Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 43. szám

Budapest, 1883. szerda, ápril 18. 43. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Örökös, jogeset. - Ügyvédség! dönt. - Bűnt, esetek. — Bpesti ügy, kamara közgyűlése. — Bendeletek. — Curiai Értesítő Örökösödési jogeset. A szülök az általuk fiuk részére kiállított ajándékozási okiratnál sokkal később tett közös végrendeletükben kinyilatkoztatván, hogy már régebben Összes birtokukat annak Örökségül átadták: felteendő hogy az ajándékozás szintén Összes birtokukra terjedt ki, melykét átruházásijogczim-ajándékozásésörökösödéskülönbözősége mibefolyással sem lehet a törvényes oldalági örökösök igényei állására. Az ajándékozási okirat azon rendelkezése hogy, a megajándékozott fiit magszakadtával a vagyon nővérére szálljon, az ajándékozás érvényét nem sérti, hanem csak a megajándékozott s később örökösnek nevezett fiúnak végrendelkezési jogát korlátolná s az oldalági örökösöket nem az ajándékozás, hanem csak a netán azon feltétel ellen tett végrendelkezés megtámadására jogositaná. Id. Szilágyi Lajosné Batta Zsófi s érdektársai — Batta Andorné szül. Konkoly Thege Irén és özv. Batta Samuné sz. Kandó Karolin Teleszky István s Megó Alajos ügyvéd által védett alperesek e. 1881. jan. hóban a pestvidéki tszék előtt örökösödés iránt pert kezdvén — Törvényszék 1882.május 24. — 4133. sz. a. következőleg itélt. >Felperesek a Batta Andor hagyatéka tárgyában bejelentett igény érvényesítési keresetükkel elutasittatnak s köteleztetnek I. r. alperesnek 321 frt perköltséget fizetni — köv. indokolással •" >Annak előrebocsátásával, miszerint felperesek részéről a sz.-márton-kátai 50, 159., 403., 494. sz. telekkjben foglalt ingatlanok jogi természetére vonatkozó pusz ta előadásból következtetett azon állítás, hogy azok csak 4/7 részben tekinthetők néhai Batta Samu tulajdonául — szemben a telekk. állással jelen per eldöntésénél figyelembe nem jöhet — annál kevésbé, mert a hozomány helyrepótlása iránti kereseti jog csak Kandó Karolint illeti. > Áttérve a jelen keresettel érvénytelenek és semmiseknek kimondatni kért okmányokra. „Annak bizonyítására, hogy az érvénytelenitetni kért F. ajándékozási okiratba oly ingatlanok is beirattak, melyeket az apa fiának átadni nem akart, felperes a II. r. alperest Kandó Karolint tanukép kihallgattatni kéri; I. r. alperes azonban felperesi állítás tagadásával annak, — ki mint alperes tanú is nem lehet — kihallgatását ellenzi; de Kandó Karolin felperesek édes anyja illetve nagyanyja levén, ki a tanúskodást az elrendelt előleges kihallgatáshoz is az 1868:54. t. cz. 207. §. szerint nyert jog alapján — megtagadta — miért is tanuzásra nem bocsátható. így tehát felperesek fenti állítása mivel sincs igazolva, sőt fiának gyanúsítását visszautasító II. r. alperes elleniratában foglalt s felperesileg hallgatag beismert azon állitásával, hogy az F. ajándékozási okiratot ő is sajátkezüleg aláirta, s hogy ezen okmányban érintett végrendelet a férjével 1876-ban közösen tett végrendelet által változást szenvedett, meg is czáfoltatott. > Abból, hogy örökhagyó Batta Andor az ajándékozási okiratban foglalt s neki tulajdonjoggal át engedett ingatlanokból egyes részleteket át nem vette, hanem használatul szülőinek engedte át — szemben az okirat tartalmával s a már rég jogerőre emelkedett bekebelezéssel sem következtethető az; hogy az okiratban felsorolt ingatlanok neki tulajdonul át nem engedtettek, amint is a felperesileg nem kifogásolt 6. sz. 1876-ki végrendeletben Batta Samu világosan beismeri, hogy sz.-márton-kátai öszszes birtokát fiának Batta Andornak örökségképen már rég átadta s nevére át is irattá. »Továbbá felperesek azon állítása, hogy az F. ajándékozási okirat a hibás tulajdonjogi kebelezés helyreigazítása végett Batta Samu a H. kérvénnyel s ehhez A. alatt csatolt okmány mellett folyamodott, magában véve felperesek mellett mit sem bizonyit, sőt az azon kérvényre hozott 844. sz. végzéssel igazolva van, hogy azon kérvénynyel egy közelebb meg nem határozott jog bekebelezése kéretett, mi azonban elutasittatott. >Azon állítást, hogy az F. alattiban hivatkozott 1866. decz. 24. kelt közös végrendeletben az foglaltatott volna, hogy a megajándékozott Batta Andor magszakadása esetére a neki ajándékozott javak nővérére visszaszállandnak s ily feltételt I. r. alperes férje elfogadott volna —felperesek mivel sem igazolták. E körülmény azonban ha igazoltatnék is, a tulajdonjogi bekebelezés helyességét legkevésbé sem érinti, mivel az 187 6-ki végrendeletet Batta Samu s neje megszűntnek nyilvániták s 1876-ban a 6. sz. ujabb végrendeletet alkották. >Azon felperesi előadást illetőleg, hogy az F. ajándékozás által atyjuk Batta Samu utáni törv. osztályrészük sértetett meg — miután az id. törv. szab. 8. §. szerint ily kifogást a leszármazó egyenes örökösök csak annak bizonyítása mellett tehetnek, hogy az örökhagyónak tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb, — ezen feltételt azonban felperesek nembizonyiták, sőt az okmányokkal igazolt azon alperesi állítást, hogy Batta Samu 32786 frt 55 krnyi tényleges hagyatéki értékből a 30605 frt 45 kr köteles részük kitelik hallgatag beismerték — miért is ezen kifogásuk nem bir sulylyal; mihez járul, hogy az esetben is ha köteles részükben sérelmet szenvedtek volna, nem az ajándékozás érvényességét, hanem csak köteles részük kiegészítését kérhetnék — mi az ajándékozó hagyatéka még letárgyalva nem levén első sorban a hagyatékból kö vetélhető. »Azon felfogásból kiindulva, hogy az F. ajándékozás s ez alapján tett bekebelezés által Batta Andor oly ingatlanok tulajdonához is jutott, melyek neki átadni nem szándékoltattak s hogy ezen ajándék által köteles részükben sértettek — felperesek az örökhagyó Batta Andor által 1873. nov. 25. tett végrendeletet s 1879-ki pótvégrendeletet kérik semmisnek nyilváníttatni, mivel oly javakról is rendelkezett, melyeket törvényesen nem birt, melyeknek az ajándékozási okiratban emiitett végrendelet értelmében magszakadás esetén nővérére kellett volna szállani, és mivel az örökhagyó pót végrendeletét betegségének végperczeiben önkivüli állapotban tette. »Minthogy azonban ezen kiindulási pont alaptalansága fentiek szerint már kimutatva lett; s mivel annak bizonyítására, hogy a pótvégrendelet önkivüli állapotban létesíttetett a hivatkozott tanuk épen ellenkezőjét vallják ; miért is ezen felperesi ellenvetés a pótvégrendelet érvényessége tekintetben annál inkább figyelmen kivül hagyandó, mivel ha a pótvégrendelet körül akár belső akár külső kellék hiánya fenforogna is, ez ellen felperesek, kik az 1873 ki végrendelet által semmi jogot sem szereztek I. r. alperes irányában ezen végrendeletet részben módosító pótvégrendeleti intézkedés, a végrendelet érvénye s alakszerűsége e. kifogást nem tehetnék, mert örökhagyó 1873-ki végrendeletében csak azon óhajtását fejezte ki: hogy neje a különben szabad rendelkezésére hagyott javakban családjának nőágon levő érdemes tagjai részesüljenek; s így neje szabad akaratára bizta még a személyek kijelölését is. Ehhez járul hogy felperesek nem vették tagadásba mikép I. és II. r. alperesek közt oly osztály egyesség jött létre, melynek folytán ők jelentékenyen nagyobb vagyoni előnyben részesültek, mint Batta Andor végrendelete alapján részesültek volna. »E1 voltak felperesek vagyonkérelmükkel is utasitandók, mivel azt oly javakra is kiterjesztették, melyek Batta Andor hagyatékához nem is tartoznak s oly egyének részére is kérnek osztályt, kik e perhez nem csatlakoztak. »Végre felperesek I. r. alperes ellen oly követelést is akarnak érvényesíteni, melylyel az állítólag Batta Samu hagyatékának tartoznék, kérvén oly tárgyak kiadatását, melyek a férjes Batta Samu közti bérleti viszonyánál fogva az ő kezein maradtak; ezen jogügyletre nézve azonban felperesek mi bizonyítékot sem hoztak fel. >Mindezeknél fogva, minthogy felperesek nem is állítják hogy örökhagyó Batta Andor az apai ágról reá háramlott oly javakat hagyott volna hátra, melyekről nem