy fejfájásának, mi végett le kellett feküdnie, a hoszu 1 és fél iv jkönyvet még is megirta, mert ugy akarta s bogy legyen ott ha Bari kimegy. Következett a csendbiztos tanuzása. Beismeri, hogy Scharf M. azért adatott neki át, hogy Nyíregyházára vigye, mit ö nem tett, hanem Nagyfaluba vitte. Előadja, hogy a mikor Péczeli s Móricz hálószobájukba mentek lefeküdni, az megszólitá, hogy miért nem vall, s azután Móricz késznek nyilatkozott reá; de semmi erkölcsi kényszer, megfélemlítés nem használtatott; különben isin ételi a Péczeli által mondottakat. A jkönyv iró^zobájában íratott, hol csak egy asztal van, de tintatartó néha egy, néha kettő. Érdekes, hogy azon sorokban, melyeket Péczelinek Móricz vallatása után Barihoz intézett levele hátára irt, az foglaltatik, hogy sürgeti ő is Bari kijövetelét, ^nehogy az ügy más fordulatot vegyen." Ezt akkép magyarázza Recsky. nehogy később máskép beszéljen ; mire megjegyeztetett, hogy ha a fiu annyira önkéntesen nyilatkozott s irta alá távol minden bántás s kényszertől, miért lehetett félni, hogy másnap reggel máskép fog beszélni ? Kérdezték, hogy mivel hatottak ugy Móriczra, mikép az előbb vallani nem akaró azután oly i*ettenetes dolgokat vallott ? Csak azzal, hogy mondottuk neki. ha nem vall, fogságba jön; — pedig már Eszláron tudta.hogy börtönbe viszik őtet. Azon rejtélyt, hogyan történhetett, mikép Bary. ki szinte fenyegette fogságba vitellel, de oda el is vitette, s a ki órákig vallatá Moriczot, ez mégis nem vallott be semmit, miről -iO-en tanúskodnak. — akkor Péczeli néhány szelíd szavára egy pár perez alatt más vallomást tett, nem tudta megfejteni. Ezután Recsky cselédjei hivattak elő: Arvai Julcsa Móricz kinoztatásáról mit sem tud, csak cselédtársától, Leskótól hallotta, mikor egy zsidóasszonynak beszélte, hogy Móricz kínoztatott, mit Recsky megtudván, őtet is megverte, foltjait testén látta is. Azért ment el szolgálatából, mert az asszony öt megverte. Zdanek Gergely kocsis többekkel nézte az ablakon át, hogy mit csinálnak Móriczezal, s azt mondja, hogy Recsky parancsolta legényének, hogy üsse pofon, de az nem ütötte. — Recsky erre feleié, hogy nincs hang, mely azon szobából kihallatszhatott volna és leeresztett zsalu volt, melyen át látni sem lehetett. — Fentnevezett Leskó Mária azelőtt Recskyéknél szolgált, most Tokajban, honnan saját beismerése szerint két zsidő hozta be őt vallani, hivatalos jelentés szerint megszökött tokaji gazdájától. Móricz Nagyfaluba való megérkezéséről azt mondja, hogy csak hárman jöttek: a csendbiztos, Móricz és a pandúr. Ezen személy azt vallja, látta,