Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 51. szám

Budapest, 1879. péntek, július 11. 51. szám. Huszonegyedik évfolyam. Tartalom: Jogesetek: Követelés hagyományozása. — Veszprémiek öröködése. Kereskedelmi döntvények. Jogeset. A követelés hagyományozása (legalum liberationis) által — hacsak a végrendeletben ellenkező nem foglaltatik — elengedettnek tekintendő a hagyományozott követelés lejárt kamatja is. Az örökhagyó összes, bizonyos személynél elhelyezett tökepénzét annak hagyományozván, abban az ugyanannak saját szükségleteire kölcsönzött pénz is benfoglaltatik,— mi iránti keresetnek útjában nem állhat az, hogy az örökhagyó ugyanazun tökepénzre nézve esetleg a hagyományos örököseit is hagyományosokul nevezte. Baintner Ferencz képviselve Reményfy Jóssef ügyvéd által — Deák Borbála ellen 17,000 írt hagyományi tőke iránt ab. - gyár mati tszék eló'tt pert indítván — az 1878. aug. 7. — 6141. sz. a. Ítéletet hozott, melyszerint „Néhai Bory Pálné hagyatéki leltárában 33. tétel alatt felvett. 17,000 frt tőke s kamatai iránti tulajdonjog felperes javára megállapitatik s alperes köteleztetik tűrni, hogy felperes az arra vonatkozó s B.-Gyarmaton 1812. május 18. kelt (JE. a ) kötelezvényét jogerőre emelkedés után eredetiben kivétesse — a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek s az ügyvédek mindenike részére 100 frt munkadíj állapittatik meg. „Indokok: Az A. alatti nem kifogásolt végrendelet 3. pontja szerint örökhagyó Bory Pálné —felperesnek hagyományozta mindazon tőke pénzét, melyet nála elhelyezett; s minthogy a'kereseti öszszeget az E. a. kötelezvény szerint néhai Bory Pálné felperesnek magának saját szükségletei fedezetére adta kölcsön — ezen összeg felperesnél elhelyezettnek tekintendő. Az E. kötelezvény ezen értelmét nem változtathatja meg sem azon körülmény, hogy abban felperes magát: „úgyis mint néhai neje után gyermekeire háromlott vagyon kezelője és haszonélvezője" — kötelezte. — sem pedig azon biztosíték, melyet abban gyermekei a hitelező javára nyújtanak ; mert a kötelezvény szövegéből arra nézve, hogy eme kölcsön felperes által nem maga, hanem gyermekei részére vétetett volna fel, — még következtetni sem lehet; a felperes gyermekei által nyújtott biztosíték pedig, a felperes mint adós, és az örökhagyó mint hitelező közti viszonyt — seramiben sem változtathatja meg. — Alperesnek ezen körülményből merintett érvelései tehát figyelembe nem vétethetvén, a kereseti összeg s mint tartozéka annak kamatai is, a végrendelet 3. pontja alá eső hagyománynak volt tekintendő, s ehhezképest annak tulajdona felperesnek megítélendő, s alperes az eredeti kötelező kiadására kötelezendő." A kir. tábla 1878. decz, 3. — 52746. sz. a. Ítéletével az első bíróságit részben megváltoztatta, és a Bory hagyatéki leltárában 33. tétel alatt felvett (E.) kötelezvényen nyugvó 17,000 frt tőke összeg hason fele: 8500 frtra nézve felperest mint végrendeleti hagyományost bíróilag elismertnek kimondotta, egyéb követe ésével elutasítván ; és megállapította, hogy a tőke fi le része, valamint az egész 17,000 frt tőke összeg után az örökhagy ó halála idejétől — 1876. nov. 19-ig lejárt kamatok alperest mint átalános örököst tulajdonjoggal megilletik — következő indokolással: „Az A. a. végrendelet egyrészről 2-ik pontjában örökhagyó nevelt leányát (alperest) általános őrökössévé teszi; másrészről 3. pontjában felperest s örököseit a nála elhelyezett tőkére nézve hagyományosul nevezi. A végrendeletnek ezen, a felperesre vonatkozó kitételei szorosan magyaiázandók levén, — minthogy a hagyományul követelt E. kötelezvény szerint elhelyezett 17, 00 frt tökére nézve — ellenkezőleg a B CD. alatti kötelezvényekben elhelyezett 700 ) frt tőkére vonatkozólag, melyek b< n felperes adósként egyedül szerepel, s mely kötvények íel [jeresnek mint hagyományosnak már ki is adattak, — felperes a kötvényben világosan kifejezi, hogy azon összeget úgyis mint néhai neje Schopi Máriától nemzett gyermekeire örökségképen háromlott vágyom.ak kezelője és haszonélvezője veszi fel: minthogy ezen kötvényben nemcsak az szabályoztatott, hogy a kölcsön a Schopt Mária után maradt ingatlanra is bekebeieztetik, — de felperesnek a Schopt Mariától született s már a kötvény kiállnásakor teljes kort ért gyermekei azt is határozottan kimondják, hogy a kölcsönért s/inién ki-telezettségbe lepnek, — ezen kötelezvényben foglalt 17,000 frt csak fele ré>zben tekintethetik felperesnél elhelyezetni* k ; mihezképest az átalános örökös alperes ellenében felperesnek hagyoínányosi joga, csak 8500 frintot illetőb g volt elismerendő. Köveikezoleg felperes azon követelésétől, hogy az E. kötelezvényt kezéhez kaphassa — elmozdítandó volt. „De elmozdítandó volt azon 17,000 írtnak kötelezett s az örökhagyó ha'ála napjáig lejárt s még íizetetlen kamat iránti követelésétől is ; mert a végrendelet világo>an tőkét — az összeg kitétele nélkül hagyományoz fe lperesnek, — a lejárt kamat pedig járuléknak m in tekinthető; s miután a végrendeletben nem az E. kötvény jeleltetik ki hagyományul, hanem a felperesnél elhelyezett tőke, — hogy a lejárt kamat, mint a tör\ényhtz ragadt rész felperest illethesse, jogszerűen nem is véielmt zhetö.'* A I e g f. 11 é l ő s z é k az ügy érdemében a kir. tábla Ítéletét megváltoztatván, az első birc ságit hagyta egész terjedelmében helyben — indokaiból— annyival inkább : • „mert az E. alatti adóslevél félremagyará hallan tartalma szerint a kérdéses 17,( 00 frt toké is felperesnél volt elhelyezve ugy, hogy a hitelező eme követelése felperes gyermekei ellenében, kik a személyes kötelezettséget magokról eleve kifejezetten elhárították, nem személyes, hanemcsak jelzálogi keresettel lett volna érvényesíthető; „mert midőn az örökhagyó ugyanazon tőkére nézve 51