Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 36. szám

— 143 — nélfogva engedje meg Excellentiád azon meggyőződésünk őszinte kifejezését, hogy midőn ez ügyben buzgalmat fejtettünk ki, csak kötelességünket teljesítettük. < >Ezt teljesitjük akkor is, midőn nem tartjuk Excellentiád előtt elhallgathatónak azon véleményünket, hogy ha birói tévedések ellenében csupán a birói határozatok jogerejüségére utaltatunk jogaink védelmében, akkor jövőre sem lehet reményünk oltalomra. < Ezen kettős felterjesztéssel kiléptünk azon tartózkodó állásból, melyet mult évi jelentésünk szerint elfoglaltunk, mert a bírságolásokban mindinkább egy bizonyos czélzatos irány sürübb jelenségei nyilvánulnak, melyek az 1874. 34. tcz. 19-dik §-ában reánk rótt kötelesség szoros telj esitését követelik és közbelépésünket szükségessé teszik. Éber figyelemmel kisérendjük ezentúl is ezen ügyeket és nem mulasztandjuk el jövőre sem kartársaink jogainak védelmében nyomatékosan felszólalni mindannyiszor és mindenütt, a mikor és a hol ezen jogok érvényesitésére alkalom nyilik, — mert a mint egy oldalról a kamarák hivatva vannak az ügyvédek kötelességei teljesítésének ellenőrzésére és a kar erkölcsi tekintélyének megóvására, ugy másrészről nemes kötelességük : tagjaik jogainak erélyes megvédése is, és ugy vagyunk meggyőződve, hogy csak ha a kamarák ezen két irányú hatáskörük teljes öntudatában működnek, akkor Jelelnek meg hivatásuknak. (Folytatása következik.) A kir. Cnria döntvényei. (Polgári ügyekben.) 5. szám. Kincstári hivatalnok ellen fegyelmi uton hozott, kártérítésben marasztalé határozat felmenti-e a kincstárt attól, hogy az illető hivatalnok ellen indított polgári perben a károsítás tényét és a kár összegét külön bizonyítsa6? (3306/1882. P. számhoz.) Ha tározat. Kincstári hivatalnok ellen fegyelmi uton hozott, kártérítésben marasztaló határozat nem menti fél a kincstárt attól, hogy az illető hivatalnok ellen áltála indított polgári perben a vétség által okozott kárt és a kár Összegét külön bizonyítsa. Indokok: A fegyelmi eljárás utján hozott határozatok magánjogi hatályának megállapítására a polgári biró van hivatva és mind azon törvények, melyekben fegyelmi eljárás szabályozva van, kivéve a birák és birósági hivatalnokok felelősségéről [szóló 1871: VIII. t. czikket, aképen rendelkeznek, hogy a fegyelmi bíróságok csak a fegyelmi vétség felett vannak hivatva Ítélni, ellenben a kártérítés kérdése a polgári, esetleg a büntető perutra és a rendes bírósághoz tartozik. Az idézett 1871: VIII. t. czikk is ezen általános elv alól csupán annyiban állapit meg kivételt, a mennyiben feljogosítja a fegyelmi biróságot a kereshetőségnek vagyis annak kimondására, hogy a panaszlott cselekmény vagy mulasztás által kár okoztatott, mely törvényes perorvoslattal elhárítható nem volt, — de a megtérítendő összeg meghatározására a birósági fegyelmi bíróság sem terjeszkedhetik ki. Nem létezvén a kincstári hivatalnokok elleni fegyelmi eljárást szabályozó külön törvény, azokra a fent említett általános elvet kell alkalmazni. Ennélfogva az illetékes fegyelmi hatóság által hozott jogerejü marasztaló határozat teljesen bizo| nyitja ugyan azt, hogy a kincstári hivaj talnok fegyelmi vétséget, azaz oly cselekj ményt vagy mulasztást követett el, mely által hivatali kötelességét vétkesen megszegte, azonban nem bizonyítja azt, ha vajj jon ezen cselekmény vagy mulasztás által ; okoztatott-e és minő kár. Ebből következik, : hogy a kincstár, ha fegyelmi vétség miatt elmarasztalt hivatalnoka ellen a polgári bíróság előtt kártérítés iránt keresetet indít, a fegyelmi határozaton kívül, melylyel csak a kötelességszegés bizonyittatik, a károsításra és a kár összegére nézve külön bizonyitékot szolgáltatni jtartozik, magától értetvén, hogy oly bizonyítékokat is használhat, melyek netalán már a fegyelmi eljárásban felmerültek, a bíróságra tartozván, valamennyi bizonyitékot a fennálló jogszabályokhoz képest mérlegelni. Kelt Budapesten a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi február 26-án tartott teljes üléséből. 6. szám. Oly másodbirósági végzés ellen, melylyel az első birósági végzés ellen merőben alaptalanul felfolyamodóra az 1881: L1X. t. czikk 60. §-a alapján pénzbírság szabatott ki, van-e s mennyiben további felfolyamodásnak helye 1 (904511882. P. számhoz.) Ha tározat. Ha a másodbiróság azon esetek valamelyikében bünteti pénzbirsággal az elsöbiróság végzése ellen felfolyamodót, melyekben az 1881: LIX. t. cz. 59. §-a fel folyamodást enged: ilyenkor a kiszabott pénzbirságra nézve is van felfolyamodásnak helye a harmadbirósághoz; és az oly felfolyamodást a kir. Curia elfogadja akkor is, ha az csupán a bírság s nem egyszersmind a másodbirósági végzés érdeme ellen is van intézve. Ellenben az 1881: L1X. t. cz. 60. §-a alapján kiszabott pénzbirságra nézve sincs további felfolyamodásnak helye oly másodbirósági végzések ellen, melyek azon törvény 59. §-ában elősorolva nincsenek. Indokolás. A másodbiróságilag kiszabott pénzbírság ellen intézet felfolyamodás azon kérdés elbírálására hívja fel a harmadbiróságot, hogy vájjon helyesen büntette-e a másodbiróság birsággal az első bíróság végzése ellen felfolyamodót. De ennek eldöntése természetszerűen feltételezi azt, hogy a harmadbiróság törvény szerint hivatott legyen felülvizsgálni magát az ügyet is, a melyben az alaptalannak nyilvánított felfolyamodás használtatott. Ebből következik, hogy azon esetekben, amelyekben az 1881: LIX. t. cz. 59. §-a a másodbiróság végzése ellen a további felfolyamodást, tehát a harmadbirósági felülvizsgálatot is kizárja; vagyis hogy akkor, ha a másodbiróság egy oly végzéssel szabott ki pénzbírságot, a mely ellen a fentebbi szakasz további felfolyamodást nem enged, a harmadbirósághoz felfolyamodással élni nem lehet. ! Es hogy az 1881: LIX. t. czikk nem j akart minden esetben felfolyamodást engedni a másodbiróságilag kiszabott pénzjbírság miatt; ez kitetszik az 54., 57. s 59. §§. egybevetéséből. Az 54. s 57. §§. ugyanis az elsőbiróság által kirótt pénzbírság miatt megengedik a felfolyamodást az elsőbiróság oly végzései ellen is, a melyek ellen különben az 52. §. szerint nincs felfolyamodásnak helye, de már az 59. §. mely a másodbirósági végzések elleni felfolyamodás eseteit taxatíve sorolja elő, a pénzbírságot egy szóval sem említi. Nem korlátozható azonban a birsággal sújtott fél abban, hogy törvény szerint megengedett felfolyamodását csupán csak a neheztelt pénzbirságra szoríthassa. Mert ezt tőle megtagadni annyi volna, mint sok esetben kényszeritni őt arra, hogy az ügy érdemében is éljen felfolyamodássalakkor, midőn abban megnyugodott, s midőn a felebbviteli bíróság perekben is gyakran van hivatva mellékkötelezettségek, például a perköltség kérdését elbírálni a per nem felebbezett érdemének érintetlenül hagyása mellett. Kelt Budapesten a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi február 26-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett mindkettő az ugyanazon évi márczius hó 17-én tartott teljes ülésben. Semmiségi esetek. (Bűnügyekben.) Semmiséget képez, ha a felebbviteli bíróság oly kihágást illetőleg, melyre nézve hatósági körrel bír, nem határozott, hanem az iratokat a közig, hatósághoz áttétetni rendelte. Pap Tóth Bálint 23 éves nőtlen földmives hatóság elleni erőszak és szándékos emberölés bünkisérlete miatt a szabadkai tszéknél bűnvizsgálat alá vétetett. Törvényszék 1881. decz. 10. ítéletével vádlottat a hatóság elleni erőszak s bünkisérlet vádja alól felmentette; ellenben a kih. törv. 41. §. 2-ik bekezdése alá eső hatóságok s közcsend elleni kihágásban vétkesnek kimondotta s ezért 2 havi elzárásra s 300 frt pénzbüntetésre itélte » mert az, hogy vádlott az őt bekísérni akaró Menhes községi kisbirónak ellenszegült, vagy reá pisztolyt fogott; hogy Szivák Péter bírót megölési szándékból kereste, vagy Léderer korcsmájába kétszer azért lőtt volna, hogy az ottaniak közül valakit megsértsen, be nem bizonyittatott, midőn az sem tünt ki, hogy pisztolya veszélyes löveggel lett volna megtöltve. > Ellenben vádlott azon cselekménye, hogy éjjel Léderer korcsmájába bement, ott a birót kereste, majd azután többek társaságába leült s ivás után felkelt s az ajtónál visszafordulva zsebéből, kétcsövű pisztolyt vett elő s azt ezen szavakkal: »látjátok zsidók, még ez is itt van« az ott mulató 3 izraelita legényre ráfogta s az ajtóból a szobába belőtt — azután kimenve a kis kapunál lesbe állt, s midőn Schwarcz Mór egy székkel feléje ment, botjával a székre ütött ugy, hogy az összetört; azután ismét belőtt a korcsmába, mire az ablak üvege betört, de különben a lövésnek semmi nyoma sem lett. És amidőn a lármára a szom-