Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 73. szám

290 Atalában, s önmagában véve is, azon gyakorlat, mely I nálunk a bírák fegyelmi büntetéseire nézve kifejlődött — minden kritikán alóli. Az a fegyelmi intézményt jóformán nevetségessé teszi. A mostani eljárás.—melyben abirák igen súlyos visszaélései, melyek pénz visszatartásokban, s más nagyobb vagyoni károsításokban nyilvánultak — legfeljebb egy pár száz forint fizetésével fenyitetnek — nem felel meg legkevésbé sem a törvényhozás inlentiójának s nem elégítheti ki a jpgbiztosság igényeit. Kénytelenek vagyunk ezen szigor hiányának tulajdonítani, mikép a bíróságok körében, mindinkább több és több hanyagság, rendetlenség, mulasztás s más visszaélések merülnek fel. A kímélet s legyezgetés, mely irányukban gyakoroltatik, nem birhat semmi visszariasztó hatállyal. Igazságszolgáltatásunk legfőbb bajainak forrása itt keresendő. Nálunk még mindig nem érvényesül, sem a bíróságok feletti szigorú felügyelet, sem annak biztositéka, a kellő fegyelmi hatóság gyakorlata. Jogeset. Az örökösök, a közös apa hagyatékára vonatkozó osztályos egyességgel, az ingatlan tulajdonát oly korlátozással engedvén át nővérüknek, hogy az ö, illetve férje elhalta után reájok visszaszóljon', és elhunytával ismét férjével akkép szerződvén, hogy a tulajdonjog fentartásával azt éleiében csak a haszonvétel illesse • és igy a hagyatéki ingatlanok birlokbavéjele, nem az örökségi jog érvényesítéséiül, hanem a nővér férjének halálozása beállóval, a haszonvételi jog megszűntétől fügvén: az ily, nem a bekövetkező öröklési jogra állapított, hanem tényleg megszerzett s telekkönyvileg is feljegyzett tulajdon iránti keresetekre — az ösis. pat. 6. §-sza alkalmazási nem nyerhet. Grrafl Annás rokontársai — öz v. B i n d e r M á rtonné szül. Grrafl (Binder Márton második neje) továbbá Binder Ignácz s több mások — 17 alp. ellen a soproni tsz éknél 1876. márcz. a somfai 46. sz. telekjben 125. sz. 2/8 telek tulajdonjoga iránt pert indítottak — melynek 1878. letárgyalás után a tszék 1878. nov. 16. — 12637. sz. a. ítélettel felperesek kereshetőségi jogát megállapította; és az elhalt Binder Márton által 1871-ban kelt nyilatkozattal a 2/8 teleknek felére nézve Binder Mártonná (1-ső r. alp.) javára teljesített átruházás, átadás s foganatosított tulajdonjogi bekebelezést érvénytelennek kimondotta azzal, hogy a kereseti ingatlanok felpereseket mint 1845-ben elhalt nővérük Binder Mártonné szül. Reissacher Zsuzsa kizárólagos oldalrokonait tulajdonjogilag illetik; ennélfogva alperesek mint Binder Márton örökösei s 1-ső r. alperes úgyis mint a kereseti ingatlanok felére bej. birtokos — köteleztetnek stb. stb, „Mert tekintve, miszerint a jelen keresetnek tárgyát nem Binder Márton utáni öröködési jog, hanem a Binder Márton elhalta folytán hatályba lépett tulajdon- s birtokjog érvényesítése képezi; s minthogy a hagyatéki tárgyalás folyamata 3-ik személyt s igy felpereseket is törvénye9 jogigényeiknek az illető örökösök elleni érvényesítésében egyáltala nem gátolhatja: felperesek kifogásolt kereshetőségi joga megállapítandó volt. „Mert felperesek keresetük jogalapjául vett ténybeli állításaikat, jelesül azt: mikép az 1839-ben elhalt Reissacher Jakab, örökhagyó édesapa hagyatéka iránt a földesúr jóváhagyásával, néhai nővérük Reissacher férj. Binder Mártonnéval akkép egyeztek ki, hogy ennek a kérdéses 2/8 telek 1000 frt becsáron oly feltétel alatt adatott át, hogy magtalan elhalálozása esetén akkor férjét/?. Mártont az életfogytiglani haszonélvezet megillesse — utóbbi elhaltával pedig ezen 2/8 telek nővérük oldalrokonaira, illetve reájok felperesekre visszaszáljon — azonkívül oly kikötéssel, hogy arra nézve B. Márton nővérük kárára ne intézkedhessék, — az A. B. a. földesurilag helybenhagyott s valódiságra nézve nem kifogásolt okiratokkal; továbbá azt, hogy az A. B. alattiak által szerzett visszaháromlási jogigényüket annak idején — és pedig az E. nyilatkozatot előzőleg, telekkönyvileg feljegyeztették, — valamint azt is, hogy ezen jogigényük illetékes hatósági határozattal jogérvényesen megallapitatott—aC. alatti telekk. kivonat, és D. a. nem kifogásolt telekk. hatósági végzés által — okiratilag beigazolták. Minthogy pedig ezen beigazolt tényekből következtetve, teljesen bebizonyítottnak veendő az is, miszerint Binder Márton a peres 2/8 telekre — felperesek kárára — érvénytelenül, mivel érvényes jogczim nélkül, — vétette fel önmagát tulajdonosul a helyszíneléskor; — s ebből folyólag azon 2/8 telek felének, általa az E. nyilatkozattal neje 1-ső r. alperes javára eszközölt, átruházásának is érvénytelensége, — valamint végre kétségtelenül bebizonyult az is, hogy 1-ső r. alperesnek a jóhiszeműségre fektetett kifogása merőben alaptalan s a telekk. állással szemben élnem fogadható. — Mindezeknélfogya felpereseknek a kereseti 2/8 telekre kizárólagos tulajdonjogát bíróilag elismerni stb. stb. kellett. — Az 1000 v. forintnak birói kézbe s Binder Márton javára való letételére felperesek kötelezendők voltak már azért is, mert azt teljesiteni megajánlották." A k ir. tábla 1879. márcz. 18. — 71028. sz. a. felpereseket keresetükkel elutasította; —mert a kereset alapjául szolgáló A. B. okmányok örökösödési szerződések, melyek által bizonyos eshetőségekre, illetőleg Binder Márton első nejének magtalan elhunyta esetére, az öröklési jog az oldalági örökösök javára szabályoztatott. — Ily szerződések azonban az ősis. pat. 6. §. szerint csak akkor birnak, az azokra nézve régibb törvényeink szerint meghatározott érvénnyel, ha az oszt. ptk. hatályba lépte után legfeljebb 6 hó alatt a bíróságnál letétettek, s ha ez elmulasztatott, e szerződések érvénye az oszt. polg. tk. szabályai szerint birálandók meg. ,.Ez utóbbi rendelkezés, vagy is az, hogy e szerződések érvénye az oszt. törv. szabályai szerint bírálandó meg — alkalmazandó pedig azon esetekre is, melyeknél az öröklési jog érvényesítésének időpontja, a magyar törvények visszaállítása után állott be; mert azid. törv. szab. 16. §-sza ama általános szabály alól, melyszerint a végrendelkezési s öröklési jog az Örökhagyó halálakor fennálló törvények szerint bírálandó meg — az őssis. pat. 5. 6. §§-ban foglalt esetekre határozott kivételt állapított meg; e részben tehát az idézett törv. 8. §-nak egész terjedelmében alkalmazást kell találnia. Minthogy pedig az oszt. polg. tk. 1279. §. szerint örökösödési szerződésnek csak házas társak között van helye, — s igy a mondott szerződés az oszt. ptk. szerint érvénnyel nem bir,— keletkeztekor volt érvényét pedig a letétel elmulasztása által elvesztette, — felperesek annak alapján öröklési jogukat többé nem érvényesíthetik. Nem áll ennek ellent az sem, hogy felperesek viszszaháramlási joga a telekkönyvben feljegyeztetett; mert a peren kivül történt feljegyzés eredeti érvénytelenségét