Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 57. szám

— 228 — beszélhessen; a Taubnál szállásolt két metsző hozzá betért félórára; Taub is ott volt, de már nem tudja, hogy előbb ment-e be hozzá s azután haza, vagy hazulról visszajövetkor. Evés után ő is Taubhoz ment ugy fél 2-kor vele ment Solymosi Zsófi is egy üveg borral, s ekkor látta Esztert is a hogy a boltba ment s ez negyed egykor volt ; Zsófi beszélt vele. Taubnál egy órát mulattak Ezen ülésben tudatta a kir. ügyész hogy Bary ismét Eszlárra küldetett vizsgálatra, mert feljelent etet t hogy meg van az asszony, ki a hulla csempészeknek átadta a ruhákat, melyekbe az felöltöztetett. Ezen kiküldetés védők s közvádló részéről erősen megtámadtatván, a tszék hosszasb tanácskozás után azt visszavonta. A mai tanuk megesket ése is elrendeltetett, kivévén Kleint, ki attól vonakodott, illetve irtózott, mert, mint maga mondá, nem tudja, ugy volt-e a mint mondotta. Panaszoltatott az, is hogy a tanuk ki s bejárnak, egymással értekeznek, s hozzájuk is idegenek mennek be p. o. egy magasb rangú katonatiszt is; továbbá hogy Bary oly ülőhelyet választott, hol a tanuk elmennek — alkalmasint hogy befolyásolja őket. Június 25. már hatod napon tovább foglalkoztak a tanuzással, az ismeretes kérdések, s különösen az alibi megfejtésére nézve. Érdekesebb mozzanatát a Scharf Móriczczal Nagy faluban Recsky csendbiztosnál történt dolgok képeztek. Bosenberg H. kihallgattatása szombaton be nem fejeztetvén, hétfőn ismét elővétetett — ki következőket vallott. Taubhoz félegy körül ment a borral mellyet S. Zsófi vitt, akkor találkoztak a kath. templom előtt Eszterrel, kivel ő nem beszélt, s kiről nővére azt mondá: hogy szomorú. — A sztrojkói útról, melyről már volt szó, azt beszélte el, hogy valami levél jött Lichtman Jakabhoz aziránt hogy az ottani, orosz papnál egy magyar leány van, s Lichtmann felszólított, menjek oda megnézni, nem-e Eszter az; költséggel ellátatott 3 elutazott — erről, hogy mit mondott családjának nem emlékezik; pénteken délben jött^ vissza, s hogy ekkor azt beszélte volna, hogy Eszter legfőbb 3 nap alatt, élve vagy halva, de bizonyosan előkerül — valótlannak állítja, hanem csak reményét fejezé ki, hogy az isten megsegit s kiderül az igazság. Erősen állítja hogy a templomból szombaton 11 körül jött ki. Elismeri, hogy Smilovits a hullacsempész börtönéből neki levelet küldött, mi ugy történt, hogy ő azt mondá, nem hiszi, hogy egy zsidó is van már, ki a hullahozatalt beismerte, ha csak azt Írásban és pedig zsidó Írásban nem látja; azért íratott a levél, melyben felszólittatik, hogy vallja be ó is tettét. 0 vele soha semmi összeköttetésben nem volt, hirét sem hallá. A két metszőnek szombaton 11 óra felé hozzá betértéről, früstököléséről s Taubnak is bemenetéről ismétli, mit tegnap vallott. Solymosi Zsófi azonban előhivatván, azt vallja, mikép nem emlékezik, hogy akkor reggelire vagy ebédre vendégek lettek volna náluk; s hogy templom után kikkel jött haza gazdája, nem tudja, mert nem láthatta s nem is volt kint; szemében mondja, ho^y nem voltak akkor ott vendégek, üsté felé templom után gazdája, mivel ő sírt, szót váltott vele, s azt mondá, az én leányom is ugy ment el s a széniről haza került; ne búsulj, Eszter is kikerül; de Eszter szomorúságáról nem volt beszéd, nem is lehetett, mert ugy örült, hogy pénzt fog kapni ruhára. Rosenberg azonban megmarad állításánál, sőt, azt is kérdé Zsófitól, mért, nem kérdéd szomorúsága okát, mire őfelelé: „elég marhaság volt tőlem." Négy-öl na] ilva ez szóba jővén, ismételé Ugyanazon szavait; mikor (iroszberj^hez küldi', ott is azt, mondá a. Szolgálónak. Zsófi azonban tagadja mindezeket. Neje is elővezettetvén, vallja, hogy férje tavai elutazott, de csak azt mondá. llOgy Tokajba megy, onnan pedig Klein által üzente, hogy tovább megy, de azt nem, hogy hová s miért ? Húsvét szombaton ő nem volt templomban férje 10-kor jött haza Taubbal s két metszővel, kik nálok reggeliztek s fél óra múlva elmentek; férje pedig Zsófival ebéd után; Schwartz még egyszer jött hozzájok férjével, azután egyiket sem látta. — Ó is hallotta Zsófitól, hogy Eszter szomorú volt s mondá is neki, miért nem kérdezted okát? Igazán szamárság volt tőlem, feleié, mi máskor is ismétlődött, mire ha tagadja, ő kész megesküdni s ezt Zsófinak, ki folyvást tagad, szemében is mondotta. — Zsófi tagadja azt is, hogy Taubhoz ételt vitt volna, azt Szolát Zsófi vitte, de arra emlékszik, hogy Taubék ebédé szombaton náluk volt. Következett Lichtmaun József 48 éves, kevés vagyonú, róla az mondatott, hogy Solymosinénak 1000 frtot igért, ha egy megérkező leányt magáénak ismeri. 0 ezt tagadja s azt vallja, hogy 200 frtot igért s csak azért, ha azonnal még éjjel is megjelenti neki leánya megjöttét; mert ő egész Hegyalját bejárta keresni Esztert s mikor haza jött, mondá neki egy ember, hogy látták Esztert hazafelé jönni, azért ment Solymosinéhoz. Ez azonban akkép adja elő, hogy Lichtman igy szólt: „Nézze, ha a maga leánya éjjel haza jön, és nem tagadja meg, ezer forint lesz a magáé," mire feleié, hogy neki nem kell semmi, csak gyermekét hozzák haza. L. megmarad a 200 forint mellett, mihez szerinte mások is járulandnak. Solymosiné megkérdeztetvén, azt mondá, hogy nem tudja, nem is gondolt reá, hogy idegen leányt akartak volna hozzá hozni. Einhorn József né, korcsmárosnő, vallja, hogy találkozott több keresztény asszonnyal, kik közt volt Solymosiné is s kik azt mondák: ha Eszter megkerülne, a zsidók oly boldoggá tehetnék Snét, hogy leányát férjhez is adhatná; mit ő is ismételt, de valami összegről szó nem volt — habár a vizsgálati könyvben 1000 írtról van szó. Maga Sné a fentebbi szavait ismételi s azt is mondja hogy ketten a kocsma előtt beszélgetvén, 200 írtról tett emlitést. Kihallgattatott a koldus zsidó 33 éves felesége is, ki ismételi az ima idejéről esteli összejövetelről a már közlötteket: Scharfnál szállottak, de nem emlékezik hogy az mindig hon volt-e. De azt tudja, mert ott volt, hogy a templomból mind kimentek, senkisem maradt vissza. Férje este az ima bevégezte előtt kijött, szállására ment s lefeküdt, többé vissza nem ment. Továbbá kihallgattatott Szüszman Jakabné s leánya Lóri, kik az ismerteket ismételik; Cseres Mihály tavai Grosberg cselédje, ki Braunban nem ismeri fel a Nyíregyházára vitt zsidót; Huri András, ki ellenmondásokban volt: Grosz Farkas, ki látta, hogy a 3 metsző Rosenberghez bement fél 12 tájban: Taub Emánuelné ismételi a két sakter náluki ebédelését, az étel hozatalt Rosenbergtől Zsófi által, mit ez ismét tagad — s tanú azt esküvel kész erősíteni; Csugáné 3 saktert látott náluk s még vasárnap is hallott énekelést. — Taubné hazugságnak nyilvánítja; Vámosi Juli, ki szombaton még 1 órakor látta Esztert, mikor Ó-Faluról jött; s hallá, hogy kérdezé őt Zsófi, miért oly szomorú, talán megvertek ? — Zsófi azután figyelmeztettetett, hogy Eszterreli találkozása idejét háromfélekép adta elő; mai szavai szerint 11 —12 óra közt, tegnap öreg délután, tegnapelőtt pedig határozottan egy órakor, majd harangozás 9 ebéd után. ticharf Móricz nagyfalui kihallgatására vonatkozólag Juhász csendlegény nem hallott s nem tud semmit, mert Eszlárról nem ment el. Bakó Ignácz csendlegény együtt ment oda kocsin Móriczczal, s azt adja elő, hogy estefelé Recsky házába megérkeztek. Móricznak nem volt semmi hántása, eleinte nem akart vallani, de miután Recsky azt mondá neki: Apád már kimondta az egész történetet, miért nem mondod ki te is ? Erre feleié, hogy nem az apja, hanem a többi zsidók tették — kiket megnevezett s elbeszélte a történetet, mit Féczeli jkönyvbe vett. 0 folyvást jelen volt. Azután Eszlárról a kir. ügyész s vizsgálóbíró elhozattak ugy 11 óra felér kik előtt Móricz ismétlé vallomását. Ekkor több mások is voltak jelen, kik tanukul behivattak. Sem verés, sem fenyegetés nem történt. Reggel bementek Nyíregyházára. — Durst volt csendlegény nem tud semmit mondani. Féczely 50 éves irnok ugy adta elő, hogy ő mondá Móricznak; te tudsz mindent, miért nem vallod be, eddig a bűntett egész súlya apádra nehezedik, akarsz egész életedben lelkiismereted rabja lenni, szenvedni akarsz egész életedben, azzal apádon nem könnyitesz. Móricz feleié, hogy nem mer, mert a zsidók megölik. Ne félj mondá neki, a tszék mindig védelmedre lesz. Ezután elbeszélt mindent s ezt ő j könyvbe vette s a később jött Barinak átadott. Az ez általi vallatásnál már nem volt jelen. — Péczelyn kivül tanuk meghiteltettek. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-utcza sz. 1.) Magjelan e lap hetenkint vasárnap, sierdán és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osatrák értékben. Budapest, 1883. Scblesinger Ignátz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszámya.)