Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 73. szám

Budapest, 1879. péntek, okt. 3. 73. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom: Igazságügyi viszásságok III. — Jogeset: Az ősis. pátens 6. §. alkalmaztatása. — Semmitőszéki dönty. — Rendelet. Az előbbi számmal lapunk julius-sept. előfiz, időszaka már lejárván, — tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni.—Hagy köszönettel vennők, ha lapnnk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példá nyokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési díj ezentúl is évnegyedre Z frt, fél évre 4 írt, egész évre 8 forint. Igazságügyünk viszásságai. III. Aeon igazságügyi viszásságról szóltunk múlt alkalommal (sept. 12-ki számban), melyet abban vélünk feltalálhatni, niikép a fegyelmi hatóság gyakorlatánál, nem egyenlő mérték használtatik a birák és ügyvédek irányában, utóbbiak hátrányára. — Ezen hátrány abban áll, mikep az ügyvédek ellen sokkal nagyobb terjedelemben érvényesítetik a fegyelmezés, mint szemben a bírósági személyekkel. Ezen aránytalanságot a köz napi tapasztalat is előtünteti, ha figyelemmel kisérjük a fegyelmi ügyek bejelentéseit s elintézéseit. Azonban azt az ügykimutatások adatai, a számadatok épen minden kétségen kivül helyezik. Ezekszerint mult 1878. évben a legfőbb Itélőszéken, fegyelmi ügyekben 384. érdemleges határozat hozatott, és ezek közül csak 56 esett a bírósági tisztviselőkre — ellenben az ügyvédekre: 326. — A bpesti kir. táblánál egy év alatt körülbelül 100 fegyelmi ügy fordul elő, melyek a bírósági egyének ellen intézvék. Ezen adatok — melyekhez hasonlókat egész tömegben állithatnánk elő, — világosan mutatják, mikép a fegyelmi panaszok nagyonis túlnyomó számban az ügyvédekre esnek. Midőn azonban ezen aránytalanságban viszásságot látunk, — korántsem indulunk ki azon nézpontból, mintha a fegyelmi szigort akarnánk megtámadni. Távolról sem. Sőt ellenkezőleg a szigort e téren is elkerülhetlen szükségesnek, s a jogbiztosságra felette hasznosnak tekintjük. Az igazságszolgáltatás azon tényezői, annak valódi Őrei, kikre a jogvédelem bizatik, bűnhődjenek kímélet nélkül, ha azzal visszaélnek. És épen azért óhajtanók, hogy legfőbb Itélőszékünk is — bizonnyal némi ál-humanisticus tekintetekből, az ügyvédek irányában gyakorolni szokott kímélettel s enyhítésekkel felhagyna, s az alapos,— a legyezgetést nem tűrő panaszok irányábau kissé nagyobb szigort fejtene ki; sahelyesúton járó ügyvédi kamarák fegyelmi határozataival nagyobb összhangzásba jönne. Mi tehát ezen szigort, a mennyiben jogos alapokon nyugszik, á az igazságügy valódi érdekei által igényeltetik — nem támadjuk meg. Mi csak azt nem tartjuk helyesnek, s a józan igazságügyi politikával összeegyeztethetőnek, hogy a bírósági személyzet iránt hason szigor nem alkalmaztatik. Ezen megkölönböztetést — e téren az ügyvédek s birák közt — nemtudjuk helyeselni; mert azon állítólagos indok, mintha a bíróságok körében kevesb visszaélés fordulna elő — a valóságnak nem felel meg. A bírósági személyzet hibái, visszaélései szinte oly számosak, majdnem mindennapiak, mint az ügyvédeknél; csakhogy az előbbiek ritkábbau hozatnak napfényre, s tétetnek nyilvános panaszok tárgyaivá. És ezt — számos évi tapasztalatunk szerint — az ügyvédi függetlenség biztositékainak hiányában — a birák tetszésétől függő kereset csökkenésének félelme okozza. Az állam kormányzatnak azonban gondoskodnia kellene, hogy függetlenül a magán érdekektől, ily elhalgatás, elsimítás — az igazságszolgáltatási érdekek rovására — ne gyakoroltathassék. A legszigorúbb felügyeletről s alkalmas közegekről kellene gondoskodni— és pedig annálinkább, minthogy kétségtelen, miszerint a bírósági hibák, visszaélések és tévedések sokkal nagyobb mérvben ártalmasak, sőt veszélyesek a jogszolgáltatásra, mint azok, melyek az ügyvédek részéről előfordulnak. Másrészt, ha vannak, a mint beismerjük, mikép csakugyan vannak is számos oly bírósági hibák, melyek nem érdemesek, hogy a nálunk oly nagy pompával s annál kevesb sikerrel inscenirozott fegyelmi eljárás tárgyává tótessenek, melyek rövidebb s egyszerűbb úton is s talán még jobb hatással — elintózhetők : ugy jogosan követelhet nők viszont, hogy minden haszontalanság miatt', bármely üres gyanúsításra, az ügyvédek se hurczolt ássanak meg, a hitelüket mindig súlyosan érintő fegyelmi eljárásokban. Azon megkülönböztetés, mely nálunk e tekintetben, a birák s ügyvédek közt gyakoroltatik, nem igazságos, s nem felel meg az igazságszolgáltatás magasb érdekeinek. Még súlyosabbá válik ezen állapot azon különbség által, mely afegyelmi büntetések alkalmazásában fordul elő. Az ügyvédek irányában sokszor kimondatik azon szigorú büntetés, hogy ügyvédkedésük felfüggesztetik, kisebb-hosszabb időre — nem egyszer egészen is, minden időre. Ellenben alig emlékezhetni egy esetre is, hogy valamely bíró hivatal vesztésre Ítéltetett volna. Ismeteljük, mit fentebb mondottunk, mikép a szigort szükségesnek tekintvén, — ha az ügyvéd visszaélései által elégséges okot szolgáltatott reá, ügyködhetése fuggesztessék fel, vagy sbüntetessék meg. De viszont gyakoroltassák ez a bíróság tagjainál is, ha érdemesek reá. 73