Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 38. szám

— 151 — perbe mindazok beidéztettek, kik néhai Marsovszky Ilonának a keresetben megje­lölt hagyatéki vagyonára örökségi igénye­ket támasztottak; a kik tehát azon hagya­téki vagyonra nézve érdekelve vannak; >azon körülmény pedig, hogy az el­lentétes igények miatt peressé vált örök­ségi vagyon az örökösöküi jelentkezettek­nek, a felperesi kereset indítása előtt bírói­lag még át nem adatott; felpereseket mint állítólagos hagyatéki hitelezőket netaláni jogos követeléseik érvényesítésében nem gátolhatja.« (1883. márcz. 14. — 7808. sz. a.) A budapesti ügyvédi kamara 1883. évi April hó 15-én délelőtti 10 óra­kor, Budapesten, a kamara helyiségeiben (mely a közbejött márczius 31-én (VII. Kerepesi ut 8. sz.) des évi közgyűlését, események folytán f. évi megtartható nem volt) Napirend leend: 1. Az 1882. évi működésre vonatkozó választmányi jelentés. 2. Az évi számadások felülvizsgálása és a pénztár maradvány feletti rendetkezés. 3. A költség előirányzat és mikénti fe­dezésének megállapítása. (Ezzel kapcsolato­san Réső Enscl Sándor kamarai tag indít­ványa, a kamarai tagdijjaknak két részlet­ben beszedése iránt) 4. Kamarai tagok indítványai: a) Dr. Dell Adami Rezsó indítványa az esküdtszéki intézmény behozatala tár­gyában ; b) Dr. Dell Adami Rezső indítványa a járásbirósági hatáskörbe utalt bűnügyekben a felebbvitelt korlátozó törvényt életbe léptető igazságügyminiszteri rendelet tárgyában; c) Dr. Dell Adami Rezső indítványa a Fejérféle okmánytár beszerzése tárgyában. Az évi jelentés nyomtatott példányai a kamara iradájában, a szokott hivatalos órák­ban, a kamatra tagjainak rendelkezésére állanak. Kelt Budapesten, 1883. april 2-án. Ilodossy elnök. összes munkája s fáradozása tekintetbe vé­tetett, — a hitelezői választmánynak pedig a felszámított 65 frt épen nem jár, ennél­fogva tömeggondnoknak meghagyatik, hogy a visszatartott 255 frt. 77 krt ter­jessze be.« Vuchetich Illés tömeggondnok felfo­lyamodására — Kir. Tábla 1882. okt. 5. — 3666. sz. a. következőleg határozott: »tekintettel arra, hogy tömeggondnok kész kiadásai megtérítését minden esetre kö­vetelheti a csődtömegből — részben meg­változtatik, — a 16 tétel alatti 46 kr pos­tabér felfolyamodó részére megállapíttatik s ekként a tömeg részére megtérítendő ösz­szeg 255 frt 31 krra leszállitatik »egyebekben az első bír. végzés — tekintve, hogy a tömeggondnoki díjra néz­Perorvoslatok korlátozása. tartandja re n-1 ve előleges megállapodás nem történvén, annak megállapítása az 1840: 22. tcz. 53. §. szerint a csődbíróság körébe tartozik, te­kintve, hogy a felfolyamodó által kezelt tömeg letétileg őrzött készpénzből állván — tömeggondnoki dija 600 frtban kellő­leg lett megállapítva;tekintve végre, hogy &1 csődválasztmány tagjait csődtömegből díjazás nem illetvén, tömeggondnok ily díj kifizetésére jogosítva nem volt —hely­benhagyatik.« Tömeggondnok további felfolyamo­dása fotytán. Kir. Curia a másodbirósági végzést a megállapított 46 krra nézve érintetlenül — az állítólag kifizetett 65 frtra s a költ­ségjegyzék 1—13. tételeire nézve helyben­hagyta — ellenben a 14 15 17 — 27 téte­lekre vonatkozólag mindkét alsó bir. vég­zést megváltoztatta, és ezen tételek bírói megállapitásának helye találtatván, az ezek­ben felszámított dijak 105 frban állapitat­nak meg, mihezképest a tömeggondnok a másod bíróság által megtérítendőnek mon­dott 255 frt 31 kr. helyett csak 150 frt 31 krt tartozik visszafizetni; >mert az 1840 június 17-én az 1840. évi csődtörvény hatályát megelőző régibb szabályok értelmében elrendelt, sezen sza­bályok szerint hozott valódisági s osztá­lyozási ítélettel, valamint ugyanezen sza­bályokra való hivatkozással hozott kifize­tési ítélettel elintézett jelen csődperre az 1840-diki csődtörvény s különösen annak a helybenhagyó másodbirósági határozat elleni további jogorvoslatot tiltó 101. §-a nem alkalmazható; mihezképest jelen ügy e helyütt érdemlegesen volt eldöntendő, — és imert a jogerejü kifizetési ítélettel ki­mondatott, hogy a 255 frt 77 krnyi feles­legből a felosztással járó költség, ugy a tömeggondnoknak a kifizetésekért utólag megállapítandó munka s fáradozási dija fize­tendő ki; miből következik, hogy a tömeg­gondnok sem a kifizetési Ítéletet megelőző s a költségjegyzék 1—13. tételeiben fel­számított dijakat sem a kérdéses 65 frtot nem követelheti, ellenben a kifizetési ítélet után, a felosztás, vagyis kifizetések alkal­mával felmerült dijak megállapítását jogo­mivei azon kérdés: vájjon a Az 1840. évi csődtörvény hatályát megelő­zött, — valódisági, osztályozási s kifizetési Ítéletekkel az akkori régibb jogszabályok sze­rint ellátott csodperre az 1840-ki csődtör­vénynek a két egybehangzó itélet ellen további perorvoslatot kizáró szabálya alkalmazást nem nyerhet. Lukics Pál és Mózesnek még Újvidék város tanácsa mint csődbíróság előtt kez­dett s később az újvidéki tszék által foly­tatott csödügyében a tömeggondnok bead­ványára, melyben 317 frt 10 krt. mint ma­radványt beterjesztette — Törvényszék 1881. — 6394. sz.a.köv. végzést hozott. » miután tömeggondnok számadásáért san kérheti, vagy sem ? — jelenleg megbirálás tárgyát már nem képezheti. (1883. márcz. 27. — 991. sz. a.) Valamint ki van zárva 500 frtig a további felebbező az első bir. Ítéletet helybenhagyó táblai itélet ellen: hasonlóan nem engedhető meg az akkor sem, ha az a felebbező javára lett megváltoztatva. Schieber Miklós s Katalin — Franzen Miklós és neje e. 225 frt iránt n.-becskereki j bíróságnál pert folytatván — Járásbíróság 1881. okt. 7. — 5493. sz. a. alpereseket a kereseti összegben per­inditástóli kamataiban s 19 írt perköltség­ben marasztalta. Kir. Tábla 1882. május 10. —21373. sz. a. akkép változtatta meg, hogy a meg­ítélt tőkét 200 frtra leszállította — egye­bekben a tszék ítéletét helybenhagyta. Alperesek további felebbezéssel éltek. Kir. Curia ezen felebbezést hivatalból visszautasitotta; »mert a midőn az 500 frt készpénz­követelést tárgyazó perekben az 1881. 59. tcz. 47. §-sza az esetben, ha az elsőbiróság ítéletét a másodbiróság helybenhagyta, a további felebbezést kizárja: nem adathatik hely annak akkor, sem, ha mint jelen eset­ben történt, a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét a felebbező fél javára változtatja meg; »mert ha alperesre nézve azon hátrá­nyosabb esetben, hogyha a kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét egyszerűen helyben­hagyja, a fentidézett törvényszakasz értel­mében további felebbezésnek nincs helye — a további felebbezésnek akkor sem lehet helye, ha a másodbiróság a felebbező javára itélt; »mindezen okokból a felebbezést az idézett §. értelmében hivatalból visszauta­sítani kellett.« (1883. febr. 22. — 7235. sz. a.) bőven megjutalmaztatott s a neki engedé- kifizetési ítéletnek a feleslegre vonatkozó lyezett 600 frt jutalom dijkiszabásánál jogerejü intézkedése helyesen történt-e Büntetőjogi esetek. A zsarolás egyik lényeges ismérvéről, a jogtalan vagyoni haszon szerzésre irányzott szándékról, midőn vádlott a tulajdonának vélt dolog visszavételére Önsegélyt használ szó sem lehet. Az azonban, hogy ezen sajátjának tar­tott, állítólag tőle ellopott dolgot birtokosnéja hajából nyilvános téren Önhatalmilag kihúzta s elvitte — mint meggyalázó cselekmény be­csületsértést képez. Kiss szül. PetÖ Sidónia 40 éves birto­kosnő jogtalan elsajátítás illetve zsarolás vétsége miatt az egri jbiróságnál vizsgálat alá kerülvén — Járásbíróság 1881. april 30. vádlott­nőt jogtalan elsajátítás vétségében mon­dotta ki vétkesnek s 15 frt pénzbüntetésre ítélte. »mert kiderült, hogy a hajtű, melyet vádlottnő köztéren Leinstein hajából kihú­zott s elvitt, Deli Mihályné által találtatott, s vádlott azt állítja, hogy az leánya tulaj­donát képezi — mit azonban nem bizo­nyított.

Next

/
Oldalképek
Tartalom