Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 58. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, július 1. 58. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Polgári s váltó jogeset. — Ügyvédségi döntvény. — Tiszaeszlári végtárgy. — Cnriai Értesítő. Jogeset. Habár az adásvevési szerződésben a vételár visszafizetése nincs is kikötve, de ha az felbomlik, s a szerződés előtti állapotnak kell helyre állíttatni : az magából a törvényből következik. Előjegyzés igazolásának nincs helye, ha a zálogjog az igazolási kereset benyújtásakor, a mellék jelzálogul szolgált ingatlan elárvereztetése folytán, már ki volt törülve, s igy igazolható előjegyzés már nem létezett. Gáli József s neje Müller Júlia képviselve Vojnovits Aron ügyvéd által, Dungyerszky Árkádia e. zálogjogi előjegyzés igazolása iránt az ó-becsei jbiróság mint telekk. hatóság előtt keresetet támasztván •— Járásbíróság 1881. febr. 28.-667. sz. a. Ítéletével kötelezte alperest tűrni, hogy az 1880. június 26.-2837. sz. a. kelt végzéssel a szent-tamási 3405. s 1884. sz. tkkönyvben foglalt, alperes tulajdonául felvett birtokára 400 frt vételár erejéig nyert előjegyzési zálogjog igazoltnak kimondattassék; saz felperes javára zálogjogilag bekebeleztessék; felperesnek 20 frt perköltség is megitéltetik, mind azon esetre, ha felperesek pótesküt tesznek arra, hogy az A. szerződésben foglalt és Dungyerszky Árkádiától megvett 2793. sz. föld után járó 400 frt vételárt lefizették; következő indokolással: „mert jóllehet alperes az A. szerződésen látható keresztvonását kétségbe nem, de sőt magát a szerződésben foglalt földnek felperesek részére lett eladását — tagadásba nem vette; de mind a mellett a szerződés tartalmát s a vételár lefizetését kétségbe vonta, minek ellenében felperesek az általuk felhivott Kovacsek Miián abbeli tanúvallomásával, hogy a szerződés, ugy annak tartalma való s hogy a kérdéses földet alperes eladta, Gáli István tanúnak abbeli vallomásával pedig, miként alperes a vételárnak előtte történt lefizetését előtte beismerte, a kereset fentartására fél bizonyítékot nyújtottak ; annálfogva annak kiegészítéséül stb. „Alperesnek Gáli István tanú elleni azon kifogása, hogy az felperesnek testvére, birói figyelembe nem vétetett azért mert e tanú a perben nii:es érdekelve, de azon felül őt a szerződést ellőttemező másik tanú is helyettesíti. Kir. Tábla 1882. okt. 2—17619 sz. a. megváltoztatta s felpereseket keresetükkel elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén. „Mert a kereset alapjául szolgáló A. adásvevési szerződésben a vételár visszafizetése iránti kötelezettség nem foglaltatik; s igy annak alapján, még az előjegyzés sem lett volna elrendelhető. De azon kivül az előjegyzés a szent tamási 1884 sz. telekjben foglalt egyik ingatlanra nézve, a telekk. kivonat szerint az igazolási kereset beadásakor már kitörülve volt. s igy ezen nem létező előjegyzés különben sem lenne igazolható. Kir. Curia következőleg itélt: „A kir. tábla Ítélete, a mennyiben felperes a szent-tamási 1884 sz. telekjben 7. 8. alatt foglalt zálogjogi előjegyzés igazolása iránti keresetével elutasitatott, — helybenhagyatik; ellenben a szent-tamási 3405. sz. telekjben 5. 6. alatt előjegyzett zálogjogra s a perköltségre nézve megváltoztattatik s e részben az első biróság Ítélete hagyatik helyben oly értelemben, hogy a most említett zálogjogi előjegyzés igazoltnak kimondatik. Indokok: Az 1884 sz. telekjben előjegyezve volt zálogjogot igazoltnak kimondani nem lehetett; mert azon zálogjog a telekkönyv tartalma szerint már ki volt törülve az igazolási kereset benyújtásakor annak folytán, hogy a mellék jelzálogkép szolgált 2793 sz. ingatlan időközben árverés utján eladatott. Itt tehát előjegyzés mely igazolható volna, nem létezik. „A 3405. sz. telekjben foglalt előjegyzésre s perköltségre nézve helybenhagyatott az első biróság ítélete indokaiból annyival inkább, mert nincs ugyan kikötve az A. adásvevési szerződésben a vételár visszafizetése; de folyik az a törvényből akkor, midőn a szerződés felbomlik ugy, hogy a szerződés előtti állapotnak kell helyreállíttatnia, A telekjegyzőkönyv tartalma pedig mutatja, hogy az adásvétel tárgyát képező 2793. sz. ingatlan időközben alperes adósságai miatt elárvereztetett; s hogy igy annak tulajdonjogát felperes az A. szerződés alapján el sem nyerheti." (1883. május 31.—9248. sz. a.) Váltójogi eset. A váltón egy harmadik személynek fizetökép kijelölése annak kibocsátásakor, s elfogadásakor még elő nem. fordulván, sem az nem igazoltatván, hogy váltókötelezettek utóbb abbabeleegyeztek: a váltónak nem az elfogadónál, hanem az egyesség ellenesen kijelölt harmadik személynél történt fizetés végetti bemutatását igazoló óvás a viszkereseti jog fentartására alaptd nem szolgálhat. Békés-csabai népbank Haan Béla ügyvéd és Kvasz János e. 180 frt váltóösszeg fizetésére a b.-gyulai tszéknél pert folytatván — Törvényszék 1882. okt, 18. 4161. sz, a. felperest keresetével elutasította és 19 frt. 45 kl\ perköltségben marasztalta köv. indokokból: „Alperesek abbeli kifogása, hogy a kereseti váltó akkor, midőn ők kibocsátói, illetve forgatói aláírásukat reája vezették — lejárati idővel ellátva nem volt s hogy az a létrejött megállapodás ellenére utólag lett kitöltve, birói figyelembe nem vétethetett, mivel alperesek ezen állításukat nem igazolták s mivel ily kifogás a váltótörv. 93. §-a értelmében fel nem hozható; „mindannak daczára azonban elutasítandó volt felperes, mivel a kereseti váltó, melyen az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely megjelölve nincsen, nem telepitett váltó; mert azon kitétel: hogy fizetendő B.-Csabán a békés-csabai népbanknál, nem jelent telepes megjelölést ; r midőn tehát a kereseti váltó nem az intézvényezetnek, s illetőleg elhalt örököseinek, hanem Lanner Károly mint a b.-csabai népbank pénztárnokának lett fizetés végett bemutatva, az óvás szabályszerűen felvettnek nem tekinthető, miért is felperes a kibocsátó s forgató ellen a viszkereset fentartására szükséges cselekmények elmulasztása miatt viszkereseti jogát elvesztette". Kir. Tábla 1883. jan. 31. 5685. sz. a. inodokaiból helybenhagyta; „tekintve, hogy a kereseti váltó fizetés végett a b.csabai népbank helyiségében az elfogadónak, illetve örököseinek lett volna bemutatandó". Kir. Curia szinte helybenhagyta köv. indokolással: „A váltótörvény a váltószerződésre lépő feleket nem gátolja ugyan azon jogukban, hogy közös megállapodással egy harmadik egyént jelölhessenek ki, a ki által, vagy a mi a váltóügyletek körül fennálló gyakorlathoz képest egyértelmű, kinél a fizetés teljesítendő; mi ha igy történt, a dolog természetéből folyik, hogy a váltó birtokos — viszkereseti jogának fentartása végett — eleget tett törvényszerű kötelességének akkor, ha az ily váltót a fizetés teljesitőkép egyetértőleg elfogadott személynél mutatja be s a fizetésnek ezáltal lett megtagadását kellő időben felvett óvással igazolja. „Minthogy azonban jelen esetben felperes alperesnek kifogásbeli azon állítását, hogy a kereseti váltó annak kibocsátásakor és elfogadásakor nem a jelen alakjában volt kiállítva; hogy akkor a kereseti váltón ezen szavak: „fizetendő B.-Bsabán a b.-csabai népbanknál" — elő nem fordultak és hogy ezen szavakat felperes utólag jegyezte a váltóra, válaszában tagadásba nem vette és igy hallgatag beismerte, hogy a fizetőkép kijelölt személynek a váltóra jegyzése általa később eszközöltetett ; azt