Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 38. szám

— 152 — Kir. Tábla 1881. okt. 31. helybenhagyta, mivel panaszlott nem felebbezett — köv. indokolással. Deliné beismerte, hogy a hajtőrt a piaczon találta s azt Pintér Francziskának adta, ki a hajtőrt Becskei Lizinek, ez pedig Leinstein Bettinek egy fekete csonttőrért cserébe adta. — Leinstein tehát jóhiszemű birtokos volt s azzal szabadon rendelkezhetett; következőleg vádlottnő cselekménye a btk. 368. §. alá nem vonható; de lopásnak (333. §.) sem minősíthető, mert vádlott a tőrt sajátjának tekintette, s azt nem mint idegen dolgot vette el Leinstein birtokából s ezt erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek eltűrésére, cselekvésére, elhagyására nem kényszeritette, ő a hajtőrt azon kijelentéssel vette magához, hogy az leányáé s az esetet a kapitányságnak feljelenti. Ezen cselekményében hiányoznak a zsarolás ismérvei. Kir. Curia következőleg itélt: > Vádlott felebbezése, miután az első bir. Ítéletben megnyugodott, a kir. tábla pedig ezt helybenhagyta — vísszautasittatik. >Ellenben a vádbeli cselekmény minősítésére nézve mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatik s vádlott ugy a jogtalan elsajátítás mint a zsarolás vétsége alól felmentetik; azonban a Leinstein Betti hajadon irányában elkövetett becsületsértés (261. §.) vétségében mondatik ki vétkesnek s a viszálkodásra okot szolgáltatott haitin egyelőre birói letétbe helyeztetni s majdan annak kiadatni rendeltetik, ki ahhoz való tulajdonjogát törvényszerűen bebizonyitandja. >A kimért büntetés jogérvényesen levén megállapítva, súlyosbítására pedig törvényes ok annál kevésbé forogván fenn, mivel azzal panaszos is megelégedett; ezeknél fogva a 15 frtban megállapított büntetésre nézve a kir. tábla Ítélete csakis a következőkben kifejtett indokoknál fogva hhagyatik. Indokok: Vádlott lopással nem is vádoltatván, ezen cselekmény fen nem forgásának tüzetesb kimutatására szükség nem létezik. .,Hogy pedig vádlottat nem terheli sem a jogtalan elsajátítás sem a zsarolás vétsége, az már a táblai indokokban kellőleg kimuttatott s azért az ott foglaltakhoz még csak az adatik hozzá: hogy a btk. 250. §. szerint minősülő zsarolás egyik lényeges ismérvét a jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányzott szándék képezi, erről pedig akkor, midőn vádlott a tulajdonának vélt tárgy iránt önsegélyt gyakorolt, s midőn az esetre, ha az illető tárgy vádlott tulajdona nem lenne, vádlott a btk. 82. §-ban emiitett ténybeli tévedésben nyilván forgott volna, — szó sem lehet. > Ellenben vádlott az által, hogy a helyett, hogy Leinstein Betti hajában észlelt s ezt összetartott haj tőrre vélt tulajdonjogát törvényes uton érvényesítette volna, azon tőrt mint állítólag tőle ellopottat birtokosnője hajából önhatalmilag a köztéren kihúzta s elvitte, nevezett hajadon irányában oly meggyalázó cselekményt követett el, mely a jóhiszemű sértett fél becsületébe mélyen bele vág. > Végül a kérdésbeni hajtőrt azért kellett letétbe helyeztetni, mert az a tárgyalás rendén kifejtettek szerint is talált dolgot képez s azért Leinstein Betti által érvényesen meg nem szereztethetett: vádlott pedig ahhoz való tulajdonjogát kellőleg be nem bizonyította, amennyiben az indítványa folytán kihallgatott számos tanuk közül egy sem vallott határozottan, hanem mindegyike csak hasonló hajtőrre emlékezette (1883. márcz. 16. — 10127. sz. a.) Bűnvádi Ügyekben a kártérítés összegének megállapításánál, nem a sértést a foglalkozásában való hanyagságból előidéző vádlottnak, hanem a megsértettnek személyi s családi viszonyai tekintendők 'mérvadóknak. Koger Nándor 32 éves családos kőműves és házmester e. gondatlanságból! súlyos testi sértés miatt a bpesti tszéknél bünvizsgálat s tárgyalás tartatván — Törvényszék 1882. jun. 22. vádlottat a vádbeli vétségben (310. §.) bűnösnek kimondván — 1 havi fogházra, 50 írt. pénzbüntetésre ítélte s kötelezte sértett Blahner Juli varrónő részére munkamulasztás fejében 100 frtot — gyógykezelésre 50 frtot s a 311. §. alapján 2000 frt kártérítést fizetni. A sértett nő 1881. jul. 25. reggeli 7 órakor az Izabella-utczán menvén, az ott Koger felügyelete alatt épülő ház állományának a földből kiásott oszlopa által ugy megsérült, hogy az orvosi lelet szerint 20 napnál hosszabb idejű gyógyítást igényelt s állandó testi megcsonkítást szenvedett, mi őt öt hóra munka képtelenné tette. Bebizonyitatott, hogy Koger felügyelete alatt a földből kiásott állvány oszlop a napszámosok által földre bocsátás alkalmával eleresztetvén, az oly erővel zuhant az utcza szélességének irányában a kövezetre, hogy az átelleni járdán vagy legalább ís annak, közelében elhaladott Blahner Júliát ballábán súlyosan megsértette. Kir. Tábla 1882. okt. 12. azon változtatással hagyta helyben, hogy figyelembe véve mikép sértett nő mint varrónő a lábán szenvedett csonkítás folytán teljesen munka képtelenné nem vált, — a kártérítést vádlott vagyoni s családi állapotára való tekintettel 500 frtra leszállította. Kir. Curia következő ítéletet hozott: > Tekintve, hogy a Blahner Juha hajadon varrónőn ejtett súlyos testi sértés Koger Nándornak saját foglalkozásában való hanyagságából származott. > tekintve, hogy a btk. 311. §. szerint nem a vádlottnak, hanem a megsértettnek személyi s családi viszonyai mérvadók a kártérítés öszegének megállapításánál > ezeknélfogva a büntetés s kártérítés tekintetében mindkét alsó bir. itélet megváltoztatik s vádlott büntetése (310 §. 2-ik bek.) 6 havi fogházra felemeltetik és sér-1 tett fél részére a kártérítés egyszer mindenkorra 1000 frtban állapittatik meg.« {1883. febr. 21. — 16585. sz. a.) Az, hogy valaki többek jelenlétében nemcsak tolvajnak neveztetett, hanem róla nyilvánosan az is állíttatott, hogy bizonyos dolgot lopott: rágalmazás s nem becsületsértés tényálladékát állítja e/ő. Grünbaum Vilmos 53 éves a pécsi izraelita hitközség templomszolgája Reinfeld ígnácz panaszára a pécsi j bíróságnál becsületsértés miatt vizsgálat alá vétetett. Járásbíróság 1882. márcz. 3. a 261. §. alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek kimondotta s ezért 30 frt pénzbüntetésre ítélte: „mert tanuk által igazoltatott, hogy vádlott panaszosról nyilvános helyen többek jelenlétében azt mondotta, hogy aranyat és halat lopott. Ily kifejezések pedig nyilván azon czélból ejtettek, hogy az illető közmegvetésnek tétetessék ki. Kir. Tábla vádlott s panaszos felebbezésére 1882. aug. 2. indokaiból helybenhagyta. Kir. tJuria következőleg itélt: 'Tekintettel arra, hogy vádlott azáltal, hogy magánvádlót többek jelenlétében nemcsak tolvajnak jelölte, hanem róla azt is állítván, hogy aranyat lopott s e szerint azt nyilvánosan, többek jelenlétében oly cselekmény elkövetésével terhelvén, mely cselekmény valódisága esetében az azzal vádoltat közmegvetés tárgyává tenné, sőt bűnvádi eljárásnak is alávetné; ezek szerint tehát vádlott ellenében, aki állitása valódiságának bebizonyítását meg sem kísérletté, a btk. 258. §-ba ütköző rágalmazás vétsége forogván fenn, az alsóbb fokú bíróságok ítéletének, a cselekmény minősítését illetőleg megváltoztatásával. — vádlott a rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek; > azonban, minthogy magánvádló nem felebbezett, a büntetés tekintetében a kir. tábla Ítélete helybenhagyatik. (1883. márcz. 2. — 16392. sz. a.) Kinevezések. Ö Felsége biróvá a pancsovai törvényszékhez: Theil Albert karánsebesi járásbirósági albirót; továbbá járásbirákká: a szenesváral jai járásbírósághoz K i s z e 1 y Lehel alsókubini járásbirósági albirót, és a csákovári járásbírósághoz Hofbauer Pétert, Versecz sz. kir. város polgármesterét; albirákká pedig a miavai járásbírósághoz : Sztrechay Vincze trencséni törvényszéki jegyzőt, a szilágysomlyói járásbírósághoz : Elekes Béla brassói járásbirósági aljegyzőt, a gyöngyösi járásbírósághoz : dr. K á 11 a y Árpád egri törvényszéki aljegyzőt, végül a gálszécsi járásbírósághoz Roskovics János szobránczi szolgabirósegédet nevezte ki, Reichmann Antal eperjesi kir. járásbirósági albirónak saját kérelmére a kassai kir. járásbírósághoz leendő áthelyezését megengdete. Felelős szerkesztő SZOKOLAY ISTVÁN. IV. kerület, Hajó-utoza 5. Megjelcn e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 12 frt, fél évre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékbe* Budapest, 1883. Az Athenaeum irod. és nyomdair. társulat.