Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 18. szám

Budapest, 1883. péntek, február 16. 18. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom. A zálogjog és nulificatiója II. — Bünv. sem., polg., házass. s bünt.jogi esetek. — A k. főpap, végrend, jogos. — CuriaTÉrtesitő. A zálogjog és annak nulificatioja. II. Az általunk jelzett anomália még fokozatosabbá válik a kérdéses decisionak a zálogjogról, annak effectuálásáról hozott anyagi és telekkönyvi törvényeinkkel való ellentétes voltánál fogva. A mint ugyanis fennebb jeleztük, az általános polgári törvénykönyv Vl-ik fejezete, főleg annak 447. §-a a lekötött objectumot minden megkülönböztetés nélkül az arra biztosított követelések kielégítéséül rendeli. Az 1416. §. pedig elészabja, hogy a bírósági közvetítés, így a vételárfelosztásoknáli fizetések alkalmával első sorban épen a kamatok fizetendők ki. A telekkönyvi rendtartás szabványai szerint a kielégítési rangsorozatot, a bekeblezés elsősége határozza meg, a mint e tekintetben az 1868-iki LIV-ik törvényczikk 447. §. is elég szabatosan intézkedik. Az érintett decisio kiindulási pontjául választott 448. §. e szerint minden egyébről is szól, csak nem betáblázott követelések kamatairól, minthogy erről elég világosan rendelkezik az azt megelőző idézett 447. §. A mit első tekintetre a két idézett §§. szövegezése feltüntet, és azon széljegyzés, a mely a 447. §. mellé illesztetett és a melyben ki van tüntetve, miszerint a jelzálogos követelések kielégítése ez utóbbi §. szabványai szerint teljesítendő. Az eddigi birói gyakorlat is az általunk idézett §§-ok értelmében járt el az 1868. LIV. t. cz. érvényessége ideje alatt a többi előforduló hasonló jogi esetekben. Tovább haladva felhozzuk, miszerint minden jogállamban elfogadott és positiv törvényekkel biztosított jogi elv és gyakorlat >contractus contrahentibus legem ponit<i. És hogy a biró a peres ügyekben a felek kívánalma, szabályszerüleg létrejött okmányaik, bizonyítékaik értelmében hivatott eljárni. Más szóval a törvény, nem pedig birói hatalmi szó őrködik és dönt az egyesek legszentebb és legfelsőbb személy és dologi vitássá vált jogaik, jogügyletek felett. Az ált. polg. tkönyvének a szerződések alapelveit megállapító VH-ik fejezete és az annak foganatosítását tárgyazó 1412., 1413. és 1415. §§. világosan elészabják, miszerint a tartozások teljesítése a felek között létrejött szerződés módozata szerint effectuálandó és hogy a hitelező nem kötelezhető, hogy kielégítését csak részben fogadja el, avagy kielégítését, a biztosított objectum helyett egyebütt keresse ad infinitum. Következőleg a hozott decisio homlokegyenest ellenkezik az idézett jogi elvvel és törvényekkel, a midőn a hitelezőt a res judicatává vált szerződések, az alperes fél kívánalma ellenére marasztalja el a részfizetésben. Sőt azon is túlmenve követelésének a törvény szerint elsősorban fedezendő vagy, nagyobb vagy legnagyobb részét a biztosított kielégítési objectumból kizárja, és annak behajthatását bizonytalanná teszi ad infinitum. Mert napjainkban az árvere zés alá került adósok, teljesen vagyontalan fizetésképtelenné válnak és ilyeténképen a vételárból kizárt jelzálogos követelések tel jesen elvesznek. — Eltekintve ettől is, a; anyagi és telekkönyvi törvények tartalma szerint a jelzálogos követeléseknek csakis a jelzálogos hitelezők sorrendjében van helye, és más törvényes intézkedés sem létezik, hogy az ilyeténkép kizártak, mimódon, hol és mily elsőbbség szerint realisálhatók. Elvontan elméletileg is ezáltal a zálogjog fogalma meg van rendítve; mert eligazodni nem lehet, hogy voltaképen mi a jelzálogos követelés és hogy ezeknek vitás eldöntésénél az anyagi törvények az érvényesek; avagy az utóbbiakbani eljárást szabályozó alaki törvénynek egyetlen kiszakított §-sza és az esetlegesen eléálló decisiók a mérvadók. Mely utóbbi birói eljárás maga után vonja az anyagi törvényeknek hatályon kivül tételét, — melyek [ a hitelezők jogait a közhitel érdekében biztosítják, és így a legnagyobb bizonytalanságnak és elvesztésnek tévén ki, azok követeléseinek vagy nagyobb vagy legnagyobb részét. Tovább menve, álláspontunkat, érveléseinket támogatja azon hasonló módon positiv törvényekben foglalt és minden jogállamban gyakorolt juris axióma, miszerint ujabb törvények az előbbiek érvénye alatt létrejött és megszerzett jogokat nem álterálják, azokra vissza nem hatnak. Az átkeblezett elébbi betáblázási rendszer mellett megszerzett zálogjogok összege valószínűleg felülmúlja a telekkönyvi rendtartás idejében bekeblezetteket. Ezen betáblázás által megnyert zálogjogok, ugy a fő- mint a mellékkövetelésekre nézve egyaránt kiterjednek, a telekkönyvi rendtartás ezekről külön és önállóan rendelkezik. Az érintett kir. táblai illetőleg curiai decisioban foglalt törvény magyarázat, ezen általunk érintett jogi elvet positiv törvényeket is halomba dönti, a midőn simpliciter kimondja, hogy" a kérdéses 3 éven túli kamatok egyátalában a jelzálog objectumából ki nem elégíthetők. — A minek káros következményét naponkint tapasztaljuk, a midőn az ily betáblázás által megnyert zálogjog a vételárfelosztásoknál is tekintetbe nem vétetik. Á birói közegek eljárásuk alapjául zsinórmértékül többé már nem az anyagi, a positiv törvényeket, hanem az ily módon keletkezett decisiokat veszik. Az állam a bekeblezett tőkepénzek kamatai után jövedelmi adót élvez, már ezen oknál fogva is a törvény és igazsággal meg nem egyeztethető, hogy az az állam által megadóztatott kérdéses 3 éven tuli kamatok az elvesztésnek tétessenek ki. Nem vitatjuk, sőt elismerjük, hogy : salus reipublicae est suprema lex, hanem ezzel szemben ezt is elismernünk kell: justitia est fundamentum regnorum, és hogy az igazságszolgáltatásnak főczélja nem az állam jövedelmei főkutforrásául szolgálni, annak minden terhét hordozni, hanem az államot fenntartó felek, egyesek legfelsőbb és vitális személyi és dologi jogaikat, jogügyleteiket a szabatos positiv törvények értelmében megóvni, elintézni és orvosolni. Az igazságszolgáltatással, a jogügyletekkel egybekötött terhek és költségek tájékozásául idézhetjük az 1881. évi megállapított igazságügyi költségvetést, amely szerint az ezen ressorthoz tartozó testületek és azok személyzete évi fenntartására 10.159,893 forintban irányoztatott előre. Ezen nagy összeg a jogügyletek után járó és a felek által beszolgáltatott bélyeg és illetékekből bejövő jövedelem által fedeztetik, sőt ezen fedezeten kivül még más állami czélokra is marad jelenleg. A mint ez az 1881-ik évben az elsőfokú bíróságok részéről a lakbér-átalány felemelése tárgyában a képviselőházhoz benyújtott kérelem tárgyalása alkalmával benn az országházban és azonkívül a sajtó terén nyilvánossá tétetett; — mely nagymérvű államjövedelem idézte elő és bátorította fel, előbb a lakbérátalány és most az állam többi közegei fizetése emelése iránt megindult felség és képviselőházhoz intézett kérelmezéseket, mozgalmakat. — A jogügyletekkel egybekötött terhek és azokból származó államjövedelem illustratiójául még idézhetjük a következő statisticai adatokat. »Magyarországban és Erdélyben — Horvátország nélkül — földbirtokos volt a népszámlálási adatok szerint 1870-ben egy millió 672; de tiz évvel később 1880ban már csak egy millió 133 ezer, vagyis 539 ezerrel kevesebb. > Magyarázza pedig ezt és megerősiti azon másik adat, hogy 1867-ben 19 ezer birtok adatott el végrehajtás utján, szabad kézből pedig ugyanezen években 153 ezer, végül 165,900 birtok cserélt tulajdonost. A föld eladósodása pedig ugy történt, hogy a bekeblezett összegből levonva a telekkönyvben törölt terheket, szaporodott a magyar föld zálogadóssága 1877-ben 72 millióval, 1878-ban 52 millióval, 1879-ben pedig 62 millióval, tehát 3 év alatt 186 millió uj adóssággal. Megérthetjük ezen szál statistikai adatokból, hogy az i ^altatás szervezete mekkor; o^nye^' ^s