Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 12. szám

47 „Vádlott továbbá maga beismeri, hogy tudtával rokona Diamant Róza a csőd kiütése előttaz egész vagyont követelése fejében a többi hitelezők kárára lefoglaltatta, sőt a csődöt is csak ezen foglalás jogerőre emelkedése irtán jelentette be, miáltal a csőd annyira vagyontalanná vált, hogy e miatt megszüntettetett. — Tekintve, hogy vádlott nem volt ugyan köteles könyveket vezetni, mindazonáltal jegyzékeiből köteles volt tudni, hogy a foglaláskor a tartozási állapot jóval meghaladta activáit, s e szerint csődöt kellett volna mondania; de ö ezt csak a rokona által foganatosított foglalás jogerőre emelkedése után tette : jogszerűen igazoltatott, hogy ezt többi hitelezői kárára tette s ezért az 1840:22. tcz. 131. §. d. p. értelmében is vétkes bukásban bűnösnek kimondandó. „Végre vádlott maga beismeri, hogy a csődbírósághoz bemutatott vagyonkimutatást sajátkezüleg aláirta, sőt az akkor felvett jkönyv szerint az esküt a vagyonkimutatás minden egyes tétele valódiságára letette. Tekintve, hogy a „Waarenlager" czim alatt felvett tételt, mely már azelőtt Diamant Róza és házbérkövetelés fejében lefoglalva volt, activ vagyonként oly nagy összegben tüntette, ki, minta mely értéket az nem is képviselhetett; tekintve, hogy a budai téglagyár részvéayeket csak állítólagos vagyon kimutatás végett mutatta be, a mennyiben azok már akkor semmi értékkel sem birtak; sőt a vételárra vonatkozólag vallomása is ellenkező, tekintve, hogy a 13 pont alatt felvett 2í)ü írt követelésről tudomása volt a csődkiütése előtr, hogy ezen összeget jogerejü ítélet alapján elvesztette; végre, hogy a bolti fel>zerelvényeket ujolag felvette, daczára, hogy azok már előzőleg a házi ur által lefoglaltattak ; és mindezekkel igazolva van, hogy esküt tett oly körülményekre, melyek a valóságnak meg nem felelnek, és ekkép hamis osküt tett. De tekintve, hogy az esküt nem azon czélból tette le, hogy a esődtömegből valamit eltitkoljon, hanem csupán azért, hogy a biróságot tévútra vezesse, annálfogva nem a hamis bukásban, hanem hamis eskütétel bűntényében volt bűnösnek kimondandó. „Ényhitő körülményül véve bűntelen előéletét — súlyosítóul a bűnhalmazatot, műveltségi fokát, hogy mint kereskedőnek tudnia kellett, hogy mit teszen, — őt a kiszabott börtönbüntetésre ítélni kellett. A kir. tábla 1*78. nov. 11. — 28059. sz. a. indokainál fogva a tszék ítéletét helybenhagyta. A legfőbb 11é 1 őszék következő Ítéletet hozott: . „Vádlott a hamis esküvés vádja s következményei alól, tényálladék meg nem állapithatása miatt felmentetik, s a reá kimért börtönbüntetés 2 havi tartamú fogság elszenvedésére szállitatik le. Egyebekben a kir. táblaitélete hhagyattk. Indokok: „A vagyonállapot eskü alatti felfedezésének az levén sajátképi czélja, hogy bukott a csődleltárban összeírt tárgyakon kivül esetleg máshol létező javainak, főleg cselekvő követeléseinek, a csődtömegbe szolgáltatására kénszeritve legyen: vádlott abbeli cselekménye, miszerint a Diamant Róza javára eleve bíróilag lefoglalt tárgyakat is cselekvő állapotába felvette, csak akkor engedne félrevezetés szándokra következtetni, ha ugyanazon hitelezőjének követelését a szenvedő állapot kimutatásából kihagyta volna. ,,Az pedig, hogy a tárgyakat magasb értékben adta fel, büntethető cselekmény tényálladékát azért nem képezi, mert a valódi értéket majdancsak azoknak elkelési ára határozván meg, az előleges érték megállapicásnál egyedül a vételár, vagy illetve saját egyéni meggyőződése szolgálhatott alapul; hogy pedig ezt jobb tudomása ellenére állapította meg, s igy az esküt is annak ellenére tette légyen le, tagadásával szemben, be nem bizonyitatott; „annálfogva, ezen vád alól felmentendő, ennek elestével pedig börtönbüntetése is fogságra változtatva, s a vétséghez arányosítva — mérséklendő volt, — egyebekben a táblai Ítélet indokaiból stb." (1879. febr. 3. — 276. sz. a.) Jogtanácsosi fizetés sorozata. A z, ki valamely biztosító intézetnél jogtanácsosi állást foglalt el, a kereskedői segédet megillető kedvezményben nem részesülhetvén, csőd esetében fizetés-hátraléka csak a szemé* lyes hitelezők III. osztályába sorozható. Friedvalszky Sándor a ,V»ctoria bizt. társulat* volt jogtanácsosa —a ,V i c t o r i a* biztosító részvény-társaság csődtömege e. 750 frt végkielégítési összeg iránt pert indított a kolozsvári tszék 1878. május 16. kelt ítélettel a kereseti összeget megitélte, s azt a személyes hitelezők III. osztályába sorolta ; mert be van bizonyítva, hogy felperest saját hibáján kivüli elbocsátatása esetében végkielégítésül évi fizetésének fele illeti, minek a kereseti összeg felel meg. — A III. osztályba sorozandó, mert elbocsátatása a csődkiütés következménye levén, — követelési joga is csak elbocsáratása időpontiában állott be; s így követelése nem tekinthető a csődkiütést megelőző oly hátralék fizetésnek, mely a személyes hitelezők I. osztályába tartoznék. A marosvásárhelyi kir. tábla 1878. jul. 16. — 877. sz. a. hhagyta a tszék Ítéletét indokainál fogva. A legfőbb ítélőszék következőleg itélt: „A kir. táblának ítélete, a soroztatásra vanatkozó felebbezett részében hhagyatik: „mert felperes mint jogtanácsos és nem mint kereskedői segéd volt alperesnél alkalmazva, — és igy a kereskedői segédet akár a kereskedelmi akár a csőd törvény szerint illető kedvezményben egyátalán nem részesülhet.'^ 1879. január 27. — 9. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. A kereset tárgyát abból származtatott kártérítési igény képezvén, hogy az adófizető ellen foganatosított árverés nem a törvényes szabályok szerint tartatott meg s igy tisztán kártérítési kereset forogván fenn, a rendes birói illetőség s eljárás nincs kizárva. Es ily ügyekben a kincstár képviselete nem az adófelügyeUt, illetőleg megyei tiszti ügyészt, hanem a kincstári jogügyek igazgatóságát illeti. Feldheim Isidor — Aumer Antal adóvégrehajtó s a M. k. Kincstár e. 1288 frt mint adófizetésből fel merült kártérítési összeg fizetésére a kassai tszék előtt pert indított, melyben 2-od r. alperes az illetőséget kifogásolta. A tszék 1878. sept. 6. kelt végzésével annak helyt nem adott s alperest 10. frt kr. perköltségben marasztalta. Alperes semm. panaszszal élvén.— A S e m m i t ő s z é k azt elvetette, de a végzés perköltségre vonatkozó részét hivatalból megsemmisítette ; 12*