Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 16. szám

6 3 alapszabályokkal nem ellenkezik. Ekként annak a mondottak szerint oly értelem, mely szerint az első 5 év 1376. május utolsó napján eltelt volna, nem tulajdonitható. — Ezen nap egyszerűen bejelentési határnapnak tekintendő, mely napig történt bejelentések csakis azt eredményezhették, a mi az alapszabályok, s illetőleg a keresk. törvény értelmében ezen lépés jogi következménye lehetett. „Ezeket figyelembe véve a felperes által a fennemlitett határidő alatt bejelentett kiválás, az alapszabályok értelmében csak azt eredményezhette, hogy szövetkezeti tagsága az első öt év elteltével 1877. okt. 19-én megszűnt. „Azonban, mielőtt ezen határnap bekövetkezett — 1877. márcz. 25-én az egylet illetőleg szövetkezet feloszlása rendeltetett el, s ezzel oly állapot állott be, melynek fenforgása mellett a ker. t. 237. §. értelmében, a kivált tagok, habár esedékessé lett üzletrészük kifizetését már nem követelhetik. „A perköltség tekintettel arra„lett megszüntetve, hogy jelen peres kérdés felmerülését az alapszabályok külön magyarázatot engedő határozatlansága okozta s ekként felperes roszhiszemü perlekedőnek nem tekinthető." (1879. febr. 18. — 91. sz. a.) Bizonyos áruk, provisió melleit bizományi elárusitás vé•getl átadatván, ez féltéllen kereskedelmi ügyletet képez, habár a bizományosok közösen folytatott kereskedői üzlete csak a kereskedő nejének nevére van is bevezetve. Reinhardt F ü 1 ö p aradi kereskedő — Weiszberger Móricz s neje W. Júlia aradi bútorkereskedők, mint bizományosok e. 851 frt jogtalanul visszatartott összeg és 245 J frt kár megfizetésére 1878. decz. 19. az aradi tsz ék mint keresk. bíróságnál keresetet támasztott, mely azon alapul, mikép felperes jogelődjétől elárusitás végett 3°/0 provisió mellett bizományba bútorokat vettek át azon kikötéssel, hogy más asztalos bútorokat nem fognak árulni. Jogelődje Reiohar Leo jelenlegi felperesre ruházta át az alperesekkel kötött A. szerződésben foglalt jogokat. — Alperesekannak nem feleltek meg, mert magok részére asztalos üzletet nyitottak, és saját bútoraikat árulták, mi felperesnek tetemes kárt okozott, s azonfelül 151 irtot, mely a bútor eladásokból folyt be, visszatartják. „Alperesek kifogásolják az illetőséget, mert czégük mint kárpitosoké bejegyeztetett ugyan, s habár bej. kereskedőknek tekintendők is, a keresk. illetőség még sem ni lapítható meg, mert közöttük keresk. ügylet nem létezik; különösen bizományi ügylet nem forog fenn; mert az A. szerződés tartalma szerint, felperes bútorainak raktárukban helytadtak ugyan, de ugy, hogy felperes azok feletti szabad rendelkezhetését fentartotta, és azon raktári elhelyezésért csak a házbér bizonyos hányadának fizetésére kötelezte magát. Különben bizományi ügyletekkel iparszerüleg nem foglalkoznak — és az általuk mint iparosok által gyakorolt eladás, csak iparüzletük folytatásának tekintetendő. — Asztalos munkáknak közös üzleti helyiségben való árusítása, sem keresk. ügyletet nem képez, sem kárpitos üzletük folytatásához tartozónak nem kintethetik. Az aradi tszék 1879. jan. 13. — 244. sz. végzésével II. r. alperesre nézve keresk. illetékességét megállapította — I. r. alperes irányában pedig az illetőségi kifogásoknak helytadott; „mert Weiszberger Júlia, mint bejegyzett kárpitos a bútorkereskedő az A. szerződés szerint, férje I. r. alperessel felperestől közösen átvett kész bútoroknak saját helyiségük és saját nevük alatt 3°/0 dij melletti elárusitására válalkozott; s ez által közte s felpere-* közt bizományi ügylet jött létre (ker. 368 §.), mely ügylet II. alperes mint bej. bútorkereskedő irányában kereskedelminek veendő (382. 259. §. 3. s utolsó p.) — miért reá nézve a tárgyi illetőség megállapítandó. — I. alperesre nézve azonban az leszállítandó (234. §. s Elj. rend. 5. §.) merta vele létesült bizományi ügylet, miután nem bej. kereskekő, 'kereskedelminek nem tekinthető; és mert IL r. alperesre nézve is az ügylet csak annyiban kereskedelmít a mennyiben az bejegyzett kereskedő." Felperes sem'm. panászára — A Semmitőszók a tszék végzését I. r. alperest illetőleg megsemmisítette s azt mindkét alperesre nézve illetékesnek mondotta ki; inert a kereset alapjául szolgáló, valódiságára nézve elismert A. szerződés pontozatai, valamint a tárgyagyalásnál kifejtettek szerint a kereseti követelés az alpereseknek átadott bútoroknak, ez utóbbiak által keres, üzleti helyiségükben, több éven át 3°/0 provisió mellett felperes részére történt elárusitásából ered, a mezeknek bizománykénti eladására a szerződés 2. 3. p. szerint alperesek magokat egyetemleg kötelezték; „s mert eszerint a felperesi kereset a ker. törv. 259. §. 3. pontjában, ugy a 368. §-ban megjelölt oly bizományi ügyletből származván, mely tekintet nélkül arra, hogy az alperesek által közösen folytatott butorkereskedési üzlet csak II. r. alperes nevére van bevezetve —• mindkét alperes irányában, miután &d saját keresk. üzletük körében iparszerüleg folytatják, s e bizományi ügyletnek ugyanottan leendő folytatására felperes jogelődje irányában egyetemleges kötelezettséget válaltak, — feltétlen keresk. ügyletet képez; az abból származtatott keresetre nézve tehát stb. stb.u (1879. febr. 18. — 2294. sz. a.) Sémmitöszéki döntvények. Ujitott perben az első bíróság a perújításnak helyt nem adván s igy az ügy érdeme felett ujabb ítéletet nem is hozván, — a feldbbvileli bíróság hivatalbóli semmiségei követ */, midőn azon ügyben a perújításnak helytadván, az ügy érdeme felett is határoz. Szolnok városa, polgármestere Hubay Ferencz képviseletében — Breuer Sámuel e 207 frt iránt a volt szolnoki tszék előtt ujitott pert kezdett, melyben a karczagi illetékessé vált tszék 1877. jun. 18. kelt Ítélettel a perújításnak helyt nern adott és az alapperben a szolnoki tszék által 1872-ik évben hozott ítéletet továbbra is egész terjedelmében fentartotta s felperest 35 frt perköltség fizetésére kötelezte. Ez e. ujitó felperes felebbezett. A kir. tábla 1878. márcz. 27. — 54247. sz. a. az első ítéletet megváltoztatván,—a porujitásnak helytadott, s az alapperbeni ítélet hatályon kivül helyezésével, aloerest a keresetben s a kamatokban elmarasztalta. A legf. ítélőszék — további felebbezésre — az ügyet felülvizsgálat alá vévén — azt hivatalból észlelt semmiség alapján felterjesztette; mert az első bíróság a perújításnak helyt nem adva, az ügy erdeme felett nem is határozhatott, — a kir. tábla pedig a psr16*