Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 1. szám

Budapest, 1879. kedd, január 7. 1. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Joghelyzetünk.—Semmit, plenáris döntv.—Semmit. 1878-i ügykimutatása.—Jegesetek : Együttes lotéria betételek.— Csőd. Jog-lielyzetünk tekintettel a lefolyt évre. A jelen uj év sem hozott bennünket oly helyzetbe, melyben jogállapotainkkal csak némileg is megelégedhetnének. Már egy évtizede inult, melynek minden évfordulóján epedve és élénk várakozással lesttik a jövőt, mely jogéletünkben haladást, valóságos javulást hozhatand. Hasztalan volt minden reménykedés, tárgy nélküli minden számítás. A lefolyt év tényei sem hoztak minket közelebb vágyaink s törekvéseink czélpontjához. Csalódásainak ujabbakkal szaporodtak, kilátásaink még borultabb, sötétebb láthatárt nyertek. Minden a régiben nyomorog. Tespedés, jogi zűrzavar, ide oda kapkodás, erélytelenség — ezek a lefolyt jogi évnek is főbb jellemvonásai. — és azon eszménykép, hogy lassankint a nyugoteurópai államok jogi előhaladottságának színvonalára emelkedjünk, majdnem agyrém gyanánt jelenik meg előttünk. A lefolyt év sem a codificátió, sem az igaz ságszolgáltatás tekintetéből nem vezetett bennünket érezhetőleg kö/.elebb jogi vágyaink mekkájához. Egy e t len cudificationális müvelet, az anyagi büntet ő'Codex az, melynek létesültére elégedetten tekinthetünk vissza, mint oly műre, mely a mai tudomány, s európai codificátió színvonalán áll, s mely ujabb korunk minden eddigi codificationális terményeit s kísérleteit messze túlhaladja. De mit használ ezen jeles codificátió is, midőn valósítására a szükséges előfeltételek hiányzanak? midőn hiányzik hozzá a bűnvádi eljárás codiflcátiója, a börtönrendszer, a rendőrtörvény, a rendőrség szervezete, a bűnvádi bíróságok rendszere? — miről a codex nagy tudományú szerzője valóban teljességgel nem tehet. A codificátióra vonatkozó egyébb munkálatokról alig érdemes meg is emlékezni. Az anyagi magánjog codificátiója, bármit mcndjanak is a félhivatalosak, a lefolyt évben hajszálnyit sem haladt előbbre; — de tekintve a tényezőket, melyek itt per fas et nefas szereplésre emelkedtek, nem is fog a czélt lényegesen megközelítőleg előbbre.haladhatni. Szomorú bizonyíték azon küzdelmeink alapossága mellett, melyeket közel két év tized előtt az austraiaipolg. törvénykönyv rögtönzött eliminátiója ellen kifejtettünk. — Két évtized alatt nem voltunk képesek helyébe más codexet állítani. A polgárjogi perrend. is, melynek tervezetével a lefolyt évben oly sokat foglalkoztak — csak a levegőben függ, mint Mohamed koporsója! Semmi biztos alapja azon munkálatnak, mely a/ u. n. reform perrendtartást állítaná elő.— Az igaz, hogy ezen az országgyűlés elébe ismételten terjesztett munkálat a perread szabályzatára, illetőleg több tekintetbeni módosítására vonatkozik,— de az már nagyon is kétséges, hogy az valaha reformot képezhetne törvénykezésünkben. Ezekről azonban más alkalommal bővebben fogunk megemlékezni.—És ez mind össze, a mit a lefolyt év codificationális munkálatairól mondani lehet. — A magyar codificátió legfőbb feladatai még mindig nincsenek megoldva— legégetőbb szükségei nincsenek kielégítve -— de ez nagyrészt komolyan munkába sincs véve. Es lehet-e többet és kedvezőbbet mondani igazságszolgáltatásunk folyamáról, kezeléséről és eredményeiről? Valamint jelen évtized elején a perrend és kinevezésen alapuló bírósági rendszer nem volt képes azon eredményt előállítani, mely igazságszolgáltatásunkat a műveltebb államok színvonalára emelheté: ugy a legújabb szervezési müveletek, a törvényszéki átalakítás, a reductió s a kisebb polgári perügyekre hivatott közegek sem képesek oly eredményhez vezetni, mely az alapos, jó s kielégítő igazság-szolgáltatás áldásaiban rejlik. Az eltagadhatlan, mikép a re'gi rendszer, mely után különben mi távolról sem epekedünk, nem került oly sokba. Jelen igazságszolgáltatásunk, aleghibásabb pénzügyi politika következtében, kivéve Angliát, legdrágább egész Európában. A gyorsaság, mi a hitelnek létfeltétele, törvénykezésünkben még mindig ismeretlen; a lefolyt évben sem történt mi sem emelésére. A határidők kitűzése, a kézbesítések, ítéletek hozatala, felterjesztések, kihirdetések, a nem bíráskodási különféle elintézések, az önkéuyszerü halasztgatásokkal kapcsolatban még folyvást megbotránkozásig hosszas időt szoktak igénybe venni, — a nélkül, hogy ezen bajok, többnyire visszaélések orvoslása vagy korlátozása, felügyeleti s kormányzati erély érvényesítése által csak meg is kiséreltetett volna. — Nem is említve a végrehajtási eljárás nyomorúságait, annak csigamenete már közmondásossá válván. • Az alaposság pedig, melyben a jogbiztosság legfőbb feltétele rejlik, mely tehát a gyorsaság előnyein is fölül áll, csak néhol található fel, — s haladást a lefolyt évben sem tüntethetett elő. A Semmitöszék teljes tanacsüiési döntvénye. 1878. decz. 27-ki pl én umból. Itt következő nagyérdekü kérdés került eldöntés alá. *) *) Vonatkozással a Semmitőszékuek 1877. inárcz. 14. — 1577. sz. határozatára, (lásd lapunk 1877. 24-ik számát) Heckel gyógyszertár tulajdonos Lamos gyógyszertár kezelő — provisor - e. 241 frt át nem adott bevétel megtérítése iránt a miskolczi jbiróság előtt indított i;gyében, hol a jbiróság magát illetéktelennek nyilvánította, — a Semmitőszék pedig végzését megsemmisítette, azt illetékesnek jelentette ki s kimondotta: Hogy a gyógyszertárak közegésségi intézetek levén (1876:14. tcz. 128. §. i mint ilyenek az iparűzletek sorába nem tartoznak ; ezen ügyre nézve tehát a keresk. eljárási min. rend. 6. §. 8 p. nem alkalmazható ; ennélfogva a tulajdonos s kezelő közti követelések sem tartoznak a keres, bíróság illetőségéhez.u — Ebből tévesen az lett következtetve, hogv a 1