Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 19. szám

Budapest, 1883. vasárnap, február 18. 19. sz. Huszonötödik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. A zálogjog és nulificatiója III. — Polg., s bűnt. jogi esetek. — Polgári codex terv. — Curiai Értesítő. A zálogjog és annak nulificatiója. III. A magyar tudományos akadémia közelebb mult egyik nagygyűlésén annak titkára Fraknói Vilmos jónak látta hangsúlyozni, hogy a tudományosság terén főleg azok szereztek hirnevet és tűntek ki a jelen korban, a kiknek ősei nem az Árpád magyarjaival jöttek be a hazába. A kikhez méltán számithatjuk korunk kitűnő jogtudósai, codificátorai egy nagy részét is. Nem tagadhatjuk, hogy Árpád magyarjai nem ethnografiai és ethymologiai tudós fejtegetések, hypothesisek által kívánták igazolni leszármazási törzsfájukat, hanem karddal foglalták el e hazát, oltalmazták meg azt és azzal vésték be eredetüket a történelem nagy Jtönyvébé. — E mellett a köz- és magánjog terén koronkint oly törvényeket alkottak, a melyek az alkotmányos szabadságnak vallun türelemnek alapelveit magukban hordván, a középkor sötét éjjelében fényt árasztottak és az emberi elidegenithetlen személyi és dologi jogokat méhökben érlelvén, azokat 1848-ban terebélyes fává növesztették fel. Akik fictionak tekintették a nemzet lételét vagyon s anyagi jóllét nélkül, a magánjog terén oly törvényeket hoztak, érvényesítettek, a melyek a birtokot a nemzet kezében biztosították, és az uzsora rombolásaitól megóvták. Nem a birói hatalmi belátás és ténykedés, hanem a positiv törvények és a feleknek azokra állapított allegatioi védelmétől tévén függővé a jogügyekbeni perek eldöntését. Nem a mindent kizsákmányoló jelenre, hanem a jövőre való tekintettel tették intézkedéseiket. A mik közül elég lesz felhoznunk a székelynemzeti öröködési törvényt, a praefecta keletkezését; amely képes volt a székely nemzetet 1848-ig a maga ősi jellegében és birtokában romlatlanul fentartani. Azon székely nemzetet, a melynek eredetéről, szabad voltáról és sajátságairól, az 1460-ban született és 1532-ben elhalt magyar államférfiú, törvénytudó és királyi személynök Verbőczy István — egészen ellenkezőleg korunk tudósa Hunfalvi Pál állításai s hypothesisével — Tripártituma III. és IV. titulusában közokmányilag és hitelesen a következő kifejezésekben teszen tanúbizonyságot: >Sunt praeterea Transilvanis in partibus Scytaly nobiles privilegiati ab scythico populo in primo eorum ingressu in Pannoniam propagati, quos nos corrupta quodam vocabalo Siculos apellamus dissimilli penitus legeet consvetudine gaudentes rerura bellicarum expertissimi qui per tribus et queratiores atque lineas generatiorum (antiquorum more) haereditates atque officia inter sese partuntur et dividunt.« Mely nemzetet Mátyás király az olygarchák s tisztviselőik önkénye ellen oltalmazott és Bocskay fejedelem végrendeletében meghagyta állam-axiómául különösen megvédeni azt ellenség ellen és amely most pusztulásnak, kivándorlásnak indult 1848-on inét megdöbbentő mérvben letarolt, elidegenített közerdei, felszabadított vagy elvesztett siculica haereditasok, különböző államkölcsön müveletek folytán, — ugy a nagymérvű közadók, közigaztási és törvénykezési költségek, megváltozott forgalmi, ipar- és életfentartási viszonyok nyomara következtében. Árpád magyarjaínak államot alkotó és fenntartó tudományáról majdnem egy ezredév beszél: a történelem. Ez okon korunk tudósai tudományáról Ítéletet mondani nem Fraknói ur hivatott, hanem annak idejében a történelem. Nem is azért tértünk ki felvett tárgyunk folyamából, hanem azért láttuk szükségesnek Fraknói reflexiójáról e helyit megemlékezni, mert hasonlatosságot látunk azon tudósok munkálkodásai között, akik a magyarok és székelyek leszármazását a régi traditiók, a hazai történelmi és jogi kutforrásaink helyett ethnographiai fejtegetésekben keresik, és akik történelmi multunkban gyökerező, abból előállott alkotmányos, szabadjogi alapelveket törvényeket és intézményeket külföldön kutatják. Nem törődve a vivendi modussal, a lényegnél, elébbi legislátiónk inténtioival, anyagi helyzetünkkel és azon következményekkel, a melyek ezen kísérletek folytán a gyakorlati életben nyilvánulnak. Elég lenne e tekintetben a magyar jogász-egylet legközelebbi gyűlése folyamára visszatekintenünk, a melynek legnevezetesebb tárgyát, azon elfogadott indítvány képezte, a mely a bűnvádi ügyekben a birói hatáskört kiterjesztve vádinditvány és védelemnélküli inquisitorius hatalommal ruházta fel, és ahol igazságügyi miseriáinak kutforrását, a még be nem hozott szóbeliség és franczia ügyvédi kamara rendszerének hiányában keresik. Programmja a székfoglaló elnöki beszéd következő passusában körvonaloztatván: > Czélunk a szabadelvű jogreform s egyedüli eszközünk a tudományos eszmecsere, a tudomány meggyőző ereje. < Leszállva ezen magas légkörből, a hazai és nemzeti jogviszonyunk és életünk mindennapi küzdterére, annak követeimé nyei megoldásának nyilvánulásaiban és következményiben keressük a tudományt és annak meggyőző erejét. Ami az előbbi legislationknak nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is tekintő intentioi alapján viszonyainkh z mérten kifejtett positiv törvényeknek szabatos öszhangzó voltában, azoknak szakértői, ellenőrzött, fegyelmezett és gyors alkalmazása végrehajtásában és az államot fenntartó felek és azok közege, az igazságszolgáltatás hivatott másik főfactorának, és mostan problematicus üzletivé degradált ügyvédi karnak létfeltételei megóvásában találja eszközeit, garantiáját. A zálogjog, kétséget nem szenved, egyike a legfontosabb reáljogoknak és annak alanyi fogalma, épentartása és gyakorlati effectuálása a közhitel, illetőleg hitelező feleknek létalapját képezi. A melynek megrenditése nagy és kipótolhatatlan anyagi veszteségeket von maga után, a mint ezt igyekeztünk az általunk a fentebbiekben vázolt tényállásban felmutatni. Azon körülmény, hogy értekezésünkben az 1881. LX-ik törvényczikk végrehajtási novella által megváltoztatott 1868dik év LIV. törvényczikk — a prts. szabványaira terjeszkedtünk ki, a dolog lényegén mitsem változtat, sőt amennyiben az 1881. évi végrehajtási novella, a jelzálogos követelések kielégítési módozataiban, nem oly határozottsággal rendelkezik és annak 192-ik §-sza a kérdéses 3 éven túli kamatok kielégítéséről épen nem intézkedik, ezen bizonytalansága az általunk közölt jogeset és consequentiáival való foglalkozást még fokozottabbá, indokoltabbá tette. Törvényszabta és illetékes uton orvosoltatni, és megelőzhetni azon anyagi pusztulást, amely a kérdéses 3 évi kamatok elvesztése folytán, főleg a nemzeti közművelődési tanintézeteket, erkölcsi testületeket a jelzett decisio fölfogása, vagy az alaki eljárást szabályozó egyetlen egy §. hasonértelmébeni magyarázata és alkalmazása menthetetlenül sújtani fogja. *) Csernátoni M. A bélyegdij kiszabása ellen való panaszok tárgyában a mngy. kir. belügyminiszter kövth'zo körrendeletet bocsátott ki: Egy elöfi rdult eset alkalmából, vagyontalan kiskorúak részére, a megyei árvaszék által ügygondnokul kirend It megyei tiszti ügyész, — az általa a kiskornak érdekéhen indított, azonban nem érvényesíthetett igénykereset utáni bélyegdijkiszabást az árvaszéknek bejelentvén, az árvaszék a díjszabásnak a pénzügyminiszter ur által hendö megszüntetése vég tt hozzám fordult. A m. kir. pénzügyminiszter umak folyó évi január 22-én 75043. sz. a. kelt megkeresése folytán, a közig, bizottságot flhivom, hogy a törvényhatósági árvaszéket, illetőleg a rendi zett tanácsú városok és gyámhatósági jog gyakorlatával felruházott *) Nem szükséges mondanunk, mikóp az értekezés ezen utolsó részében vannak eszmék, melyek teljességgel nem a mieink s azok közlésének csak az értekező hí^°£ott kívánatára adtunk helyet.