Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 34. szám

13D •öröködésnél fogva megillető birtokrészek meghatározása s a perköltség iránt ujabb ítéletet hozón: Indokok: A 2-ik pontban kifejezett megváltoztatás következőkön alapszik: „a) Valta-suri birtokra is megítélni kellett az örökjogot mert felperesek az ősis pát. 11. §-ban kiszabott második év lejárta előtt beadott keresetlevelükben az osztálylevél 3-ik pban megnevetett Összes javait az örökhagyónak — megítéltetni kérték s azok közt Valta suri is foglaltatik,így alaptalan azon kifogás, mintha a kereset erre ki nem terjeszkednék. b) Az ősis pat. 11. §. szerint az özvegyi haszonélvezettel terhelt hagyatékra, különbség nélkül váljon az ingatlan e vagy ingó, az öröklési igény a kiszabott időig, elenyészés terhe alatt bejelentendő volt; s miután felperesek (H. T. szerint) örökösödési igényüket annak idején gr, Eszterházy Józsefnek csak az attyáról öröklött vagyonára jelentették be, — az arra anyáról szállott 16 )00 vfrtra nézve azonban a bejelentést elmulasztották —igényük arra nézve elenyészett. „A 3. ponthoz: a) A mennyiben felperesek örökjoga a közép csöpönyi s puszta kürti birtokra is megítéltetett — Osöpönyre nézve indokain kívül még azért is hhagyatott; mert örökhagyó ezen birtokrésze mind az ő saját, ugy meghatalmazottja által aláirt eredeti okiratok, — mind pedig a birói szemle szerint, az annak osztályban jutott alsó csöpönyi jószág tartozéka, s kiegészítő részeiként kezeltetett; s mert az öröklési igény bejelentésekor azon körülményre, hogy eme két birtokrész, a telekkönyvek behozatalakor külön telekk. testekként lettek felvéve — tekintettel lenni nem lehetett ; következőleg az öröklési igénynek az örökhagyó összes és alsó csöpponyi ősi birtokára is lett bejelentése s perrel érvéayesitése által, íizon igény a közép cslppönyi birtokrészre, mint alsó osöppönyne1*: akkori tartozékára is bejelentettnek tekintendő. b. Az első bir. ítélet azon elutasító része, mely a 60032 frt 16 kr. 80,000 vfrt s 5750 vfrtra — továbbá a 36703 vfrt pénztári maradványra, a 169309 vfrt 18 kr. apai cselekvő tőkéből öröklött részre; továbbá az öröklött vagyon hiánytalan átadására, tehát az adóságok s terheknek egyéb hagyatéki javakbóli pótlására, — s végül a pápa-ugod devecseri javításokra stb. vonatkoz k — következő indokokból hagyatott helyben: „Mert örökhagyó végrendelete 7. pontjában mindennemű szerzeményét, készletben levő termesztményét, készpénzét, pénztári maradványát és a pápa-ugod-devecseri uradalmakon levő gazdasági feiszerelvónyi részét segyéb vagyonát neje halála után 2. 3. 4. r. alperesek közt felosztatni rendelte, — 5. 8. 9. 10. 13. pontjaiban pedig minden adóságai s több rendű pénzbeli hagyományai kifizetését törvényes Örökösei kötelességévé tette. „Felperesek pedig a végrendeletnek, mint ezen intézkedései tekintetében egyrészben érvény felennék félretétele mellett azt kérték kimondatni, hogy az akkor fennállott örökösödési törvények szerint, az Örökhagyónak csak azon értéke tekiutessék szabad rendelkezése alá tartozott szerzeményének, mely az általa öröklö't ingatlan « ingó vagyon értéken, ugy adóságai s terheinek az ősi vagyon érintése nélküli fedezetén felül marad. Örökhagyó adó^ágainak, melyek ősi javait terhelik, ^zen javakról egyéb hagyatéki vagyonára hárítása nemis történhetnék máskép, mint a végrendelet 10. pontjábeli azon intézkedéséuek félretételével, melyszerint végrendelkező adóságait törvényes örökös-d által rendeli fizetetui, — valamint a felperesek által követelt s fent elősorolt készpénz s tŐkebeli örökségei is — (milyeknek az átvételkori minőségben fenlétük nem bizonyitatott s részben nem is bizonyítható) — csak oly mó lon lennének felpereseknek megítélhetők, miként ezt magok is a Verb'iozy 1. 13 46: 67 és az 1723:47. 49. tczikkrehivatkozva,kérik, — ha t. i. örökhagyó végrendelete, a mennyiben készpénzeiről s szerzeményeiről, a keresetbeli ősi összegek s Ukék visszipóclása nélkül rendelkezett, — mint érvénytelen és semmis félretétetnék, s azoknak az elhagyományozott vagyonból visszapótlása rendeltetnék el;végre a plpa-ugod-devecseri beruházások s felszerel vények is csak a végrendelet e részbeni fálretételérel volnának felpereseknek megítélhetők. „Azonban felperesek a végrendelet érvénytelenítését s félretételét jelen keresettel követelni jogosítva nem voltak,— első r. felpíres azért nem, mert az érvénytelenítésre korábban s az emiitett alapokon is intézett keresetével, a pozsonyi cs. k. tszék s főtszék j >gerejü ítéleteivel nemcsak alaki, han3m érdemleges ok>kból is elutasitatván, — azt ugyanazon alapokon perújítás nélkül kérnie nem lehetett ; 2-od r. felperes pedig azérc nem, merc bárha a végrendelet érvénytelenítési perben hozott fennebbi ítéletek reá, mint abban nem állott félre ki nem terjednek; mindazáltal a végrendelet egyes intézkedéseinek félretételére vonatkozó keresati joga az ősis pát. 9. §. szerint végkép elenyészét, miután jelen keresetét, mely annak sérelnes részeiben félretételére is intéztetett, csak 1855. apr. 23. tehát a kiszabott 1 évi határidő elmultával nyujtocta be. — Ez okból el voltak utasitandók, meg ha az ősis pát. 10. §. ellent nem állana is, melyszerint az Ősieknek az örökhagyó szerzeményéből visszapótlása iránti kereset többé nem érvényesíthető." (Folyt, köv.) Scniniitöszéki döntvények. A k'izség az 1871 1$. tcz. értelmiben hivatod levén belügyeiben httározni^ s különösen a közlekedési eszközökről gondoskodni: az ki azok, nevezetesen a hidak helyreállítása^ s a közlekedés fentartiisa iránt tett intézkedései által migál jogaiban sértoe érzi> a közig, hatóságik útján nyerhet orvoslást. Gr. Nádasdy Ferencz — S:. k. Arad váro s közönsége e. sommás bir.okhábontási, illetőleg viszszahelyezési pert indított az arait j bíróság előtt — miután alperes város azon fahi lakat, melyek az aradi országút és felperes pusztáján létezi épületei közt elvonuló árok felett f. óv jan. 30-ig fen lállottak, és számos évek ó'.a felperes által használtattak, azon napon a város rendeletéből emberei által levontatta. A j bíróság 1S79. febr. 3. — 1498. sz. végzésével emiitett hidakat 8 nap alatt visszaállitatni rendelte. Alperes semm. panaszára — ASetnmitőszék a neheztelt végzést, eljárással együtt megsemmisítette (297. §. 2. p.) s a keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendelte ; „mert a község az 1571:18. tcz. 22. §. szerint saját belügyeiben határoz, és szabályrendeleket alkot, — ugy a tisztán községi utakról s egyébb közlekedési eszközökről gondoskodik: a ki pedig e tekintetben hozott határozatai által nugát jogaiban sértve érzi, — a hivatolt törvény 3 §-ban kijelölt közig, hatóságnál kereshet orvoslást; következve Arad város közönsége által saját terttle34*