Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 36. szám

Budapest, 1883. vasárnap, ápril 1. 36. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Mailáth György f. — Bpesti Ügyv. kam. jelent. — Curiai polg. dönt. — Bünt. esetek. Curiai Értesítő. Mailáth György f 1883. márcz. 29. Mailáth György az országbíró, a Curia elnöke nincs többé! Áldozatául esett azon szomorú demoralisátiónak, mely a vallástalanság elterjedésével mindinkább nagyobb tért foglal el már a magyar társadalomban is. 0 — oly méltó utódja régibb országbiráinknak, kik cátói jellemük által a magyar justitiának tekintélyt, a törvénynek tiszteletet, a fórumnak fényt, bizalmat szerezni még képesek voltak! Benne is mély bölcseséggel párosulva megtestesült a magasra fejlődött jogérzet, mely uralta egész lényét s melynek minden egyéb tekintetet, viszonyt s érdeket alárendelt, — kifolyásául azon örökké éber törekvéssel, hogy a magyar igazságügy, melynek szentélyébe napjainkban oly sok avatatlan s hívatlan tényező tolakodott be — folytonosan fejlesztessék s tökéletesbitessék. Ezen legnemesebb törekvés hevében nem egyszer elhagyva elnöki székét leszállt a küzdtérre a szónokok közé, hogy az igazságügy üdvös fejlődését veszélyeztethető kontár tervezetek, éretlen jogi müveletek ellenében hatalmas szavát felemelje — szemben ha kellett, magával a hatalommal is, — de mindig a haza, a nemzet jól felfogott érdekében. így küzdött minden téren, a politikai alakulásokban is, mindig, változatlanul a jog mellett, melyet, mint Deák Ferencz, ugy Mailáth sem adott fel soha; s ha a kinált téren, a restitutio in integrum elvét ugyan nem valósító, de az idő szerint egyedül alapul szolgálhatott politikai mozzanatokban részt vett, — ezt is csak azért tette, hogy a törvény, a jog érvényesítését elősegélje s végleg diadalra juttassa. És igy működve, midőn a fejedelem hű tanácsosa maradt, egyszersmind a haza ügyét is hűn, becsülettel és sikeresen szolgálta, — mi nélkül az ujabb korbeli hatalom élvezői szerepre aligha emelkedhetének. Mily nemes jellem, mily nagy hazafi, mily kitűnőség lehetett az, kiről a tőle legtávolabb álló párt legelső közlönye is következőleg nyilatkozik: »0 és társai — mond — mind 1859-ben mind 1865-ben lelkűknek s hazaszeretetüknek egész erejével törekedtek az önkényuralomnak ama nemzetellenes épületét romba dönteni, mely oly nyomasztó volt fajunkra s hazánk államiságára. Fáradozásaik nem voltak sikertelenek s bár a 6 7-ki kiegyezés előmunkálatait ők végezték s bár 1865-ben a választási legfőbb politikai hatalom az ő kezükben volt: ők mégis a hatalom birtoklásáért kis ujjukat se mozdították meg, s a nemzeti akaratot korlátlanul engedték nyilatkozni. Ez becsületük s dicsőségük, de ez egyúttal hazaszeretetüknek is nemes példája. Es köztük is legelső volt Mailáth György! »Kiváló jogász — igy szól egy más helyütt — példányszerü biró, kinél igazságszeretet, szigor és lelkiismeretesség versenyzett a megvesztegethetlenség minden erényével. < Valóban benne a legmagasb fokon megvoltak azon birói kellékek, melyeket nagy jogtudósunk Huszty következőkben ád elő: »Demum timens Deum, adeoque verax et justus, quia in sede Dei sedere et locum eius tenere reputatur. Passionibus animi carens, ne moveatur praecibus, amore, odio, nec ullo personarum respectu. Nec plus uni quam alteri parti favere, nec sit acceptator personarum, et alienam necessitatem sua esse existimet.< Teljes mérvben megvoltak benne is azon tulajdonok, melyeket a nagynevű franczia jogtudós biró Lacuisine az elnököknél keresett >Le grand art —mond — ou plutőt le premier devoir de ce ministére auguste est d'étre calme et juste en tout et partout; de ne se passionner pour aucun des intéréts en presence; de tenir entre eux la balance d'une main ferme et indépendante, et de poursuivre, sans préoccupation la recherche de la vérité: Medius inter reum et actorem.* Ily férfiút vesztettünk el Mailáth Györgyben! A Curia — mely mint a budapesti kir. tábla is a szomorú, lesújtó esemény folytán ülései folytatását beszüntette — pénteken márcz. 30-án teljes ülést tartott Perczel alelnöknek elnöklete alatt, ki következő beszédet tartott: Felette szomorú kötelességet teljesítek, midőn a tisztelt teljes ülésnek hivatalosan hozom tudomására, hogy nagyméltóságú Mailáth György országbíró és a kir. Curia elnöke folyó hó 28- és 29-ik közti éjjel váratlanul meghalt. Annál megdöbbentőbb ezen gyászos esemény, minthogy az ország első birája nem természetes halállal mult ki, hanem bűnös kezek oltották ki annak érdemekben gazdag életét; a gondviselés tehát ugy rendelte, hogy bűntett vessen végett azon életnek, mely mindenekfelett az igazságszolgáltatásnak volt szentelve; de nem szabad e sötét pontnál tovább időznünk, meglehet, hogy a magas bíróság lesz hivatva ezen ma még titokban lévő bűntett felett Ítéletet hozni, már pedig Mailáth igazságos szelleme tiltakoznék az ellen, ha elfogultság járulna az Ítélet kimondásához. Mailáth György 1867-ik évben ruháztatott fel az országbírói méltósággal, 1869-ik évben neveztetett ki a királyi kúria semmitőszéki osztálya elnökévé, 1882-ik év óta pedig elnöke volt a királyi Curiának. E magas bíróság tisztelt tagjainak bőven volt alkalmuk tapasztalni azon lelkiismeretes pontosságot, szigorú részrehajlatlanságot s tapintatossággal párosult gondosságot, melylyel ő nehéz és fontos hivatalát betöltötte; azon felül pedig mindnyájan tanúi voltunk azon rendkívüli tekintélynek, mely elhunyt elnökünket nemcsak magas állásánál, hanem egyéni ritka tulajdonainál fogva is környezte, s mely előtt önként meghajolt mindenki, mert ő azt soha igazságtalanságra fel nem használta. Azon, különben jószívű férfiú, ki számos humanitárius intézményt alapított és tevékenyen pártfogolt, ki minden országos csapás enyhítése körül az első volt a bőkezű adakozók között — ezen férfiú csak akkor volt kérlelhetetlen, midőn a birói széket foglalta el, ő akkor birói szent esküjéhez hiven nem ismert sem kedvezést, sem gyűlöletet, hanem ismerte és szolgáltatta a törvényes igazságot. Senki sem tudta jobban, mint ő, hogy az emberi ész szakadatlanul a tökéletesbet kutatja és hogy a tudomány nem tür stagnácziót, élénk részvétet és érzéket tanúsított ennélfogva minden és különösen specziális tudományunknak — a jogtudománynak fejlődése iránt; és habár soha sem leplezett konzervatív hajlamainál fogva nem könnyen volt egy uj eszmének megnyerhető, elfogadta azt mégis azonnal, mihelyt arról meggyőződött, hogy az az életet kielégíti. A tudományok iránti meleg szeretetére vall azon körülmény is, hogy midőn a Curia könyvtárának alapítása hozatott indítványba, ő azt nemcsak a legnagyobb hévvel felkarolta, hanem nevezetes pénzbeli hozzájárulásával is annak felállítását lehetővé tette. Es még csak azt akarom felhozni, hogy a mult évben saját költségén alakíttatta át a Curiának dudva lepte udvarát egy gyönyörű kis kertté.Csekély dolog ez ugyan magában véve, de ha meggondoljuk, hogy a néhány percznyi pihenést tartó bíráknak jól fog esni, ha szép pázsiton és virányon legeltethetik fáradt szemeiket, e tette is csak szívj óságáról tesz tanáságot. A mily szigorú volt a hivatali kötelesség teljesítésének megkövetelésében, ép oly nemes érzéssel viseltetett alárendeltjeinek személyes érdekei és óhajai teljesítése iránt. Sokat vesztett általában a magyar justicia Mailáth György kimúlása által. De legtöbbet vesztett ezen magas bíróság, melynek ő nemcsak tisztelt, hanem szeretett elnöke is volt. Őrizzük meg tehát kegyelettel az ő emlékét, mit az által