Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 40. szám

Budapest, 1883. szerda, ápril 11. 40. sz. Huszonötödik évfolyam, TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Ártatlanul elitéltek kártalanítása. — Jogász egylet. — Perorvoslatok. — Jogeset. — Polg. s bünt. esetek. — Curiai Értesítő. Az ártatlanul vádoltak vagy elitéltek állami kártalanítása Azon kérdés: Jár-e az ártatlanul vádoltaknak vagy elitélteknek az államtól kárpótlás és ezen kártalanítás miben álljon? Közel másfél század óta foglalkoztatja a legnemesebb elméket, államférfiakat, jogászokat s törvényhozásokat, mint oly kérdés, mely a jogérzet befolyása alatt megoldatlanul egy jogállamban sem maradhat. Legújabban Geyer müncheni tanár foglalkozik e fontos kérdés megoldásával*) — és pedig azon feltett kérdésre igenlőleg válaszol, különösen kiemelve azt, hogy nem csak az elitélteknek, hanem a vádlottaknak is megadandó ezen kárpótlás; hogy ezen kárpótlás az állam által adandó s hogy a kárpótlási anyag csak pénzben állhat. Nálunk még az ártatlanul elitéltek vagy vádlottak érdekében nagyon kevés történt, pedig kötelességében áll az államnak, azok erkölcsi kárát, kik az állam hiányos eszközei vagy tehetetlen közegei baklövései folytán ártatlanul vizsgálat alá jutottak vagy elitéltettek, pótolni. Hová leend olyan társadalom, hol, ha valaki ártatlanul szenved, egyébb orvoslásban nem is részesül ily bajaiért, mint hogy később jegyzőkönyvileg ártatlannak nyilvánittatik ? Mit tegyen egy ily ártatlan polgár, ki a társadalom által megbélyegzettnek fog tekintetni, kit családja s barátai előtt lealacsonyítottak; talán a jegyzőkönyv hivatalos másolatát mutassa mindenütt ? Ez oly türhetlen állapot, hogy joggal követelik mindenfelé a suum cuique elvei szerint, hogy ha az állam — mint dr. Geyer mondja, —hivatva van a mindent kiegyenlítő igazságot kezelni, ugy vállalja magára az e tekintetben elkövetett hibák körül a felelősséget is! Dr. Geyer mindenekelőtt a fenti kérdés történelmi részével foglalkozik s kiemeli, hogy dr. Roser osztrák képviselő, ugy Phillips s Virchow német képviselők fellépése okozta azt, hogy e kérdés a jogászvilágot 100 év után ismét foglalkoztatja. A chalons sur marne-i akadémia volt t. i. az első, mely 1781. évben pályadijat tűzött ki azon kérdésre beérkezendő leghelyesebb válaszra: » Ha a polgári társadalom tagjai egyikét a nyilvános kormányzat bármely közege által perbe vonatta, és ezen utóbbi pervesztessé válik , mik volnának a legalkalmasabb s legkevesebb költséggel járó eszközök arra nézve, hogy az ártatlannak talált polgár a neki természet jogilag járó kárpótlást megnyerje V *) Következő czimü igen érdekes müvében »Uebev die dem Unschuldig angeklagten oder Verurtheiltem gebührende Entschádigung.* Von prof. A. Geier, München. Ezen kérdésre több pályairat érkezett be, mik közül a girondista Brissot-é, ugy a de Madeleine-é díjnyertesekké lettek. Már az 1786. évben a toscanai büntető törvénykönyvben az ártatlanul elitéltekről is lőn gondoskodva, amennyiben ezek kártalanítására egy külön pénztár lett alapítva. Francziaországban különösen küzdöttek a fenti kártalanítás mellett: Pastoret, Dupin, Legraverend, ílélie, Tissot és Garraud. Említést érdemel Bonneville munkája, mely azonban ép ugy mint Hélie és Legraverend ebbeli czikkei, a kellő szabadelvüségig emelkedni nem tud, a mennyiben a kárpótlást csak akkor találja helyén, ha az ártatlanság teljesen kiderült. Ezen elv ellen dr. Geyer nagyon hathatósan küzd —-se sorok irójais megvan győződve arról, hogy az ártatlanság kiderítése sokkal nehezebb, mint a vétkesnek nyilvánítás, hogy a teljesen ártatlan ember sem szabadulhat meg a gyanútól. — Végre ha a felmentés nem volna egyenlő az ártatlansággal, ugy némely felmentett, ezen felmentés daczára is erkölcsileg büntetve, megbélyegezve lenne. Ily megkülönböztetéseket azonban a társadalom nem tűrhet, mert az, kit a biróság felment, attól megkövetelheti azt, hogy onnan gyanútlanul távozzék, valamint megköveteltetik a bíróságtól, hogy ártatlant jperbe ne fogjon. Legújabban kitüntette magát a feltétel nélküli kártalanítás elve melletti iratával Francziaországban Décourtix. Olaszországban elismerte ezen elvet a szicziliai törvényhozás is s kardoskodtak annak alkalmazásáért különösen Fiiangieri, Carrara, Cremani és Luchini, az utóbbi a legújabb időben. Portugalliában Jose de Mello Freire követelte az ártatlanok kártalanításának behozatalát. Friedmann Arthur. (Vége következik.) A magyar jogász-egylet apr. 7-én tartott ülése, melyben Manoilovich Emil curiai biró mint elnök meleg szavakban emlékezett meg Mailáth Györgyről, mint az egylet alapító tagjáról is. Az emlékbeszédet Csemegi fogja megtartani. Az ülés és vitatkozás tárgyát Dr. Jellinekneka, büntető bíróságok szervezetéről tartott előadása képezte. Tarnai János szólalt fel, ki első sorban a létező állapotot teszi birálat tárgyává ; szerinte el van ismerve, hogy ez az állapot tarthatatlan és ezzel szemben felesleges a tervezet előnyeit kiemelni, mert már csak az is óriás előnye, hogy a tervezet a zűrzavar helyett a rendet állítja oda. Nem áll az, hogy esküdtszék nélkül nem lehetne helyes bűnvádi eljárást alkotni, számtalan expediens van, mely a nálunk lehetetlen esküdtszék mellőzését lehetővé teszi, — és ez első sorban a vádelv, mely a javaslatban tökéletesen van keresztülvive. — Vádtanácsot illetőleg ellentétes álláspontot foglal el Dell Adamival, nagyon veszélyesnek tartaná annak rendkívül fontos teendőit első és utolsó fórumban egy egyes bíróra bizni ezért nagyon is szükséges, a nélkül, hogy költségesebb lenne. A facultativ vád alá helyezésnek akotmányi okokból nem barátja, kell, hogy egy ilyen fontos pontot orvosolható bírói határozat nélkül át ne léphessen a terhelt, mert ez csak az ügyészi omnipotentiát növelné," azt, a melyet Dell Adami is olyan hevesen támadott meg. A feltétlen közvetlenség, melyet Jellinek anynyira hangoztatott, teljesen keresztülvihetetlen. ez tehát nem érv az esküdtszék mellett, de a felebbezés eltörlése mellett sem, mert még ez utóbbi esetekben sem vihető a bűncselekmények tényálladéka olyan plasztikai alakban, mint a hogy elkövettetett, sem a biró, sem az esküdtszék elé; miután még ez esetekben is sokszor hónapok telnek el csak a vizsgálat megkezdésétől a tárgyalásig. A mai körülmények között semmi hajlandóságot nem lát a nép hangulatában a felebbezés eltörlése mellett, mert daczára annak, hogy az első biró a mai eljárás mellett jobban van informálva, mint a felső, a nép ez utóbbinak ítéletében mégis több megnyugvást lát. Hivatkozik Anglia példájára, hol az esküdtszék ezen ős hazájában, most fekszik tárgyalás alatt a javaslat, mely a felebbezési jogot a bűnügyekre is kivánja kiterjeszteni, mert az esküdtszék téves verdictjei nagy mértékben növekedtek. Végre Csemegi javaslata mellett foglal álláspontot. Ez élénk helyesléssel fogadott szakszerű beszéd után Fayer László szólalt fel, ki azt tartja, hogy ha haladást jelez is a javaslat a jelenlegi állapotokkal szemben, de van egy pont, és ez — a vád és védelem közti egyensúly, a mely tekintetben hátramenést tanúsít, mert a javaslat szerint a vizsgálatban az ügyész és magánvádló is részt vehet, és igy a vádlott két vagy három inquirenssel fog szemben állani; mig a vádlott, ki rendesen szegény ember, s védőt nem nevezhet, ezekkel szemben egyedül védelem nélkül fog állani. Ez szóló szerint nem paritás. Szóló a javaslatot nem tartja szóbelinek, mert az első fokon van szóbeliség, de ez nem hoz döntő határozatot, a második fokon pedig, hol döntő határozat hozatik, nincs szóbeliség. Az incompatibilitás kérdését Jelinek javaslata helyesebben oldja meg, mint Csemegié, teljesebben viszi keresztül a szóbeliséget is, de sok az árnyoldala is. Ha ugyanis a súlyosabb bűnügyekben való határozathozatal a decentralizált kir. táblákra bízatnék,