Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 46. szám

183 nyek közt különösen azt is tartozott bebizonyítani, hogy a szerződésnek meg nem felelő része a szállítandó babmennyiségnek mennyit tett ki, minthogy csakis ezen mennyiségnek megfelelő arányban lehetne felperes irányában kártérítési követelése. „Ez irányban alperes részéről perrendszerü bizonyíték nem szolgáltatván s igy az sem levén megállapítható, hogy mennyiben tekinthető felpares szerződés szegőnek — az alperes részéről felperes ellen a szerződés megszegése indokából tett lépések, a mennyiben kivétel nélkül az egész babmennyiségre vonatkoznak — jogosultaknak nem tekinthetők. „Ekként alperesnek sem a még hátralékos vételár visszatartására^ sem pedig az általa viszonkeresetileg igénybevett kártérítésre perrendszerüen begyőzött jogalapja nem levén, — őt, a kereseti összegben stb. elmarasztalni stb. kellett." (1879. márcz. 20. — 249. sz. a.) Büntető jogeset. Az 1840. évi csődtörvény szerint valamint a hamis bukás ugy a (131. §. a. p.) alatti vétkes bukás esete is csak bejegyzett kereskedőkre vonatkozik. — A bukott azon mula-'ztása^ miszerint külföldön, mint oltani kereskedő magát nem jegyeztette be, vétkes bukás tényálladékát nem képezi. Schmid (Kovács) Mór e. csalások s hamis bukás miatt a b pesti t szé k előtt bünper inditatott, melyben megtartott végtárgyalás után — a tszék 1878. deez. 28. ítéletet hozott, melyben vádlottat a csalás- s hamis bukás vádja alól felmentette; ellenben Liepman Illés altónai lakos kárára elkövetett sikkasztás bűntettében — ugy az 1840:22. tczikk 131. §. a. p. szerinti vétkes bukásban bűnösnek kimondotta s ezért letartoztatásátóli 20 havi börtönre ítélte, következő indokokból: „1. Liepman Illés feljelentése s hit alatti vallomása szerint Hamburgban 1877. jul. 13. vádlottól, ki akkor ott kereskedő volt — 250 márka értékű arany óra s 18. m. értékű bukaresti sorsjegyre, mint kézi zálogra 100 m. kölcsönt vett fel, — ki azokról Kohn Ábrahám aláirásu elismervényt adott, melyben a kiállító kötelezi magát azon értéktárgyakat a 3 havi határidő alatt s a kölcsön lefizetésével, visszaadni; azonban panaszos vádlottat Hamburgban többé fel nem találhatván, s az aláíró Kohn hol- s ki létét nem tudván, értéktárgyait vissza nem kaphatta. „Vádlott ezen tényálladékot, sőt azt is beismeri, hogy a kölcsön pénz adója s a zálogtárgyak átvevője ő maga volt s ő állította ki a nem is létező Kohn A. féle névaláírással ellátott elismervényt; de tagadja roszhiszemüségét s jogtalan kárositási szándokát, azzal védekezvén, hogy ő csak azért nem mondta meg, hogy ő maga a kölcsönadó, nehogy az öt ujabbi kölcsönkérésekkel zaklassa, — és tagadja az értéktárgyak elidegenítését, állítván, hogy azokat Hamburgban Freid zálogitónál 50 markáért elzálogitotta, sa zálogezédulának holmijai közt kell lennie.—Azonban mentsége el nem fogadható, mert az értéktárgyak letartóztatásakor birtokában nem találtattak, s az, hogy azokat Freidnál elzálogitotta volna, valótlannak bizonyult, miután a kihallgatott Freid a dologról mit sem tud, de a zálogezédulát sem képes vádlott előállítani, melynek birtoklását a vizsgálat folyamán fel sem emiitette; de kü lönben is a kárositási szándék s a bűnös cselekmény megállapítottnak tekintendő már azon cselekmény által is, hogy vádlott egy okmányt koholt s Hamburgból megszökött s igy még a lehetőségét is kizárta, hogypanaszoa reábízott tárgyakat csak kereshesse is. Mely cselekménye vádlottnak, tekintve, hogy az általa koholt elismers vény nem a zálog melletti kölcsönügylet létezése, hanem a zálogképen átvett tárgyak saját hasznára való forditásának elpalástolása czéljából keletkezhetett— sí k k aszta s bűntettét képezvén stb. „2. Az altónai vizsgálóbíró iratai közt levő váltóper szerint Sass J. B. altónai tanitó s házbirtokos Hamburgban 187 7. jul. 13. Brandbeck E. által saját rendeletére 6000 markáról kiállított. Schmid Mór által elfogadott s valamint Brandbeck ugy Sass J. B. — továbbá Grün s Kohn Gyula forgatmányával ellátott váltó alapján Kohn Gyula által Altónában 1877. sept. 8. bep ereltetett, mely per alperes Sass azon előadására, hogy ő váltóbeli kötelezettséget soha el nem válalván, forgatói aláírása fortélyos s csalárd módon tőle Scbidt által kieszközölve lett volna — 1877. okt 4-én a bünper befejeztéig — felfüggesztetett. A bűn vizsgálat folyamán panaszos Sass J. B. eskü alatti előadása szerint 1877. június egyik napján Schmidt bormérési üzletében bon vásárolván, vádlott azon ürügy alatt, hogy a vásárolt bort elküldendő Sass J. B- lakását feljegyezve bírja, egy összetett papírdarabot vett ki zsebéből s erre Sass által nevét s lakását feljegyeztette; igy őt álnok módon tévedésbe ejtve, tudtán s beleegyezésén kivül, általa a kérdéses (perelt) váltót forgatói névaláírásával elláttatta. — Vádlott ellenben azt állítja, hogy Sass a kérdéses váltó aláírása idején később bekövetkezett bukását nem gyanítva, tudva szívességből látta el elfogadmányát forgatói névaláírásával, s ennek begyőzésére Grün és Timmermann tanukra hivatkozott ; előadván egyúttal azt is, miszerint ő ezen váltót csak a mintegy 3000 markát tevő Grün Lázár követelésének rendezése czéljából létesítette. Minthogy azonban a kihallgatott Grün s Timmermann vádlott előadását nem támogatják; és minthogy a kihallgatott Kohn Gyula s Brandbeck E. nyilatkozata sem alkalmas a dolog érdemére döntő befolyást gyakorolni. — azon vádlott által is beismert körülménynél fogva, hogy a váltó Kohn által nemcsak a Grün Lázár követelése, hanem az egész váltóösszeg erejéig érvényesítetett, és hogy Sass és Schmidt közt semmiféle üzleti vagy egyébb összeköttetés nem létezett, melynek kifolyása a nagyértékü váltókötelezettség elvállalása lehetett volna: tekintettel vádlott megrovott előéletére is, nagyon alapos azon valószínűség, miszerint Sass előadása való s alapos. — De mintán ez törvényes gyakorlatunkhoz képest teljes, megdönthetetlen, minden kételyt kizáró módon jogszerüleg bebizonyítható nem volt, — vádlott e részben a csalás vádja alól, tényleges meg nem állapithatása miatt — felmentendő volt. „3. A már egyizbeii vagyonbukott Schmidt M. vagyonára 1877. aug. 22. a hamburgi ker. tszék csődöt nyitott; s mert beismerése szerint is a csodvagyon gondnokaitól csak a lipcsei vásár meglátogatására nyervén engedélyt — nem is oda, hanem Bécsbe, Bpestre, Brtisselbe s ugy további helyeken, Bécsben történt letartóztatásáig utazgatott. Hamburgból tehát daczára azon letett esküjének, hogy bejelentés s engedély nélkül Hamburgból távozni nem fog, — nyilván megszökött, — s jóllehet önbeismerése serint is nagyobb értékű ingóságokkal bírt,— ezek lakásából nagyobbrészt eltűntek ugy, hogy lakásadója Hoiteman a hátralevő lakbérre nézve fedezetet, — csődgondnokai pedig semmiféle csődvagyont nem találtak. És mert végtére vagyonbukott csonkás hiányos jegy46*