Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 69. szám

274 ugyan: mindazáltal elitéltetésóre elégséges bizonyítékul nem szolgálhat; hasonlóan fel kellett menteni az 1875-ki 1200 frt haszonbérről szóló nyugta készítésére nézve is; ,,mert habár az úrbéri igények eltulajdonítása, fekvő­ségekról készített hamis ajándékozási s életjáradéki szer­ződés s az 1200 frt bérnek 6 évre előre 6000 írtban tett lefizetéséről szóló hamis nyugta készítése általi csalás bűntényekre vonatkozólag, a bűnösségre nézve felhozott a 2-od bíróilag is elfogadott gyanuokok vádlott ellen bi­zonyítanak ezen tényre né/.ve is; de figyelembe veendő, hogy a havas 1874-re eső bérének lefizetése iránt vádlott magát igazolta, károsult nejének azon beismerésével, mi­kép vádlott ezen bérrészietet akként törlesztette, hogy 500 frtot készpénzben fizetett, 700 frt pedig több rendbeli fá­radozásai jutalmául és nagy családja tekintetéből neki elengedtetett; — ugy az is, hogy azon havas neki 1876. évre újra kiadatott, mikor 1875. évi bérhátralékról emlí­tés nem tétetik; mely körülményekből kifolyólag nincs kizárva annak lehetősége, hogy vádlott az 1873-ki bért is törlesztette, s igy nem tekinthető teljesen bizonyított­nak, hogy az arról kiállított nyugta valótlanságot tar­talmaz." (Vége kör.) Jogeset. A végrendeletben kifejezett örökös helyettesítés, nemcsak az élők közti szabad rendelkezés korlátozásáig hanem a végren­delkezési tilalmai is magában foglalván, utóbbi mellöztéoel, az örökös helyettesítésből kifolyó öröködési jog megállapítandó. Torna József stb. a tiszti ügyész által képviselt kiskorúak nevében— Vicza Gravrilla e. Vicza Solo­mie által alkotott végrendelet félretétele s a telekk. ingatla­nokból Vicza Solomiát illetett fele résznek örökség képem megítélése végett alugosi tszék előtt még 1875. ja­nuárban per inditatott a tszék 1877. jul. 11. — 201. sz. a. a végrendelet részbeni félretételével felperesnek a kereseti fele részre való örökjogát megállapította s alperest annak birtokbaadására kötelezte 41 frt perköltség kifizetésével — következő in­dokolással: ,.Felperes keresetét arra állapítja, hogy a peres in­gatlan Torna János után ennek A. a. végrendelete alap­ján akhént jutott felperesek attyára s alperes nejére, hogy ezek egyikének leszármazó örökösök nélküli elhalta •esetén, része a másiknak gyermekeire száljon. „Minthogy pedig ezen kereseti alap alperes által nerncsak meg uem czáfoltatott, sőt a végrendelet valódi­sága, a peres birtoknak fenti háromlási módja világosan elismertetett ; minthogy a felperesi okmányokból kiderülő azon tényt, hogy Vicza Solomie gyermekek s leszármazó örökösök nélkül elhalt, s hogy felperesek a Torna Miklós törv. gyermekei, — alperes sem tagadta: megengedve levén törvényeink szerint, az utóöröködési jogot végren­deletiig megállapítani és szabályozni: felperesek örökö­dési joguk megállapítandó stb. stb. volt. „Nem vehető tekintetbe alperes azon kifogása, hogy neje a/ ő javára végrendelkezvén, ezen végrendelet által megszüntette az A. a. végrendelet hatályát; mert miután kétségtelen, hogy alperes neje csakis az A. a. végrendelet által nyerte tulajdonjogát s csakis az ezen végrendeletben meghatározott korlátok mellett; minthogy a felperesileg csatolt D. a. hagyaték tárgyalási jkönyv szerint Vicza Solomie, határozottan attyának végrendeleti intézkedé­seinek elfogadása mellett, s azok szerint kérte magának az apai hagyaték felét beszavatoítatni; s ezen saját hozzá­járláaával s beleegyezésével alkotott jogalapot önhatal­milag s felperesek kárával megváltoztatni nem vqlt jogo­sítva, és végrendelete, a mennyiben a peres ingatlant illeti, a rendelkezési képesség hiányában törvényeink ér­telmében érvénytelennek s félreteendőoek tekintendő. ,,Nam állapithetja meg alperes nejének rendelkezési képességét sem az, hogy a tulajdonjog korlátozás nélkül kebeleztetett be javára, — sem az, hogy a peres ingatlant hosszas időn át békésen birtokolta; mert egy részt az utóöröködési jog telekk. feljegyzésének elmulasztása C9ak oly 3-ik jóhiszemű személy által érvényesíthető, ki telekk. tulajdont szerzett volna alperes nejétől, — nem pedig al­peres részéről is, a ki a kérdéses ingatlannak nem telekk. tulajdonosa; a ki mint nejének örököse egyátalán nem képes s nem jogosult olyasmit elbirtokolni, a mit neje elbirtokolni jogositva nem vala; — s másrészt mivel fel­peresek utóöröködési joga alperes neje s annak örökősei e. telekk. feljegyzés nélkül is hatályos. „Szintoly "hatály nélküli alperes azon további kifo­gása is, hogy az A. végrendelet 3-ik pontja lerontja az első pont intézkedését, midőn Vicza Solomie gyermekte­len elhalta esetére, alperest illetőleg, a vele kötött házas­sági szerződés hatályát tartja fenn; mivel alperes maga is azt állítja, hogy az állítólagos házassági szerződős lété­ről mit sem tud. „Már pedig ebből törvényeink értelmében az követ­kezik, hogy épen az alperes által javára érvényesített 3-ik pont tekintendő érvénytelennek, a mely világosabb meg­jelölés nélkül oly okmányra hivatkozik, a mely nem lé­tezik, — nem pedig a végrendeletnek teljesen érthető 1-ső pontja. — De ha a hivatolt kázassági szerződés léteznék is, nem szabad feltételezni, hogy ugyanegy okmánynak tartalma Önmagával ellenmondó; hanem ezt alperesnek igazolnia kellett volna, akár a házassági szerződés felmu­tatásával, akár, ha az felperesek kezeiben lenne, ugy, — hogy alperes őket a közös okmány felmutatására szorította volna." A kir. tábla 1878. június 26. — 6404. sz. a. a tszék ítéletét megváltoztatván, felpereseket keresetükkel, s a perköltség kölcsönös megszüntetésével elutasította; „mert alperes a 2. sz. a. telekk. kivonat álul az örökhagyó Vicza Gravrilláné szül. Torna Szolomia korlát­lan tulajdonjogát kimutatta, — az A. végrendelettel pe­dig Torna Solomiának attya Torna János az örököseit végrendelkezési joguktól meg nem fosztotta. Ezeknélfogva alperes neje a korlátlan tulajdonát képező ingatlanokról jogérvényes végrendeletet tehetvén: az ez alapon megtá­madottvégrendelet félretétele s ennek folytán a felp. kis­korúak oldalági öröködési jogának megállapítása iránti keresetnek, annálkevésbó volt hely adható, mert felperes a Torna Solomia végrendeletét sem eredetiben, sem hite­les másolatban fel nem mutatta." A legf. Itélősz ék következő ítéletet hozott: „Tekintve, hogy az A. alatti végrendeletben kifeje­zett örökös helyettesítés a végrendelkezési tilalmat is magá­ban foglalja, a tulajdonjog korlátlan bejegyzésével pedig csak harmadik személy védekezhetnék — de alperes mint nejének örököse, a felperesekkel szemben, harmadik sze­mélynek nem tekinthető ; „ennélfogva a kir. tábla felebbezett Ítélete megvál­toztattatik, — s az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokolásából." (1879. jul. Í6. — 6113. sz. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom