Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 43. szám

— 170 — végrendelkezett s melyekben őket törvényes öröködési jog illetné: a Batta Andor hagyatéka iránt támasztott igényükkel elutasitandók voltak. Kir. Tábla 1882. juli 4. — 31700. sz. indokaiból bhagyta. Kir. Curia a tábla ítéletét helybenhagyta : >Mert az F. ajándékozási okiratot 2. r. alperes is beleegyezésnek kijelentése mellett aláírván, ha mindjárt való volna is azon felperesi állitás, miszerint az ajándékozás tárgyát tevő ingatlanok 6/7 része mint közszerzemény fele részben 2. r. alperest illette: alaptalan az abból vont azon következtetés, hgy miután a férj neje vagyonáról rendelkezni jogosítva nincs, az F. alatti ajándékozás e miatt érvénytelen. >De alaptalan azon felperesi állitás is, mintha az F. ajándékozási okiratban oly birtok részletek is vétettek volna fel, a melveket az apa (helyesebben az apa s anya) íii.nak nem szándékozott átadni, mert az K. okiratnál sokkal későbben 1876. évi februárban alkotott, és a válaszirat beadásának elmulasztása miatt valódinak tartandó 6. sz. közös végrendeletben — az F. alatt ajándékozó és 6. sz. alatt végrendelkező szülők nyilván beismerik, hogy a sz.-márton-kátai Összes birtokukat már régebben fiuknak (I. r. alperes férjének) örökségképen átadták, s azt az ő nevére telekkönyvileg át is Íratták: ennek folytán pedig kétséget nem szenvedhet, hogy nem egyes birtok részletek, hanem az összes birtok képezte az F. alatti átadás tárgyát; és az F. okirat s másrészről a 6. sz. végrendelet között a különbség csak abban áll, hogy amabban az átadás jogczimeül ajándékozás, emebben pedig az örökösödés hozatik fel; ami azonban jelen keresetre döntő befolyással nem bir: mert kétséget nem szenvedhet, hogy azon javakat, melyeket a végrendelkezők I. r. alperes férjének F. szerint ajándékoztak, ugyanazokat 6. sz. szerint neki örökségül hagyták, — felperesekre nézve pedig, ha törvényes osztályrészeikben sértettek, a jogi következményekre nézve mindegy, akár az ajándékozási, akár a végrendeleti intézkedés sérti azokat. >Az hogy az F. okiratban az 1866. decz. 24. kelt végrendelet 5. pontjában foglalt azon intézkedés, melyszerint felperesek állitása szerint Batta Andor magvaszakadása esetére a neki ajándékozott javaknak nővéreire kellene átszállani — megtartandónak mondatik ki, sem az ajándékozási okirat sem az annak alapján kieszközölt tulajdonjogi bekebelezés érvényét legtávolabbról sem érinti; mert még azon esetben is, ha amint ez a H. alatti — magok a felperesek által felmutatott kérvényből kitűnik, az 1866. decz. 24. alkotott végrendelet későbben meg nem szüntettetett volna is, ama végrendelet 5. pontja csak Batta Andor végrendelkezési jogát korlátolná s felpereseket csak arra jogosítaná, hogy amenyiben I. r. alperes férje ama pont ellenére alkotta végrendeletét, annak nem pedig az ajándékozási okiratnak érvényét támadják meg. >Azon kérdés: váljon az F. alatti ajándékozási okirat felperesek osztályrészét sérti-e, — a 6. sz. végrendeletben felperesek javára tett intézkedéseknek figye lembe vételével dönthető el. — Azt hogy ezen intézkedések szerint felperesek azt ami az F. és 6. sz. okiratok tárgyát képező javakból őket törvényes osztályrész czi mén megilleti, meg nem kapnák, felperesek kimutatni, annálkevésbé bizonyítani még csak meg sem kisérlették; I. r. alperes pedig elleniratában az ellenkezőt kimutatta, — mit felperesek czáfolátlanul hagytak. Különben is a miatt, ha az F. alatti ajándékozás felperesek törvényes osztályrészét sértené, annak érvénytelenítését szintén nem lehet kérni; ezen esetben az id. törv. szab. 4. 7. §§-hoz képest a törvényes osztályrész kiegészítésének lenne helye; de felperesek keresetüket nem erre irányozták, hanem Batta Samu hagyatékát <i egyenlő részre kérik felosztatni,— és Batta Andor örökségét */a részben kérték megállapittatni — am< ly kérelmük törvényes alappal nem bir. >Ezekből folyólag alaptalanul támadják meg felperesek az L r. alperes férjének 1873. nov. 25. alkotott s alperes által 2. sz. a. felmutatott végrendeletét; mert örökhagyó azon ingatlanokról végrendelkezett, amelyeket az F. ajándékozási okirat alapján és 6. sz. végrendelethez képest apai s anyai örökségül kapott s amelyekre tulajdonjoga telekkönyvilegbekebeleztetett: az pedig, hogy végrendelkezési joga az 1866. decz. 24. alkotott végrendelet 5. pontja által korlátolva lett volna, — alaptalan állitás, minthogy ama végrendelet a H. kérvényben említett későbbi végrendelettel, amely a 6. sz. végrendelettel szintén viszszavonatott, megszüntettetett, — a 6. sz. végrendeletben pedig ily korlátolás nem foglaltatik. »A mi pedig I. r. alperes férje által 1879. jun. 4. alkotott fiókvégrendeletet illeti, — azt megtámadni felperesek jogosítva nincsenek, minthogy a 2. sz. végrendeletet a 3. sz. fiókvégrendelet az örökösök személyeit illetőleg meg nem változtatta — a 2. sz. szerint pedig felperesek örökösöknek nevezve nincsenek s az örökhagyó végrendelete 5. pontjában I. r. alperesnek csak belátására bizta s nem tette kötelességévé, hogy a nőágon levő érdemes családtagokat részesítse a halála után reá hagyott javakban. A nőhozomány helyrepótlása s a bérlet folytán Batta Andor kezein maradt felszerelvények kiadása iránti kérelmek elutasítására nézve a kir. tábla ítélete indokaiból volt hhagyandó. (1883. márcz. 6. — 7453. sz. a.) ÍJgyvédségi döntvény. Az ügyvéd által beadványában használt kifejezések a bíróság eljárásának szigorára vonatkozván: azok magára a bíróságra nézve sértőknek, tekintélyét csorbitóknak nem tekintethetnek; miért ily esetben pénzbírság alkalmazásának helye nincsen. Dever Lukácsnak — Vio ügyvéd által képviselt Gorup J. s társa e. 50,000 frt. iránt a fiumei tszék előtt folytatott perében alperesi ügyvéd állítólag bíróság elleni sértő kifejezéseket használt, miért a tszék által 1882. május 6. kelt végzésben 30 frt birságban marasztaltatott. Felfolyamodására — Kir. Tábla 1882. szept.12. — 38778. sz. a végzésével: > tekintve, hogy az első birósági'végzésben hivatolt kifejezések, e helyen is ollyanoknak találtatnak, amelyek atszéknek tartozó tiszteletet sértik. >Az első bírósági végzést az Ügyvédi rendt. 20. 40. §§. alapján helybenhagyta * Ez ellen Vio ügyvéd rendkívüli felülvizsgálati folyamodással élvén — Kir. Curia következő végzést hozott: > Minthogy Vio ügy véd részéről nevezett ügyben 1882. május 5. — 1667. sz. a. beadványában használt kifejezések, melylyek szerint a biróság eljárása szokatlan szigora miatt törvényellenesnek, és igazságtalannak jeleztetett, — épen azért mert csak az eljárás szigorára vonatkoznak, a bíróságra nézve sértőknek és tekintélyét csorbitóknak nem tekintethetnek, — szem előtt tartva különösen a perrencL 318 §. szövegezését i». >Vio ügyvéd rendkívüli felülvizsgálati folyamodásának helyt adva, az első bíróságilag reá rótt pénzbirság terhe alól felmentetett. < (1883. márcz. 27. — 0418. sz. a.) Büntetőjogi esetek. Az hogy hamis eskü iránti ügyben a károsult nejének és üzleti segédjének vallomása bir-e s mily mérvben bir bizonyító erővel — csokit a végtárgyalásnál kiderítendő körülményekhez képest a bizonyítékok mérlegelése alapján levén eldönthető; azon vallomásoklW]i — a vád alá helyezés megtagadására — már az előzetes eljárásban >:aló egyszerű elvetése meg nem engedhető. Singer Ignácz 43 éves kereskedő hamis ' fika büntette miatt bünvizsgálat alá vétetvén. Pancsovai tszék 1882 febr. 9. a vád alá helyezést elrendelte. Vádlott sógorát Kaufman Vilmost Lakner János kereskedőnek mint vásárlót ajánlván, Lakner előadása szerint sógora hitelbeli vásárlásáért fizetési kötelezettséget vállalt, minthogy pedig ennek eleget nem tett, Lakner által 64 frt. 70 kr. iránt bepereltetett. E perben Singer főesküt tett arra, hogy sógoráért fizetést nem igért. Panaszos Lakner János neje és Polacsek Pál tanúságot tettek arra, hogy Singer csakugyan határozottan kijelentette, mikép sógoráért ő fog fizetni. Eszerint alapos gyanuokok forognak fenn aziránt, hogy Singer hamisan esküdött. Kir. Tábla 1882. april. 18. megváltoztatta s a vizsgálat megszüntetését rendelte el; >mert nevezett két tanú vallomása a hamis eskü tényére nézve törvényes bizonyítéknak nem tekintethetik ; mert a különben is aggályos Lakner Rozáliának (mint panaszos nejének) és Polacseknek (mint Lakner üzleti segédjének) vallomása a polgári per adataival ellentétben áll, amennyiben a polgári perben Lakner nem is állította, hogy Singer sógoráért a hitelezendő