Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)
1879 / 45. szám
Budapest, 1879. péntek, június 20. 45. szám. Huszonegyedik évfolyam. TÖRVl CSARNOK. Tartalom : Oldalági örökös, kereshetőségi jog. — Kereskedelemjogi döntvények. — Semmitőszéki döntvények. A második félévi—jnl.*decemberi — elöf. időszak már közeledvén, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Hagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési díj ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 Irt, egész évre 8 forint. Jogeset. Az oldalági rokonok bizonyos örökségi illetőségre vonatkozó kereshetőségi joguk érdemleges elbírálását nem akadályozhatja azon körülmény, hogy az oldalrohonok egy némelyike a perbe nem idéztelett be^ — midőn a perben nem álló oldalrokonok által igényelhetett örökrész keresette nem vétetett. Ledrinyi Dorottya s több más Ledrinyiek — özv. Ledrinyi szül. Francisci Dorottya ellen 1876. febr. 11. néliai Ledrinyi Mária hagyatékából oldalági örökösödés czimén örökségi illetőségüknek természetbeni kiadatása iránt a b.-gyulai tszék előtt pert indítottak. A tszék 1878. márczius 22. — 831. sz. a. Ítéletével felpereseknek a kereseti hagyatéki javak 37/48-ad részét, ugy a tőkének is 37/48-dát megítélte s kötelezte alperest annak tűrésére, hogy azon hagyatéki rész felperesek javára bekebeleztessék a perköltség kölcsönös megszüntetésével s következő indokolással: „Elvetendő volt alperes azon kifogása, hogy jelen kereset perújítással lett volna érvényesítendő, mert az ellenirathoz csatolt 2. sz. a. keresetlevél szerint felperesek s ezek közt a most örökhagyó kiskorú Ledrinyi Mária is volt — a néhai Ledrinyi János utáni örökséget keresték, míg jelen keresetük L. Mária utáni örökösödésre vonatkozik. „A per érdemét illetőleg pedig, miután a D. a.egyességi jkönyv s az erre hozott K. a. végzés szerint a kereseti ingatlanok és a 728 frt készpénz alperes elhunyt kiskorú leánya Mária örökhagyónak, édes attya Ledrinyi János utánni örökség gyanánt adatván át, az ingatlanok B. C. telekk. kivonatok szerint nevére át is írattak, sazok örökölt természetét alperes azáltal hogy Z).a. jkönyvi nyilatkozat szerint, a hagyatéki házra tett javitások fejében a hagyatéki ingatlanok egyrészével megelégedett, elismerte, holott ha közszerzeményi javak lettek volna, bizonyára azok felét követelendi, — de különben is az E. alatti alperesiieg indokolatlanul kifogásolt végrendelet 2. p. szerint, az alperes néhai férje Ledrinyi János a kereseti ingatlanokat viszont néhai édes apja Ledrinyi János után örökölte, — azok tehát közs/.erzeménynek nem tekinthetők. „És habár a B. a. telekjben foglalt bejegyzés szerint a kereseti ingatlanok adásvétel utján szerzetteknek látszatnak is Ledrinyi János által, — de miután azokon kívül más ingatlanok nem maradtak, — az E. alatti végrendelet szerint pedig Ledrinyi János csakugyan örökölt ingatlanokat édes apja után, — tehát ezek értékéből a kereseti ingatlanok szerzése jogosan vélelmezhető, az örökölt vagyon természetével birnak. „Ugyanazért tekintve, hogy a keresetbe vett ingatlanok apáról származtak a kiskorú L. Máriára, ki végrendelet s lemenő örökösök nélkül halt el, s kinek nagyapja szintén nincs életben, az ideigl. törv. szab. 12. §. szerint annak leszármazó örökösei, vagy is elhalt Ledrinyi Jánosnak felperes testvérei, illetőleg egyik elhalt testvérének gyermeke az örökösök; mert nem alperes férje utáni hagyaték, hanem ettől született leánya, L. Máriára D. szerint szállott örökség képezi a per tárgyát; s igy hitvesi öröködésnek helye nincs, ha a kereseti ingatlanok közszerzeményi természetűek volnának is — de ha ezek a hagyatéki vagyonértékét meghaladnák, — mit azonban bizonyítani alperes meg sem kísérletté, az esetben a többlet alperesre szállna. „Ezen oldalági öröködés czimén illeti felpereseket, a válaszban 586 frt 48 krra leszállított tőkeöss/eg is — — mert ez — mint alperes maga beismeri — férje L.Jánosnak attyától kapott ingatlanok eladási árából keletkezett; bogy pedig azon eladott ingatlanok közszerzeinényiek lettek volna, az alperesi tanuk által bebizonyítható nem volt. — Ezeknél fogva" stb. stb. A kir. tábla 1878. okt. 21. — 25032. sz. a. az ügyérdemben az első bír. Ítéletet megváltoztatván — felpereseket ezúttal keresetükkel elutasította; „mert jóllehet alperesek a perújításra vonatkozó ellenvetése törvényes alapot nélkülözi, minthogy felperesek az első perben főleg azért utasitattak el, mivel keresetüket nem a L. Mária örökhagyó után megnyílt örökösödésre fektették s keresetükben az igénybevett javakat meg nem jelölték s megítéltetni nem kérték; felperesek tehát, kik ezúttal más jogalapon álnak, perújítás nélkül léphettek fel; „mind a mellett ez úttal felperesi keresetnek helytadni nem lehetett; mert oly ingatlanokra kérik örökségi joguk megállapitását, melyek B. C. szerint nem alperesek, hanem az örökhagyó telekk. tulajdonátképezik; az örökhagyó nevén álló ingatlan tulajdonjoga pedig, összes kimutatott jogutódai meghalgatása, illetve perbevonatása nélkül jogszerüleg oda nem ítélhető. Eunélfogva B tekintettel arra, hogy felperesek saját előadása szerint Ledrinyi Mária hagyatékára — törvényes öröklés czimén — kivülök mások is hivatva vannak, felperesek helytelenül támasztott keresetükkel elutnsitandók voltak.0 A legf. II é 1 Ősz é k a kir. tábla ítéletét megváltoz45