Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 31. szám

122 latok érvényesítessenek. — De magában a törvénykezési gyakorlatban, az eljárásban is az elnöki felügyelet s hatalomnak más alakot s irányt kellene öltenie. Azonban nemcsak a felebbviteli jog gyakorlata, hanem az alsó törvényszékek hatásköre is korlátozandó lenne, miután a jogszolgáltatás gyorsaságának s alaposságának veszélyeztetése nélkül azok sem felelhetnének meg közvetlen tárgyalások mellett azon nagy ügyhalmaznak, mely most hozzájok tartozik. — Az képtelenség, hogy közvetlenségnél, a bírák a szorosan vett jogi kérdések s viszályokon kivül, még az u. n. peren kivüli, vagyis jogi vitát magokban nem foglaló ügyekkel is elhalmoztassanak. A közvetlenség a juridicumnak minden idegen elemtöli teljes elkülönítését feltételezi. Kétségkívül az elnöki teendőknek s ülésen kivüli elintézéseknek is sajátlagos rendezést kellene nyerniök. És ezen uj alakitások, uj rendezések természetesen uj szerveket, uj közegeket szükségeinének. — A főkérdés csak az leend mindig: hogy mindezek költségeinek fedezésére képesek mikor leendünk? Mert hogy ez idő" szerint azok viselésére képtelenek vagyunk — az kétséget nem szenvedhet. Jogeset. A leszármazókkal állítólag kötött adásvételi ügylet színlett vol/a kitűnvén, az elpalástolt ajándékozásnak tekintendő, s mint Hlyen az illetők törvényes osztályrészéi (köteles részét) nem sértheti. Landenberger szül. Brand Katalin s Tan ezer szül. Brand Erzsébet — Brand Miklós s János e. közös apa Brand Antal örökhagyó után törvényes osztály (köteles) részül 805 frt megítélése iránt még 1875. évben azoinbori tszék előtt pert indítottak — melyben — a tszék 1878. febr. 1. — 10441. sz. a. Ítéletet hozott s felpereseket keresetükkel elutasította; „mert felperesek szemben alperesek tagadásával, be nem bizonyították, bogy a 2. 3. sz. alatti szerződések néhai Brand Antal s első r. alperes, — illetőleg Spitzer Gáspár s neje és 2-od r. alperes között csupán felperesek örökösödési jogának kijátszása czéljából jöttek létre; sőt a fennebbi szerződés érvényét a szerződést előttemező tanuk azon vallomásuk sem érvényteleníti, miszerint a kérdéses fekvőségekért járó vételár kifizetése előttük meg nem törtónt; valamint az sem, hogy a 3. sz. szerződésben kitett 2025 frtnyi vételárt nem az abban vevőkép szereplő Brand János 2-od r. alperes, hanem néhai Brand Antal fizette ki. A kir. tábla 1878. nov. 18. — 35082. sz. a. részben megváltoztatta a tszék ítéletét s 2-od r. alperest Brand Jánost kötelezte 405 frt s ennek 1872. márcz. 29tőli 6°/ kamatai fizetésére — egyebekben hhagyta — következő indokolással: „Felperesek azon kereseti állításukat, hogy az 1. r. alp. Brand Miklós s az örökhagyó közt az apatini 1552. sz. telekjben foglalt ingatlanok átruházása felett kötött 2. sz. szerződés, a felperesek törvényes osztályrésze kijátzásá czéljából koholtatott volna, — be nem bizonyították; minthogy azon körülményből magából, hogy a szerződést előttemező tanuk, a szerződésben kitett vételár kifizetéséről tudomással nem birnak, az emiitett adásvételi ügylet színlett volta még jogszerűen nem vélelmezhető: ehhezképest 1. r. alperes irányában felperesek keresetükkel helyesen utasitattak el. „Ellenben 2. r. alperes irányában felperesi keresetnek helyadandó; mert a 3. sz. adásvevésí szerződésbe befolyt eladó felek Spitzer Gráspár s neje eskü alatt megerősítik azon felperesi állítást, hogy a 3. sz. szerződésben körülirt ingatlan vételárát Brand János helyett az örökhagyó apa Brand Antal fizette ki. — Már pedig az örökhagyó ily ajándékozásnak tekintendő költekezést 2-d r. alperes javára, csakis felperesek törvényes osztályrésze sérelme nélkül teljesíthetett. —Minthogy azonban alperes részéről az, hogy felperesek törvényes osztályrészükre nézve már elébb kielégítve lettek volna, vagy csakhogy valamit, mely abba beszámítható lett volna, kaptak légyen — mivel sem igazoltatott, — a törvényes osztályrész aránya pedig kifogás alá sem vétetett: felperesek részére, a fennti ingatlan vételárának 2/10 részét törvényes orsztályrész czimén megítélni s miután az örökhagyó halála napjától az örökösöket az örökrész aránylagos haszonvétele is megilleti — 2-od r. alperest annak fejében a késedelmi kamatok megtérítésére is, nem ugyan a halálozás napjától, hanem felperesek kereseti kérelméhez képest 1872. márcz. 29-től kezdve kellett kötelezni." A legf. ítélőszék a táblai ítélet azon részét, melyszerint 2. r. alperes Brand János 405 frtban s késedelmi kamataiban marasztaltatott — helybenhagyta; többiben mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatván: 1-ső r. alperes Brand Miklóst is kötelezte, felperesek mindegyikének törvényes osztályrészül 200 frtot — összesen 400 frtot — s ennek 1872. márcz. 29-toli kamatait fizetni; s kötelezte mindkét alperest felperesek részére perköltségül 80 frtot fizetni; az ügyvédi munkadijak, a felebbezésit is beleértve, saját feleik irányában külön-külön 50 frtban állapitatván meg. Indokok: „Másod r. alperes marasztalására nézve helybenhagyandó volta táblai Ítélet — helyesen kifejtett indokainál fogva. „De megítélendő volt felperesek köteles része 1. r. alperes ellenében is; mert eltekintve attól, bogy a 2. sz. a. adásvétel valósága iránt már a szerződő felek szemó, lyes viszonyai, s a vételár fizetéséről mit sem tudó szerződési tanuk vallomásai is kételyt ébresztenek, — a 2. sz. szerződésnek mint adásvételi ügyletnek színlett voltát bizonyítja azon ellenmondás, mely ama szerződés 2-ik pontja s 1. r. alperesnek a hagyatéki tárgyalás folyamán, majdmeg a jelen per során tett nyilatkozataiban mutatkozik. „A mig ugyanis a mondott szerződés 2-ik pontjában az áll: hogy 1. r. alperes mint vevő a 2000 frt vételárt megfizette attyának, az eladónak: addig a hagyatéktárgyalási iratok közt létező — 1873. május 3.—2552. sz. a. felvett jkönyvben 1-so r. alperes ugy nyilatkozott, hogy ő az apjának vételárul semmit sem fizetett, banem hogy elválalta annak adóságait s a 2000 frtot ezen adóságok törlesztésére forditandja. — A jelen perben pedig ugyanő a 2. sz. szerződés egész tartalmára támaszkodva, a vételár fizetésével védekezik; s valamint az öröklési eljárás, ugy a per folyamán is, még csak meg sem kísérelte az állitólag elválalt adóságok valóságát s mennyiségét, s azok fejében teljesített fiztéseket bizonyítani.— Ily helyzetben a 2. sz. ügyletet nem lehet egyébnek tekinteni, mint elpalástolt ajándékozásnak, mely az ideigh törő. szab. 7. s 8. §§. értelmében felperesek törvényes osztályrészét nem sértheti. .