Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 38. szám

Budapest, 1879. kedd, májas 20. 38. szám. Huszonegyedik évfolyam. •• r TÖRVE Tartalom: Jogeset: Városi ügyész felhívási keresete.—Keresk. döntvények.—Semmitoszék plenáris határozatai. Jogeset. Jogerejü Ítéletekkel kimondatván, hogy a városi ügyésznek, a város nevében általa vitt perekben megítélt perköltségek, évi fizetése melleit, mellékjavadalmazását képezik; és megállapít atván azon jogosultsága, hogy a város által netán beszedett ily perköltségek kiadatását követelhesse; miután a városi ügyész tiszti állásának megszűntével az összes periratokat a városnak át ad la, s igy nincs módjában többé, az illető perköltségeket behajtani; és miután csak a város tudhatja, hogy ily perköltségek czimén a városi közegek állal mi hajtatott be; a volt ügyész felhívására a város az azok befolyásáról szóló kimutatás előterjesztésére kötelezendő. Olaj Lajos bajai ügyvéd — Baja város közönsége e. az A. B. alatti jegyzékben elősorolt ügyekben megítélt per s végreh. költségek feletti számadás iránt 1877. felhívási pert indított a szabadkai tszék előtt. A tszék 1878. jun. 17. — 162^7. sz. a. végzésével a felhívási keresetnek helytadván, alperesnek meghagyta, hogy az A. B. alatt részletezett költségekre nézve az azokban történt intézkedésekről, illetve az azokbani összegeknek be — vagy be nem folyásokról 30 nap alatt számadást adjon, mivel ellenesetben a perr. 520. §. alapján felhívó ujabb kérelmére és számadásba alapján fog határozat hozatni — következő indokokból: „mert felhívó által az A. B. alattiak alapján megindított sommás keresetekben C. D. alatt hozott legf. itélőszéki ítéletekben bár keresetétől elmozditatott, mégis az ezen ítéletek indokaiban felhivónak Baja város érdekében lefolytatott perekben megítélt s behajtható költségekre nézve kereseti jogosultsága elismertetik; miből következtetve kétségtelen a legf. ítélőszék azon intentiója, hogy az egész kereset tárgya, valamint az abbani egyes tételek — miután az ezekre vonatkozó összes periratok a felhívott közönség birtokában s tulajdonában vannak, s azoknak megállapítása csakis kölcsönös s/ámolás folytán lehet meghatározható — a felek által külön-külön kölcsönös számolkodás útján állapiiandók meg. — Mert felhívott közönség a per során saját maga is elismeri, hogy a C. D. legf. ítéletek indokolása szerint, a felhívó felperest megillető költségekből több tételeket immár behajtott s igy azokról felhívott alperes okvetlenül számolni tartozik. — Végre mert az F. alatti a C. D. alatti legf. ítéletek alapjául szolgáló perekben fel nem használt s azokban beperesitve nem volt közokirat felhívó felperes kereseti jogosultságát minden kétségen kivül helyezi." A kir. tábla 1878. decz. 10. — 14984. sz. a. következő végzést hozott: A tszék neheztelt végzése megváltoztatik, felperes felhívó keresetével elutasittatik, a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: „Annak előrebocsátásával, hogy felperes az alperes város közönsége ellen támasztott abbeli keresetével, melyszerint utóbbit az A. és B. alatti jegyzékben elősorolt, felperes mint városi ügyész által, a város nevében és képviseletében folytatott perekben állítólag megítélt perköltségben, munkadíjakban elmarasztaltatni kérte, mind az első, mind a felebbviteli bíróságoknak egybehangzó ítéletei által el utasíttatott; tekintve, hogy minden bírói ítéletnek csakis rendelkező része emelkedik jogerőre, a jelzett perekben hozott C. D. alatt bivatkozott Ítéletek rendelkező része azonban semmi oly kötelezettséget meg nem állapított, a melynéífogva alperes város felperes irányában számadási kötelezettséggel tartoznék; ha tehát a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék Ítéletének csupán indokolásában érintett azon elvnél fogva, hogy felperes jogosultsága arra terjedhet, hogy az alperes város által netalán beszedett költségek kiadását követelhette; de nem terjedhet odáig, hogy alperes város a pénztárába be nem folyt, vagy épen behajthatlanná vált perköltségek megfizetésére szoritassék, — lehetne is felperesnek kereseti joga arra, hogy az alperes város a már behajtott költségeket fizesse ki, felperes még a hivatkozott legf. itélőszéki Ítélet indokai szerint is, nem számadás, hanem külön keresettel mindenek előtt kimutatni, bizonyítani tartoznék, melyek azon perek, melyeket Ő alperes város megbízása folytán vezetett, továbbá és főleg azt, hogy azon perekben megítélt költségek a város pénztárába tényleg be is folytak; tekintve tehát, hogy a számadási pernek tárgyát csakis bevételek és kiadások pénzeredménye képezheti, nem pedig az, hogy alperes város minő intézkedéseket tett a kérdéses per és végrehajtási költségek beszedése tárgyában; — tekintve végre, hogy alperes város a felhívási keresetre tett nyilatkozatában határozottan tagadta, hogy a jegyzékekben részletezett költségeket beszedte volna, az F. alatti pedig, mely felperesre nem is vonatkoeik, alperes város számadási kötelezettségét meg nem állapithatja. A legf. ítélőszék a kir. tábla végzését megváltoztatván, az első bíróságit hagytahelyben azon változtatással, hogy alperes csak az A. alatti jegyzékben felsorolt s felperes képviselete mellett folyamatban volt perekben megítélt per- s végreh. költségek befolyásáról tartozik 90 nap alatt kimutatását bemutatni. Ing ok ok: „A C. s D. jogerejü ítéletekkel kimondatván, hogy azon perekben, melyeket felperes az alperes város nevében folytatott, a megítélt per- s végrehajtási költségek felperest illetik, illetőleg évi 400 frt fizetése mellett oly mellék javadalmazását képezik, melyek tőle niegvonhatók nem voltak — ez által a fel- s alperes közti számaskodási viszony megállapítottnak tartandó. „Tekintve pedig, miszerint alperes beismeri, hogy felperes a kezénél volt összes periratokat ügyészi állásának megszűntével alperes városának átszolgáltatta — s ennélfogva nincs módjában többé azon perekben megítélt per- s végreh. költségeket behajtani; tekintve továbbá, hogy a C. s D. alatti Ítéletek szerint felperes azon jogo38